Marek Ormandík szabadkai kiállításáról
Fotók: P. L.
Első nemzetközi projektumát valósította meg nemrégiben a szabadkai Klein House kortárs galéria, amikor szlovák estet rendezett meg. A kortárs szlovák képzőművészet egyik legkiemelkedőbb alakja, Marek Ormandík mutatkozhatott be Szerbiában első alkalommal, a megnyitó után pedig Martina Javor szlovák énekesnő adott koncertet.
Marek Ormandík 1968-ban született Pozsonyban, ugyanitt grafikus szakon végzett a Képzőművészeti Egyetemen. Szabadkai kiállítása a Szürke címet viseli, és egészen friss, az elmúlt két év termését mutatja be. A szlovák művész jellegzetes, azonnal felismerhető expresszív stílust képvisel. Az általában intenzív, meleg tónusokból álló színvilága jelen tárlatában – mint ahogy azt a címe is jelzi –, nagyobb mértékben keveredik a feketével, szürkével. A vörösök, sárgák így viszont még kifejezőbbé válnak képein.
Marek Ormandíkot nem csupán a vászon, de a szobrászat is ugyanúgy vonzza. Ebből fakadóan művészetének állandó eleme a test. Peter Michalovič egyik írásában kiemeli, hogy a festő arcokat, ezáltal pedig arckifejezéseket örökít meg, éppen úgy, mint egy portréfestő, azzal a különbséggel, hogy Ormandík expresszív művészete inkább a pillanathoz áll közelebb, „modelljeit” egyetlen mozzanatban rögzíti. Ezek az elsőre vázlatosnak tűnő festmények azonban semmiképp sem mondhatók kidolgozatlanoknak. Pusztán más aspektusait ragadják meg az arcnak, a pillanatnyiságát, és kevésbé a teljességét. Ugyanakkor ezek az arcok azt az érzetet keltik a nézőjükben, hogy az üres, kifejezéstelen testet próbálja a művész újra megtölteni valamilyen kifejezéssel. Korunk művészetének emberábrázolására az effajta poszthumán felfogás a jellemző. A befejezetlenség, a folyamat hangsúlyozása, az improvizativitás szintén elengedhetetlen elemei Marek Ormandík képeinek. A Klein House falára festett, halványsárga és szürke asztali jelenet is ezt a félbehagyottságot sugallja, melyet a falfestménybe beágyazódó kép folytatásaként, kiegészítőjeként is értelmezhetünk. Valóban, Marek Ormandík teremtményei hajlamosak lelépni a vászonról, és mélyen befészkelni magukat az ember emlékezetébe.
Az említett falfestményen az asztalnál ülő hat emberalak mellett egy állat is helyet kap. A farkasokon nem csupán antropomorfizációt hajt végre a művész. Művein az állatok is rendelkeznek arckifejezésekkel, de ugyanakkor több festményén transzformáció is történik. Nem csupán emberi tulajdonságokat, hanem emberi testet is kapnak megalkotójuktól. Ezen mozzanat talán inkább az emberi test lebontásának, szétszedésének, újraalkothatóságának szempontjából érdekes. Sőt, nem is akármilyen formát öltenek ezek az állatok. A keresztre feszítés pózában mutatkoznak, magukon viselve a krisztusi sebeket. A képzőművész egész munkásságára jellemző a bibliai jelenetek ironikus kiforgatása, átértelmezése, megkérdőjelezése, ezen provokatív gesztus pedig a jelen tárlaton is végigvonul. A bibliai motívumokra való képzőművészeti utalás mellett érdemes kiemelnünk, hogy illusztrálta Dante Poklát, egyik korábbi kiállítása pedig a Purgatórium címet viselte.
Marek Ormandík művészete tematikájában nem újul meg, csupán variálódik, azonban mesteri módon ráérez arra, mivel gyakorolhatja a legnagyobb hatást nézőire.
