Csak szépen sorjában
Az év mulasztása rovat:
Az idén ünnepelte fennállásának huszonötödik évfordulóját, vagy ha úgy tetszik, huszonötödik születésnapját a legendás pécsi punkbanda, a HétköznaPI CSAlódások. A tanév elején még meg voltam róla győződve, hogy alkalmunk lesz a Képes Ifi lapjain is megemlékezni munkásságukról, felköszöntjük őket. Sajnos ez mindeddig nem jött össze. De mint tudjátok, a remény hal meg utoljára, így hát továbbra is bízunk. És különben is... Gondoljunk bele, hogy majd milyen jó lesz azt mondani, hogy kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel...
Ide kapcsolódik a hír, hogy a zenekar viszont nem feledkezett el erről a jubileumról, és egy új albummal lepték meg magukat. A lemez címe csak ennyi: •.
Emellett számtalan zenekar jelentkezett új albummal. Többek között a Thy Catafalque (ezt alaposan kiveséztük), a Perihelion, a Children of Bodom, a Sólstafir, a God is an Astronaut, az Elfsong, a Heidefolk, a Korpiklaani, a Percival Schuttenbach, stb., stb. És mivel ez egy nagyon szubjektív lista, a stb-k helyére képzeljétek oda a saját kedvenceiteket. Mind-mind mulasztás, amit talán lehetetlen pótolni.
Decemberi rossz hír rovat:
E hó második napján nyolcvannyolc éves korában elhunyt Juhász Ferenc, kétszeres Kossuth-díjas költő, aki egyik utolsó nyilatkozatában kijelentette, és ez akár szállóigévé is válhatna, „Szarnak a költőkre, de írni kell”.
You know what realy grinds my gears? rovat:
Szülők babakocsikkal a bicikliúton.
Valami pozitív:
Jönnek az ünnepek + a szünet.
P. S. Mi más, mint művészet. Mi más, mint Juhász Ferenc:
Ki mondja meg hogy mit tegyek ha én nem mondom meg magamnak?
Fésülködjek, mint a legyek, ha zölden nyers húsra zuhannak?
Zöld hab-gombatál tenyeres, csuklós csonthajszál-mellkezükkel:
az arc-páncél szőr-pikkelyes nyergét kenik dörzspapír-tűkkel.
A lógó szájhólyag-tököt, gégecsöves szivattyú-pumpát,
a szívó-herés köldököt, a köldökzsinór herezsákját,
a kazettás szem sejtjeit fényesítik szorgalom-kézzel,
mint gyerek ha cipőt tisztít kakaspasztás cipőkefével.
Azt tegyem én is, mint a légy, lila húsbűztől részegülten?
Nekem a halál nem ebéd! Pedig tőle nem menekültem.
És dögbogár sosem leszek: aki a halálba petézik.
Anyám méhéből nyíltam én párducpettyes tűzliliommá.
A halandóság az enyém. Az növeszt világ-tartalommá.
Szagát démon s angyalszemek a túlvilágból is megérzik.
