Emlékek, emlékek mindenhol

A minap különleges kiállítás nyílt Topolyán, a Juhász Erzsébet Könyvtárban. A szervezők az évek során összegyűjtötték a könyvekben hagyott könyvjelzőket, vonatjegyeket, képeslapokat és egyéb tárgyakat, és ezeket mutatták be most az érdeklődőknek.

Talán mindannyiunkkal előfordult már, hogy valamit benne felejtettünk egy-egy kötetben, úgy adtuk vissza. Ez a legtöbb esetben minden valószínűség szerint véletlenül történik, különösen a számunkra kedves dolgok esetében, de az is lehet, hogy számunkra teljesen jelentéktelen az a papírdarab, amit éppen benne hagyunk. Az sincs kizárva, hogy valamit szándékosan hagyunk a könyvben, bízva abban, hogy aki utánunk kikölcsönzi a kötetet, rábukkan, és ne adj’isten, még meg is érti az utalást. Ha egyezik az ízlésünk, ezt többször is megtehetjük ugyanazon személlyel, és viszont, mert ő is hagyhat nekünk ily módon üzenetet. Furcsa módja a kommunikációnak, de van benne valami izgalmas. Nem gondoljátok?

De mit is hagyhatunk egy könyvben? Természetesen az aláhúzások, lapszéli jegyzetek, behajtott sarkok mellett, amit, ugye, kerülni kellene, de hát gyarlók vagyunk, csinálunk ilyen dolgokat. Mondjuk, benne felejtünk egy könyvjelzőt vagy egy olyan dolgot, amit könyvjelzőként használunk. Például buszjegyet, vonatjegyet, szórólapot, fényképet vagy egy egyszerű papírcetlit, amit a szükség könyvjelzőként léptetett elő, és amelyen olyan szöveget találunk, hogy két kiló krumpli, egy liter tej, két kenyér, vagy a kutyát ne felejtsd el megsétáltatni!, vagy el kellett mennem, a kaja a frigóban, vagy éppen egy szív van rárajzolva, mondjuk, nyílvesszővel átlőve. Mindez sokat elárulhat rólunk, és ha ezek a dolgok egy hozzáértő agyturkász kezébe kerülnek, bizony, sok mindent megállapíthat, és azon sem lepődhetünk meg, ha utána kapjuk a beutalót. Szóval csak óvatosan...

Más... Az idei a jubileumok éve. Szent László, Arany János, reformáció és a legújabb a nagy októberi szocialista forradalom, ami, ugye, köztudomásúan novemberben történt. Jelen lapszám néhány írásával mi is ez utóbbira emlékezünk. Nem ítélkezünk, nem népszerűsítünk, nem magyarázunk, csak emlékezünk.

Mert emlékezni jó...

Most például arra szeretnék visszaemlékezni, hogy melyik könyvben is hagytam az egyik gyerekkori fotómat...