Nehézkes nyitás

A két héttel ezelőtti Trianon-különszámunkat követően ezúttal egy (mondjuk így) normál Képes Ifit vehettek a kezetekbe. A tanévnyitás után egy kicsit több mint két héttel tehát mi is visszatértünk, és bízunk benne, hogy nem jön semmi közbe, és az elkövetkezőkben újra kéthetente jelenhetünk meg a megszokott módon, 28 oldalon.

Nagy dolog ez, hisz március 18-a óta nem üdvözölhettük egymást ilyen formában. Májusban és júniusban ugyebár a szerdai Magyar Szóban találkozhattunk hetente egy oldalon, majd mi is nyári szabadságra mentünk, és azért szorítottunk, hogy a lehető leghétköznapibb módon kezdődjön meg az új tanév, és vele együtt mi is a megszokott formában állhassunk elétek. Március óta ugyebár két alkalommal jelentünk meg 28 oldalon, a már említett Trianon-különszám mellett volt egy káemvés különszámunk is. No de most… Hát igen, most a lovak közé csapunk.

Megszokhattátok, hogy a szeptemberi számunk, és időnként még az októberi is, bővelkedett a nyári fesztiválbeszámolókban. Bíztunk benne, hogy ez az idén is így lesz (ha még emlékeztek rá, a nyári szünet előtti legutolsó megjelenésünk alkalmával öt fesztivált is a figyelmetekbe ajánlottunk), de a sors és a koronavírus-járvány ki tudja, hanyadik hulláma keresztülhúzta a terveket, és a fesztiválszezont könyörtelenül vízbe fojtotta. A mészárlást csak egy-két rendezvény élte túl, de hál istennek van olyan munkatársunk, aki eljutott egy ilyenre, és be is számol nekünk róla, hogy milyen volt, sőt a következő számunkban folytatni is fogja a mesélést. Örüljünk a beszámolójának, és ha kedvünk tartja, simogassuk meg a feje búbját vagy veregessük meg a vállát, hogy a nehéz körülmények ellenére jelen tudott lenni egy fesztiválon, és sikerült kibuliznia magát – gondolom, ezt sokunk nem mondhatja el magáról.

Garfieldosan indul ez a tanév, olyan hétfőérzésünk van, és a szövegek is nehezebben születnek, egy kicsit még szokni kell a tempót, de ígérjük, hogy lassan-lassan belerázódunk, és visszatérünk a normális kerékvágásba – vagy nem… Mindenesetre igyekezni fogunk – vagy nem… Bízunk.

Most elnyomunk egy ásítást, igyekszünk ébren maradni, és tenni, tenni, ahogy kell, ahogy a nagyok csinálják!