Festeni a folyót
Olyan langyos ez az egész, olyan semmilyen, olyan semmitmondó, sokszor unalmas, sokszor feleslegesnek érezzük, de nem tehetünk ellene semmit, belesimulunk, és lassan, fékezett habzással éljük mindennapjainkat. Szürkék az utcák, a táj, az épületek, az emberek, és ha nem lenne a levegőben a tavasz ígérete, talán nemes egyszerűséggel falnak rohannánk. Igen, az életünk már csak ilyen, és nyoma sincs benne akció- vagy kalandfilmekbe illő jeleneteknek, életrajzi filmnek is gyenge, vígjátéknak silány, tragédiának meg szerencsére nulla, esélytelen az Oscarra, de bármiféle díjra, elismerésre, rohadt paradicsomot, záptojást sem kap, csak megy a maga medrében. Csendesen, mint egy folyó, amibe már legalább húsz kisebb patak beletorkollott, és nem vidáman, mint egy hegyi patakocska, ami jobbra-balra tipeg a kövek között, megsimogatja a növényeket, legyenek azok lágyszárúak, vagy éppen szilárd, magabiztos, százéves fák, mindegyiknek köszön, mindegyikkel megismerkedik, de nincs idejük arra, hogy megszeressék egymást, hisz a víz szalad, fut, nem ér rá várakozni, időt adni a dolgoknak, hanem igyekszik minél előbb odaérni a folyóhoz nem tudván, hogy amint azzal összetalálkozik, megszűnik vidámnak lenni, és ő is lenyugszik, elhalkul, sőt megszűnik létezni, eggyé válik a folyóval, elveszik a hömpölygésben, és magára ölti a folyó szürke köpenyét, amit azután addig visel, amíg a folyó is el nem tűnik valahol a tengerek mélyén.
pixabay.com
Így vagyunk mi is, de szerencsére a remény minden körülmények között él, még ha nem is a felszínen táncol hanem a mélyben várakozik ugrásra készen, él, és újabbnál újabb ötletekkel, elképzelésekkel igyekszik feldobni a pillanatokat, az órákat, a napokat, festeni a folyót, színezni a vizet, hogy azután a víz tetején úszó színes folt elterjedjen, mint egy olajfolt, ami nem süllyed el, az idők végezetéig a víz felszínen úszik, környezeti katasztrófát előidézve, tragédiákat szülve, de a színek éppen ellenkező hatásmechanizmussal bírnak, vidám perceket szülnek, és szebbé varázsolják környezetüket. A színek töltik fel tartalommal életünk perceit, legyünk nyitottak, lássuk meg a színeket, és ha elveszítjük őket, ragadjunk ecsetet, és tegyünk róla, hogy világunk szebb hely legyen, és az életünk színekkel teljen meg.
