Lénárd Robi színházzal teli mindennapjai
Lénárd Róbert az Újvidéki Színház művészeti vezetője, jelenleg egy produkció erejéig dramaturg a Szabadkai Népszínházban, emellett gondoskodik arról, hogy mindig legyen miről írnunk, beszámolnunk, hiszen a vajdasági színházvilág állandó mozgásban van, a szó pozitív értelmében mindig le vannak terhelve azok a bizonyos deszkák.
Jelenleg mi történik az Újvidéki Színházban?
Az Újvidéki Színház egy kis karácsonyi pihenő után nagy erőkkel nekilátott a Don Quijote alapján készülő előadás próbafolyamatának. A rendező Sardar Tagirovsky, aki az utóbbi néhány évben az egyik legeredetibb fiatal Kárpát-medencei rendezőnek számít. A Don Quijote Second Hand (egyelőre ezen a munkacímen futnak a próbák) színészek improvizációjából, Cervantes motívumai alapján fog kikerekedni, és bízom abban, hogy az a hangulat, ami Sardar rendezéseiből süt, az a furcsa, kellemes, mély rezgésű atmoszféra ebben az előadásban is fel fog derengeni. A bemutató március 2-án lesz az Újvidéki Színház nagytermében.
Mesélj egy kicsit nekünk a XVII. Vajdasági Magyar Drámaíró Versenyről. Hogy sikerült?
Az idei verseny különösen szépnek tűnt nekem ‒ de persze ki tudja, milyen lehetett a külső szemlélőnek. A közönség elégedettnek tűnt az előadások után, és az egész napos munka hangulatát is feszültségmentesnek láttam (bármennyire is a szövegekről és az ősbemutatóról szól ez a két nap, nagyon fontos, hogy egy ekkora emberszámot megmozgató manifesztáció bulisan teljen). Csík Mónika, Oláh Tamás és Toma Viki improvizáltak szöveget a Festmény és falióra a buszon címre ‒ mindhárman érdekes, egyedi világképet felmutató, izgalmas helyzeteket kínáló drámát írtak, és a három rendező is egészen egyedi módon tett ki magáért. Szóval jómagam értékesnek látom azt a hétvégét, klassz kis találkozás volt a szövegekkel és a közönséggel.
Hernyák György mellett dramaturg is vagy most a Szabadkai Népszínház készülődő előadásában. Miért érzed aktuálisnak Shakespeare Vihar című drámáját? Milyen a próbafolyamat?
Shakespeare kései drámájáról van szó, amit sokszor a megbékélés, az elengedés nagy drámájának tartanak. Hernyák tanár úr másképp néz erre a szövegre, az ő értelmezésében a vihar nem egyszerűen a mű elején kitörő orkán, hanem egy metaforikus égiháború, amely maga Prospero lelkében dühöng. Ehhez képest igazgattuk a szöveget, alkalmassá tettük egy kiélezettebb, veszélyesebb bosszúdráma elmesélésére, ami ‒ mint Shakespeare művei általában ‒ politikai dráma is egyben. A próbafolyamat egyelőre jó ütemben és jó kedvben zajlik, az úgynevezett rendelkező próbák folynak. A márciusi bemutató még messze van, van időnk.