Zápor elől szökő ufonauták, előre!
Aummmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm
mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm
mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm
mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm…
…először az ősi Hagyomány könyveiben valának leírva Nagy Esők. Ott vannak mindegyikben, egymástól függetlenül papiruszra, kőre, agyagra írva, erős metaforikus jelentéssel, mindig Új Világot teremtve. Aztán a világirodalomban is sorra megjelennek, elég csak példaként megemlíteni Nick Cave sötét humorral átitatott művét, az És meglátá a szamár az úrnak angyalát című regényt, ahol már évek óta esik az eső. Mert időről időre nagy esők jönnek. Lehet, hogy az időjárás maga is csak egy erős metafora?… Kezdem úgy érezni. Az Új Világot magam is várom – csak az özönvizet kellene valahogy túlélni. Ép ésszel és lélekkel.
A „zene” szó mellett bizonyára az „eső” volt az, amit a leggyakrabban leírtunk az utóbbi Képes Ifi-számokban. Pedig leginkább nyári témák szerepeltek. A naptári ősz talán hoz nekünk egy kis igazi – legyen bár „vénasszonyos” vagy „indián” – Nyarat. Hogy mire megjelenik ez a szám, milyen idő lesz, talán még a Jóisten se tudja. De ahogy most kinézek az ablakomon, megkönnyebbülve látom, ahogy a fügebokor napfürdőzik. Halleluja.
Homlokon csókolom a Múzsát, mosolyogjon ránk a napsugár!
Igazi Nyarat próbálunk megidézni, bevonzani a mai címlapunkkal is. Mert voltak ilyen napok is az elmúlt hónapokban, csak ki kellett őket várni. Elszórtan, néhány – de annál nagyobb örömöt jelentettek. Számomra leginkább Laró barátom kövesdi erkélyén, aztán az egri Lámpás kocsma kerthelyiségében, majd Hollókőn, a Mátrában, a Bükkben, a Bodrog mellett a Pokloson, végül egyedül Tokaj-Hegyalján barangolva. Végre eltűnt rólam az „irodahókaság”, egész szép színem lett. Jó ösztönnel választottam ki a nyári túra idejét. Alig két-háromszor áztunk meg a tíz nap alatt. Nem rossz átlag. A sápadt bőrszín azóta persze lassanként visszatért, belső sugarakkal próbálom hát ellensúlyozni a napfény hiányát. Ellensúlyozzuk együtt!
Fussunk először is egy kört Kovács Szabival és Philip K. Dickkel idegen galaxisok sűrű ikernapjai között, ezután pedig kísérjük el Fehér Mikit a ragyogó Katalóniába, ahol éppen ezúttal magánybeszélget. Fürödjünk meg John Coltrane sokszor hűvös, mégis melengető pszichedéliájú, lebegő hullámmedencéjében. Gionbabyvel Pesten találkoztunk, amikor rövid időre hazalátogatott, épp a Könyvhéten sikerült összefutnunk, és mit ád az Isten?, a Vörösmarty tér ragyogott a napfényben és a birspárlatéban. Az ifjú hölgy a forró japán nyárról számol be – mázlista távol-keletiek… Orfűn se szól a fáma nagy zivatarokról, bár ezúttal GB helyett egy ottfeledett fél korsó sör mesél a kalandokról – s azt ugyan ki tudja, ottfeledett fél korsó sörök hogyan vélekednek az időjárásról általában?? A Szigeten is napoztak a fiatalok, ha hihetünk Szabó Palócz kollégának, már amikor nem a sörsátrak hűvösében ejtőztek; és egészen biztosan nem volt emiatt bűntudatuk. Nem úgy, mint Gruik Zsuzsánk hőseinek a remek Lélekkonyha rovatban – de hát ezeknek a „hősöknek” most éppen ez a dolguk! Pablo Stanley képregényében szintén kissé borongós a hangulat, de aztán hamar tovább is lépünk az újfent verőfényes EXIT fesztiválra Szőcs Attilánkkal (akinek egyébként az iménti birspárlatot is köszönhettük, ami ily módon nem jutott el a Nova Rockig, amiről ezáltal születhetett egy remek beszámoló (lásd az előző két számunkat)). A csehországi Brutal Assaulton szintén ragyogóan érezték magukat Nyralothep hősei, noha az ottani zenei repertoár nem a legderűsebb fajtából való. A pirított csótány mindenért kárpótol! A Strand fesztivál első éjszakáját viszont mindenestül elmosta az „égi áldás”, lánykáink haza is kanyarodtak ijedtükben. Ám ami előtte történt, az egészen felhőtlenül telt, ha hihetünk beszámolójuknak. És mért ne hihetnénk? Patarica Ildink viszont nem fesztiválozni ment a nyáron, mivel úgy döntött, inkább keresne egy kis pénzt, ahelyett hogy költene: egy au pair olaszországi kalandjait követhetjük néhány számon át a Képes Ifi oldalain. Végezetül pedig hadd ajánljam még figyelmetekbe Flóránk következő interjúját, amit Kiss Ágnes bábművésszel készített. Egy hiteles művészembert ismerhetünk meg.
Borúra derűt – és még sok-sok széles napderűt!! Legyen ez a mai jelszavunk.
Szalám alejkum!
