Sötétedik már idekint!
Talán a világ legnehezebb dolga rendszeresen vezércikket írni. Amíg az ember szervezete nem szokott hozzá, hogy neki meghatározott időközökben, esetünkben kéthetente kötelezően egy cikket kell írnia, addig vért izzad, mire talál egy vezérfonalat, amelyet követve egy jópofa szöveget rittyenthet a lap elejére. Azután persze, ha megvan a kiinduló gondolat, már minden irányból hozzácsapódhatnak olyan dolgok, amelyek korábban meg sem fordultak a fejében.
Tehát a nagy dilemma, hogy hol is kezdjem...
Most, mondjuk a biciklizésnél, hisz többéves tapasztalattal a hátam mögött azt mondhatom, nincs olyan hely, ahova kétkerekűnk ne tudna elvinni bennünket, függetlenül az időjárási körülményektől és az útviszonyoktól. Igaz, mostanában kissé óvatosabban kell tekerni, ugyanis hatalmas teherszállítók száguldoznak keresztül-kasul az országban, és már két kilométert sem tehetünk meg anélkül, hogy egy „répáskamion” ne húzna el mellettünk. Rémisztő, ahogy a több tonnányi teher körülbelül fejmagasságban elszáguld mellettünk, az pedig óvatosságra intő, hogy az út mentén minden irányban elszórt répafejeket láthatunk. Ilyenkor csak abban bízom, hogy földet érés előtt nem érezték úgy ezek a gyökerek, hogy valakinek a fejét is útba kell ejteniük.
Más... Luca kolléganőnk írt egy igencsak ínycsiklandozó cikket különböző sütőtökös receptekkel. Jelentem, eddig még nem próbáltam elkészíteni őket, de minden bizonnyal megéri. Csupán az a gond, hogy ha a legegyszerűbb, amely ugye a sima sült tök, elkészítése ilyen finomságot eredményez, talán senki sem akar órákat pepecselni azzal, hogy még finomabbat készítsen, hisz az íze már így is fokozhatatlannak tűnik.
Azután... Már javában zajlik az új tanév. A középiskolások már szeptember óta nyűvik a padokat, egyetemistáink viszont most vannak túl az első hónapjukon (kivéve persze azokat, akik a szeptemberi vizsgaidőszak alatt is aktívak voltak. Most, hogy így jobban belegondolok, talán ők vannak többen). Ráadásul gólyáink egy egészen új világgal ismerkedhettek meg, új környezettel, új várossal, új kihívásokkal. Innen is sok szerencsét és kitartást kívánunk nekik! Talán sikerült átállítani a biológiai órájukat.
Igaz is! Óraátállítás. A legmegrázóbb dolog minden „jómunkásember” számára, habár most, jobban mondva októberben, még a kellemesebb változatát éltük meg, hisz most van az ugye, hogy egy órával többet alhatunk. Persze ez magában foglalja azt is, hogy egy órával korábban fekszünk, legalábbis, akkor ha nem ragaszkodunk annyira a mutatókra illetve digitális kijelzőkre, hanem a külső körülményeket tarjuk szem előtt, mint az őseink. Korábban sötétedik, korábban fekszünk. Mint a tyúkok. Meg mint a kakasok. Meg mint a csirkék. Vagy a csibék. (Vajon ezek szinonimák?)
Sokan azt mondják, hogy az ősz a legszebb évszak. Lehet velük egyetérteni, de nem muszáj. Annyit viszont mindenféleképp el kell mondanunk, hogy
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Vagy azt, hogy
Itt van az ősz itt van ujjé
s szép mint mindig énekem
istentudja hogy mi okból
jövök haza a kioszkból
s húzgálom a zörgő avarban
mint kiskocsit az életem
Egyik PS másik PNL. Ősz!
Ismét más... A közelmúltban jelent meg a Thy Catafalque, valamint a Perihelion zenekar új nagylemeze. Ha nem csal a szimatom, a közeljövőben mindkettőről olvashattok lapunkban. Itt csak utalni szerettem volna rá, hogy igen. Bocs, de ez már nagyon kikívánkozott belőlem. Mint ahogy ez a részlet Kátai Tamás verséből:
És nagy szívekbe kopogtassunk
őszökön, hej őszökön!
Feküdj mellém, halott lányka,
suttogd most, hogy visszajön minden.
(Őszi varázslók. Róka Hasa Rádió 2009)
