Forradalomtól Halloweenig
Ramaty. Ezzel a címmel írtam vezércikket a legutóbbi Képes Ifibe. Nos, a helyzet azóta, legalábbis ami az időjárást illeti, tovább romlott. Ne ijedjen meg senki, nem szeretnék ismét meteorológiai fejtegetésekbe kezdeni. Csupán azért tértem ki a környezeti körülményekre, hogy felvezessek egy reményeim szerint mindenki számára kedves dolgot, amelyről az utóbbi időben egyre többet beszélünk, egyre többször gondolunk rá, és egyre gyakrabban érezzük úgy, hogy muszáj az idén is megkóstolnunk, de sürgősen. Miről is van szó? A sült gesztenyéről. A főutcán végigmenve egyre több helyen jelennek meg az árusok, hogy a szabad ég alatt sülő gesztenye illata a városnak legalább egy kis szegletét elárassza. Az árusok az utcán állnak naphosszat. A nedves aszfalt visszaveri a kirakatok, villogó cégérek fényeit, és a kitartó árusok gesztenyét forgatnak. A járókelők meg-meg állnak, és meleg gombócokkal teli papírzacskóval távoznak a tett helyszínéről.
Október végéről lévén szó két dologról kellene beszélnünk. Az egyik ugye az 1956-os forradalom (ellenforradalom?) és/vagy szabadságharc évfordulója, amelyre 23-án, pénteken kerül sor. Eme ünnepünkkel kapcsolatban mindig egy olasz dal jut eszembe. Az Avanti ragazzi di Buda című szám a forradalomban elesett budapesti fiataloknak állít emléket a maga kellemesen olaszos dallamával. Eddig rendben is van a dolog, csak az nem világos számomra teljesen, hogy ez a szám miért is lett a Lazio focicsapatának egyik hivatalos dala. Éppen azé a Lazioé, akinek a szurkolótábora többek között az igencsak gyakori szélsőjobboldali (hogy ne használjak csúnyább szót) kilengéseiről híres. Oké, értem én, hogy a kommunista- és szovjetellenesség sok mindent megmagyaráz, de akkor is fura. A dal magyar változatával meg tényleg nem érdemes foglalkozni.
Azután jön egy kis kultúrharc. Halloween, halottak napja, mindenszentek. Október végén, november elején minden ember szükségét érzi annak, hogy megemlékezzen a halottairól, a túlvilági életről, meg mindenről, ami ebben a témakörben elképzelhető. Ezt természetesen mindenki a saját vérmérsékletének, érdeklődési körének megfelelően, tehát igencsak különböző módon teszi. Eddig ez is rendben van. A gondok akkor kezdődnek, amikor egyiket-másikat valamilyen oknál fogva előrébbvalónak gondoljuk. A minap egy Facebook-poszt jött velem szembe, miszerint Magyarországon nincs Halloween. Mindenszentek van. Ezt még el is tudnánk fogadni, ha igaz lenne. (Most vonatkoztassunk el attól, hogy nem Magyarországon élünk.) Látva azonban a különböző töklámpások népszerűségét, ami valljuk be teljesen érthető a dekorativitásuk miatt, valamint az egyre-másra szerveződő halloweeni bulikat, megállapíthatjuk, hogy mindkettő van. Ráadásul harmadikként még halottak napja is van. Örüljünk neki!
Mint ahogy a Képes Ifinek is.
Mert ugye örülünk...
P. S.: Amikor csak lehetett, az utóiratban igyekeztünk a művészeteket népszerűsíteni. Ezúttal az irodalmon van a sor, pontosabban egy kis klasszikus magyar irodalmi ízelítő következik. Tehát:
Földünk egy kis hangyafészek,
Egy perchozta tűnemény;
A villám és dörgő vészek
Csak méhdongás, s bolygó fény;
A történet röpülése
Csak egy sóhajtás lengése;
Pára minden pompa s ék:
Egy ezred egy buborék.
(Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas
