Kinevetni a háborút

Január 22-én kettős ünnep volt Topolyán, a magyar kultúra napja mellett a Mara Amatőr Színház legújabb bemutatójára is sor került. A januári szürkületbe vidámságot és felüdülést csempészett az előadás, amelynek témája a kisember boldogulása a háborúban és a hatalmi erőkkel szemben. A rendező, Táborosi Margaréta és a társulat egy olyan előadást választott, ami Vajdaságban még nem került színpadra. Jaroslav Hašek Švejk című darabját Spiró György és a rendező színpadra adaptálásában láthatta a közönség. Švejk, a hétköznapok hőse, aki az Osztrák ̶ Magyar Monarchia idején megpróbál túlélni, teszi ezt hol furfangosan, hol ügyetlenül, de letörölhetetlen mosollyal az arcán. Legyen szó orvosi vizsgálatokról, fogságról, a frontról, Švejk fejében mindig ott van a következő terv, s ezt gyakran véghez is viszi, hiszen sikerül hülyét csinálnia a feletteseiből.

Az tragikomédia főszerepét Petrás Gizella alakította, aki nagyszerűen teljesítette a kihívást, hogy egy férfi szerepébe kellett bújnia. Kellemes meglepetés volt számomra Bencsik Richárd játéka, érezhetően határozottabban és otthonosabban mozog a színpadon, mint korábban. Nem volt könnyű dolguk a tagoknak, hiszen több szerepet is el kellett játszaniuk. Sörfőző Károly szinte összeforrt a pap karakterével, aki otthon is szívesen ízlelgette a misebort. Ejzler Evila hangja most is üde foltja volt a színdarabnak, és még a kutyasétáltató kisasszonyt is olyan hitelesen jelenítette meg, hogy a néző valóban úgy érezte magát, mintha egy park kellős közepén élvezné a májusi napsütést. Bata Rozália finom eleganciája ezúttal is megmutatkozott a színpadon, és öröm volt ismét hallani Szabó Erika gyönyörű énekhangját. De nem ijedt meg Zillergut ezredes szerepétől sem, magával ragadta a néző figyelmét. Az előadás rendezője révén nem maradhattak el az alaposan kidolgozott koreográfiák, és bátran kijelenthető, hogy a csapat sikeresen megugrotta az akadályokat, a csoportos jelenetek esetében is harmónia uralta a színpadot. Turuc Roxána kiemelkedő érzékkel tudta az adott szerephez irányítani a mozgását, legyen szó bandatagról vagy orvosról. Bármilyen furcsa is, de az előadás egyik fénypontja számomra az volt, amikor Világos Róbert beöntésre várta a felmentésben bízó sumákoló katonákat. Nem lehet kitörölni az emlékezetből azt a szolgálatkész és kárörvendő arcot. Szösszenetnyi, de igazi művészet. A társulat három új tagját is a színpadon láthattuk, mégpedig Janković Edit, Pobrányi Anasztázia és Gyatkó Árpád személyében.

Jólesett látni, hogy a Mara Amatőr Színház tagjai mennyire sokat fejlődtek, és az előadás elején a gyors jelenetváltásokat is gördülékenyen teljesítették. Mindenképp hatalmas dicséretet érdemel a csapat legújabb produkciója. A sikerhez természetesen szükség volt egy jó hang- és fénytechnikusra is, ezek Kiss Viktor és Pécsi Adonis voltak. A plakátterv Sörfőző Kornél alkotása.

Az előadás humoros világa ellenére elgondolkodtatja a nézőt, tehát kapunk egy csomagot, amit otthon kezdünk el kibontogatni.

Fotók: Benedek Miklós

Tegek:

Bíró Tímea vagyok, de általában csak csak Bíró Timi, így ismerhettek a lapokról is. 2010-ben jelent meg az első írásom a Képes Ifiben, ami egy spanyolországi útibeszámoló volt. Sok-sok karakterrel hoztam Nektek élménybeszámolót különböző kulturális eseményekről, örömmel írtam és írok kedvenc könyvekről, interjúk is születnek művelődés vagy egészségügy témakörben, de ami a fő területem a lapban, az a nagysikerű My Choice. Nem miattam sikeres, hanem a sok színes vajdasági egyéniség miatt. Nagyon szeretek agyalni, hogy ki legyen az újabb alanyom és izgatottan várom a kérdésekre adott válaszaikat. Mivel bölcsészkaron tanultam, ezért ezen a vonalon mozgok. Mindenütt csak írás, a Hét Nap hetilap a szeretett munkahelyem, mellette verseskötetek (A pusztítás reggelei, Hosszú) és kisregény (Moldva) a Forumnál. Legyen minél több természet, nevessenek sokat a fiúim (a férjem és a fiaim), és jó, ha van időm edzeni, olvasni, zenét hallgatni. Mellesleg szirupkészítő nő is vagyok, de csak nyáron, amikor van menta és citromfű.

Galéria