Jöhet egy jó sztori?

Fotó: Ótos András

A történetbe úgy keveredtünk Győri Norbival, a Képes Ifi zenerovatának munkatársával, hogy az újság felelős szerkesztője, Szögi Csaba sajnálatos módon nem tudott részt venni az eseményen, ezért bennünket kért meg rá. Az Exit fesztivál így is, úgy is Újvidékre szólított bennünket – amelynek keretében a Good story elnevezésű kerekasztal-beszélgetés szerveződött –, így semmi akadálya nem volt, hogy július 12-én mi képviseljük a Képes Ifjúságot Karlócán.

Egész pontosan az üdítően modern karlócai FaM (Fakultet Za Menadžment) egyetemen. Nataša Heror, a Centar za razvoj manjinskih i lokalnih medija szervezet elnöke ugyanis itt hozta létre a fiataloknak szóló vajdasági kisebbségi médiák (magyar, szlovák, román, ruszin és albán) találkozóját.

A szervezés kifogástalanul működött, egészen addig a pontig telefonos kapcsolatban álltunk Natašával, amíg Péterváradon megszeppenten föl nem szálltunk a piros „double-decker”-re. Igen, egy olyan emeletes buszra, amivel többnyire csak filmekben, vagy Londonban találkozik az ember.

Csinos és tip-top fiatalokkal megrakott karavánunk hip-hop megérkezett úti célunk végére, ahol a napsütötte kertben az ébresztő kávék mellett gyorsan szóba is elegyedtünk a szimpatikus kollégákkal. Miután leróttuk kötelezettségünket a szép számban megjelent közszolgálati sajtóorgánumoknak, kezdetét vette a kisebbségi médiák szerb nyelvű bemutatása, az új technológiák alkalmazási módja és az olvasóközönség-elérési stratégiáinak felvázolása. Tényleges kört formáltunk, majd egyenként kaptunk szót, név szerint: Maja Zazuljak, a ruszin nyelvű MAK folyóirat felelős szerkesztője, Lenhart Stevan, a szlovák VZLET főszerkesztője, László Edit a Hét Naptól, Milena Jovišić a román Tineretea magazin munkatársa, az albán Titullit pedig az igazgató, Skender Saćipi képviselte.

A lapok többnyire ritkábban jelennek meg, mint a Képes Ifi, ilyen a MAK is, ami évente hat alkalommal jut el olvasóihoz, de ekkor igyekeznek mellékelt CD-vel, könyvekkel kedveskedni nekik. A különböző kisebbségi nyelveken kiadott minőségi, színes újságokat forgatva eltűnődtünk rajta, vajon nem lenne-e bölcsebb ritkábban, ámde ennyire igényes kiadványokkal jelentkezni? A kisebbségi magazinok összefogására is láthattunk irigylésre méltó példát egy közösen kiadott metálzenei CD formájában.

A közönség soraiban az egyetem média szakos hallgatóin kívül – akik olykor meghökkentő kérdéseikkel próbára tették a dörzsölt újságírókat – az OEBS-től is érkeztek érdeklődők, így a Svájci Nagykövetség támogatását is élvező rendezvényen a kisebbségi médiákra ilyen összetételben először vetült nemzetközi figyelem. Természetesen szó esett a mai fiatalokról, és arról is, hogy a kisebbségi magazinok hogyan tudják kreatívan felmérni az igényeket, és eleget tenni azoknak. Az internet mindenhatóságát az albán munkatársak demonstrálták oly módon, hogy már a kerekasztal-beszélgetés közben megjelentették honlapjukon az eseményről szóló tudósítást, így a széles kivetítőn pár perccel ezelőtti önmagunkkal szembesültünk. A reakció vidám, mosolygós morajlás.

Ebédidőre véget is ért a gondolatébresztő banzáj, a városnézést szkippeltük, ezért a társaság Fellini Országútonját idézve poroszkált a helyközi busz megállójáig. Az első benyomás meggyőződéssé vált, szuper jó fejek ezek a kisebbségi szerkesztők, igazán megérné szorosabbra fűzni velük a szálakat, és megragadni minden kínálkozó együttműködési lehetőséget.