Én lenni én nem lenni
A szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban szeptember huszonharmadikán mutatták be a Domonkos István művei alapján készült Szedjetek szét című előadást. A színpadi adaptációt Mezei Kinga és Oláh Tamás készítették.
Kék hullámú Adria, kiábrándult muzsikusok, fürdőruhás lányok: másfél órányi, különös nyaralásba csöppen a nézőtéren védőmaszkban ülő közönség. Domonkos István A kitömött madár című, nagy sikerű regénye megtestesül a színpadon – a vidámkodó, tengerjárós carpe diem mögül szinte észrevétlenül hatol a befogadóba megannyi életszerű aggodalom és kérdés. Aktualitásukból látszólag soha nem veszítő kérdések ezek, a mindenki által jól ismert maradni vagy menni, lenni, nem lenni dilemma.
A darab különböző karaktereiben és jeleneteiben megfigyelhető közös vonás maga a szerző. Őt és a költészetét nemcsak az első meglátásra mellékszereplőnek tűnő, írógépes csodabogár jelenléte tükrözi, hanem minden, ami a színpadon zajlik. Benne van a szövegben, a zenében, a díszletben és a kosztümökben is. Legrelevánsabb verse keretbe foglalja a színművet és végigvonul rajta, ezzel nyomatékosítja a témát, és kiemeli Domonkos ars poeticáját: megragadni és megörökíteni a hétköznapokat. A semmit, a mindent, a „versbe valót”.
A Szedjetek szét nem az a színdarab, amit elég egyszer megnézni. A Szedjetek szét vidám hangvétele ellenére tömény és durva. És nagyon igazi.
Fotók: A Kosztolányi Dezső Színház Facebook-oldala (Molnár Edvárd)
