Egy újvidéki egyetemista naplójából

DAY 26: ELSŐ ÉVEK

Van egy olyan mondás, miszerint az egyetem első négy éve a legnehezebb, utána pedig az ember beiratkozik a második évre. Ha az egyetemi évek valóban olyan fergetegesek, miért lenne valaki csak négy évig egyetemi hallgató, ha, mondjuk, hét évig is lehet?

Fura érzés új tanévet kezdeni úgy, hogy nem tudom, meddig leszek még elsőéves. Vagyis másodéves vizsgákkal az első évből. Volt nekem is egy olyan elképzelésem, hogy majd júniusban tisztázom az évet, csupa tízesekkel. Először a tízesekről mondtam le, megelégedve a kilences átlaggal, majd pedig a vizsgákról egy kis alvásért, no meg idegszálakért cserébe.

Az egybeolvadó májusi és júniusi vizsgaidőszak után már én sem bírtam tovább. Le tudtam mondani a barátkozásról, a hétvégi kiruccanásról, de alvás nélkül már nem igazán tudtam funkcionálni. Amikor már csak pár vizsgám maradt az első év tisztázásáig, egyszerűen kijelentettem, hogy nekem elegem van.

Tavaly október óta hihetetlen dolgokkal szembesülök. Képes vagyok letenni a legnehezebb vizsgákat is, ami miatt mások otthagyják az egyetemet; jó jegyet kapok akkor is, amikor úgy érzem, hogy még legalább egy hét tanulásra lenne szükségem; és akkor is leteszem a vizsgát, amikor olyan kérdést húzok, amiről még csak nyögni sem tudok. S az újonnan szerzett barátokról ne is beszéljünk, akik egy teljesen más világot mutattak nekem.

Csak sajnálni tudom azokat, akik nem mennek egyetemre. Ezek az évek nem a lemondásról szólnak, még ha időnként ezt-azt félre is kell tenni. Tény, hogy a középiskolában az embernek sokkal több volt az ideje és kevesebb volt a tanulnivaló meg a kötelezettség, de akkor is le lehet tenni tízesekkel a vizsgákat, amikor az ember fejét elcsavarja a szerelem.

DAY 27: OLCSÓ NYARALÁS AZ EGYETEMEN

Arra lettünk figyelmesek, hogy egyik kollégánk júniusban bejelentette mind a kilenc vizsgáját. Az indexszáma alapján leszögeztük, hogy a csávó önköltségen van. Egy kis matekozás után össze is kötöttük, hogy az 9x660, tehát 5940 dinár. Ötven euróért kedvező nyaralás az Újvidéki Egyetem Jogi Karán.

No, én is beszerveztem a nyaralásomat. Mint egy jó gyerek, melegítettem egész nyáron a széket, hogy végre pontot tegyek az első évre. A feltételem megvolt, de úgy gondoltam, hogy megspórolok pár száz eurót. Emellett jobbnak láttam elveszíteni egy nyarat, mint egy egész évet abszolvensként.

Nem túl kellemes érzés úgy tanulni, hogy a Facebook tele van nyaralós képekkel, lebarnult ismerősökkel, miközben én tengert csak képeken látok. Őszintén szólva furcsa, hogy elmúlik a nyár, én pedig itt görnyedek a könyv fölött. Persze, nem megy minden úgy, ahogyan azt az ember eltervezi. De én azért nem bánnám, ha egy merész álom szerint három év után diplomáznék. Ne feledjük, hogy egyes politikusaink ennyi idő alatt nemcsak az egyetemet fejezték be, hanem még doktoráltak is.

Viszont a nyári tanulásnak megvan a hátránya. Meleg van, és mindenki más nyári szabadságon. A ház tele, nincs egy csendes zug. A szomszéd gyerekek rohangálnak és ordítanak, napkeltétől napnyugtáig kint játszanak. A kismacskák nyávognak, méghozzá az ablak alatt. A szomszédban lakodalom van, a másik szomszéd vágja a fát, a szomszédasszony kint pletykál a kerítés mellett. Mindennap nyírja valaki a füvet. Te meg ülj egész nap a szobában, és tanulj látástól vakulásig...