Kettéfűrészelt punkerok

Jack–Niyazov megosztott kislemez a boltok polcain

A pandémia miatt nem volt zökkenőmentes a különféle határon átnyúló együttműködések lebonyolítása sem, nem hogy a komolyabb zenészi teendők ellátása. A 2020-as Jack–Niyazov split 7 inches kislemez is jó fél évvel a kiadását követően került a kezeim közé. Az átvétele is a járvány sújtotta hangulatnak megfelelő volt. Újvidék éjszakai utcáit céltalanul kószáló fiatalok töltik be, akik jobb esetben egy féltitkos Covid-bulira igyekeznek, rosszabb esetben azért imádkoznak, hogy bejussanak egy kocsmába. A Niyazov énekesével a sarkon ácsorgunk, és nihil dolgokról beszélgetünk, valamint arról, hogy az ínséges idők minden bizonnyal majd megerősítik a lemez eladási példányait – egy másik dimenzióban. Aki egyébként nem ismeri a két zajbrigádot, a legjobban teszi, ha rögvest továbblapoz a SporhetSztorihoz, és néz magának valami jó főznivalót Luca rovatában, aki minden bizonnyal legalább egyszer használta háttérzenének a két banda valamelyikét.
A Jack zenekar még 1996-ban kezdte el a közönség riogatását valahol a Kunságban. Minden valamirevaló extrémzene-hívő láthatta már őket valamelyik szerbiai fellépésük alkalmával. Az újvidéki Niyazov története hasonló. A hardcore crust, grind, punk, olykor metál határai között evickélő banda valamelyik koncertjén minden rendes punkot földre taszított már a pogo alkalmával.
A két zenekar együttműködésének sokéves hagyománya van, szívből szóló muzsikájuk pedig a határ bármely oldalán ugyanazt a közönséget vonzza, az igazán extrém zajrettenetre kiéhezett agyas, nyugodni nem tudó társadalomkritikus huligánokat. A kislemez, ahogy arról a belső borító szlogenje árulkodik, a szerb–magyar hardcore barátságot hivatott erősíteni. Véleményem szerint ez olyan ideológiai irányvonalú kollegialitás, aminek azért annyira nem örülnek azok a kedves vezető politikusok (jut eszembe, Újvidéken a Futaki út 8. alatt kiscicák keresik gazdijukat), akik egyesült erővel tehénkednek rá a két ország jobb sorsra érdemes népére. 
Az összesen kilenc dalt tartalmazó, kis formátumú bakelit korong A oldalán a Jack kap helyet öt, a B oldalán pedig az újvidékiek 4 szerzeménnyel, összesen 12 perc terjedelmi idővel. Aki ismeri a Jack zenekart, tudja, ők ennél többre is képesek, rövidebben is tudják, és valójában ezúttal is a nyitó Kettévágva, amúgy korrekt, nagy zúzásra felkészítő jellegű szerzeménnyel húzták el nagyon az időt. Az ezt követő dalok intenzitása viszont kárpótolja a kezdeti türelempróbáló kétperces nyitást – a Szőnyeg alá, valamint a Szabadulószoba, ez utóbbi kifejezetten grindos hangulattal hamar meggyőz bennünket, hogy a világon csak akkor van rend, ha művészettel ellensúlyozzuk a minden oldalról támadó emberi hülyeséget. Mivel én alapvetően egy igen konzervatív figura vagyok, természetesen a death-grind felé húzó, kora klasszikusnak is mondható Grind for the Homeless nyerte el a tetszésem.