Indulatok a vásznon

Fotók: Dancsó Andrea

Paszterkó Richárdnak nyílt kiállítása szeptemberben a szabadkai Klein House social bar and art galeryben, mentora, Boros György szabadkai grafikus, festőművész nyitotta meg. Paszterkó Richárd 1995-ben született Szabadkán. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Képi Ábrázolás grafikus szakán tanul. Képei ösztönösek, ám fiatal kora ellenére feltűnően kifinomultak, már most magabiztos, felismerhető stílust tudhat a magáénak. Expresszív figuralitását a fogalmisághoz közelítik a műveket átszövő szövegek, firkák. Mondat- és szótöredékek hálózzák be vásznainak nagy részét, melyek vagy elfojtott indulatokat hoznak a felszínre, vagy pusztán megnevezik a láthatót. A Tövis békeidőben című képén szereplő alak mellén például ez a felirat látható: „GECI NAGY RANG”. Ugyanezen a vásznon ezt olvashatjuk: „Ha nem írom le, elfelejted!!!” Eszünkbe juthat a szabadkai Bosch+Bosch csoportosulás, melynek több tagja kísérletezett a neoavantgárd jegyében a fogalmisággal – betűkkel, szavakkal – a 70-es években. Paszterkónál mégsem beszélhetünk klasszikus értelemben vett konceptualitásról, esetében inkább a psziché megnyilvánulásairól, kivetüléseiről van szó.

Alkotásain a szavaknak nem a koncept art vagy a dadaizmus tipográfiára épülő és fogalomdekonstruáló jellege hangsúlyozódik, hanem a kézírásé, firkálásé, amely így a festmény vagy grafika szerves részévé válik. Ahogy a Híd általa illusztrált 2016-os szeptemberi számának bemutatkozó szövegében olvashatjuk róla: „képei hangulatát leginkább az art brut és a dadaista vonások jellemzik, melyek gondolkodásmódjában is kifejezésre kerülnek”. Nem véletlenül használom tehát a psziché kifejezést, hisz az art brut egy olyan tágan is értelmezhető irányzat, melybe a pszichiátriai betegek rajzait vagy a gyermekfestészetet is besorolhatjuk. Az általa hivatkozott dadaista dekonstrukció pedig inkább a festményeken kifejezésre kerülő psziché leépülésében/leépítésében érhető tetten. Ijesztő, vibráló, merész, de egyszerre agresszíven magával ragadó látványt nyújtanak ezek a belsőből feltörő, ösztönös színek és szavak, melyek szinte megszólítják a nézőt, betekintést engednek a fejbe, az elmébe. Az alap pedig mindig egy arc, egy groteszkbe hajló alak, figura.

Paszterkó több képén reflektál társadalmi kérdésekre is. Anyád című festményén babarózsaszínnel és babakékkel szándékosan rosszul megrajzolt horogkereszteket fedezhetünk fel. A feliratok között pedig bőven találunk olyanokat, amelyek társadalmi vonatkozásúak, pl.: „Jézuska vagyok, te NEM”, „ciril = SZAR”. Ezen firkák rokoníthatóak a falfirkákkal is, melyek az utca emberének üzenetei, indulatai, a társadalommal való elégedetlenség jelei. Innen pedig már csak egy lépés eljutnunk Jean-Michel Basquiat egyértelmű hatásához, aki a 80-as években a street art mozgalomból indult, majd a graffiti elemeit a vásznon is felhasználta.

Paszterkó festőként és grafikusként egyaránt bemutatkozik a Híd lapjain, szabadkai kiállításán pedig festményeit tekinthették meg az érdeklődők. Bízunk benne, hogy a jövőben is kiemelt figyelmet kapnak majd munkái a vajdasági képzőművészeti életben.