Szigorítgatunk, szigorítgatunk?

Másfél évvel ezelőtt a semmiből toppant be ez a kis vírusocska az életünkbe, és azóta is itt kísért, még mindig nem tudunk tőle megszabadulni, pedig már annyi mindent kipróbáltak a nálunk okosabb emberek, annyiféle úton-módon igyekeztek megállítani és gátat szabni a terjedésének, tiltottak, köteleztek, javasoltak, intézkedtek és szerepeltek, szerepeltek, sokszor, hol a tévében, hol az újságokban, de az interneten is újra és újra szembejöttek, sőt hirdetések formájában is jelen voltak, és mondták és mondták, és többször is úgy tűnt, hogy most aztán vége, egyszer s mindenkorra sikerült megállítani, majd mégsem, őfelsége újra visszatért, továbbvariálódott, és másmilyen színű kabátban, másmilyen esernyővel, de újra ott állt a kapuban, és újra kopogott, és a nálunk okosabbak újra nekiálltak a legyűrésének, újra tiltottak, köteleztek, javasoltak, intézkedtek, hogy majd most már a kutyamindenit, tényleg legyen vége, és telt és múlt, és rájöttek, és mi is rájöttünk, hogy mégsem, hogy még most sem győztük le, hogy újabb tiltásokra, kötelezővé tételre, javaslatra és intézkedésre lesz szükség, és még most is ott tartunk, és még most is azt látjuk, hogy kevesek vagyunk a legyőzéséhez, nagyok vagyunk és hatalmasok, és mindent megtehetünk, meghódíthatjuk a csillagokat, legyűrhetjük a bolygónkat, kivéreztethetünk egy egész Földet, de egy icipici parányi kis vírust már nem tudunk kordában tartani, inkább maradjunk otthon, nézzünk tévét, nézzünk sorozatokat, legyünk online, és tegyünk mindent online, érintkezzünk online, és közeledjünk online, és szakítsunk online, és várjuk az újabb tiltást, kötelezővé tételt, javaslatot, intézkedést, harmadszorra, negyedszerre, ötödszörre, és ha éppen ráérünk, akkor figyelemmel is kísérhetjük, hogy most éppen mit és hogyan szigorítanak, és majd megpróbáljuk megérteni, hogy miért is így, miért nem másképp, és majd megnézzük, hogy ki javasolta, és vagy elhisszük, vagy nem, vagy követjük az utasítást, javaslatot, vagy sem, vagy elfogadjuk a szigorítást, vagy csak úgy teszünk, mintha, vagy jók leszünk, vagy csak úgy teszünk, mintha, és már nem is reménykedünk, csak várunk, várunk, amíg a hetedik, nyolcadik és ki tudja, hanyadik esőkabátos idegen kopog be az ajtónkon, és bebocsátjuk, mert úgy neveltek bennünket, kávéval kínáljuk, és elbeszélgetünk vele, mondjuk, az időjárásról, és köszi, hogy jöttél, de most már menj, menj, menj isten hírével.