Tóth Ferenc 75
A Topolyai Múzeumban nemrég zárult A népballada útja Topolyára című kiállítás, amely a 75 éve született Tóth Ferenc költőnek, néprajzkutatónak, művelődésszervezőnek, tanárnak állított emléket. A kiállítás egyik szegmenseként fiatal képzőművészek lettek felkérve, hogy illusztráljanak egy-egy Tóth Ferenc-verset, általa gyűjtött népballadát. Ezekből az alkotásokból, valamint a forrásszövegekből adunk közre most egy kis ízelítőt. Tóth Ferenc 1980. október 9-én tragikus körülmények között hunyt el.
Az oldalon Bacsa Melinda, Szenti Lilla és Klájó Adrián alkotásait láthatjátok.
Expozíció
A kert, ahova elvezetlek,
a gyökerek rejtett világa,
hol forrás buzog, déli nap melege hevít,
s a pára úgy oson, mintha test se volna.
...
Jöjj hát! Fussunk be arra a forrás
fövenyes ajka felé, melyben a nap oly
súlytalanul csavarog,
akár a gyökérben a víz.
...
S fent a magasban majd látod a fákat –
tomboló viharban hogy hajolnak el,
s a gyökerek, ott lent a gyökerek
mily biztosan állnak! –
A kert, ahova elvezetlek, úgy rejt engem el,
hogy rajtad kívül, áradó szivárgóm,
csak ők ismernek testvérükre: rám.
Halál-látás
Szemed késeket dobáló éjszaka,
elvérzik a ráeső tekintet.
Füled végigrepedt folyó,
hangok rianás-temetője.
Hangszálaid sziklák közt meglazult húrok,
mint denevérek, lógnak le róluk a szavak.
Bőröd dércsípte ág,
érintésemre nem fakaszt sebet.
Életed gyilkos-méh szülte csecsemő,
tél végén csinált hóember.
A házasuló királyfi
Otthoni mozaik
(részletek)
1.
Mindegy az, hogy öt vagy hat szemet
perrent elénk a nyári hevület:
A fontos az őrlő szenvedély,
mely fogadja, míg malmáig elér.
4.
Kikelő mag
gyenge héja
halkan porlad
szerteszét a
kiszikkadó
morzsás talaj
száraz ajkú
csókjaiban!
