Otvoreni Prelom – Samokontrola (2016, magánkiadás)
Nem hittem volna, hogy a zentai Otvoreni Prelomnak valaha kiadványa jelenik meg. A megalkuvásmentesség példái ők! Ezért is kezdtem már úgy gondolni, tőlük csakis diktafonnal felvett koncertfelvétel lehet hiteles, amit kizárólag magnókazettán terjesztenek, esetleg minidiszken. Amikor tavaly tavasszal munkám befejeztével a szabadkai Fasizmus Áldozatainak Terénél beletorkoltam egy padnál söröző Mítyó és Szímity pánkba, éreztem, hogy dimenziók törnek ketté. – A Studio 11-ben voltunk felvételezni – mondták. Alig hittem a fülemnek, és elkapott az émelygés, a rosszullét. Valami megváltozott, véglegesen. Talán meghal a zentai underground punk, és beindul a sztárgyár?
Megeshet, a fent leírtakban van egy csepp túlzó cinikus humor, de az ilyen feltételezések alapját ők gyalulták földbe még megalakulásukkor, 2008-ban. A kő-atom hiteles punkzene zászlóhordozás példái ők. Mítyó Pánk, a Tisza menti Punk Pápa több kudarcba fulladt évet igénybevevő próbálkozás után végül sikeresen kivárta a megfelelő emberi tőke felbukkanását, és egy remélhetőleg pozitív csillagállás idején összekalapálta a bandát. Alapanyagnak ott volt Zenta teljesen jogosan legelnemismertebb crust/punk antizene-büntetőosztaga, a Lepra, ahonnan később a komplett bandát lenyúlta. Másrészt csipetnyi zentai old school esszencia gyanánt előkotorta a Bad Art egykori gitárosát a 90-es évek elejéről, hogy végül elindulhasson az anarchia az alvégből. Azóta számtalan helyi szervezés (Drunkenstein) és turné van a hátuk mögött, és persze rossz hangzású hangulatos felépés, jó hangzású rossz fellépés. A jelenlegi felállás: Molnár Iván (basszus), Nyerges Köcsög Tamás (dob) Milan Szimke Simić (gitár), Bakalić Krisztián (gitár) és Mićo Szentyánszki Pánker Krnjac (ének).
Az úr 2016. évében, mikor Európa a migránsáradattól, Brüsszel a bombáktól, Szerbia a választási cirkuszaitól hangos, lőn a Samokontrola, az uborkaszezon félidejében. A sodró lendület az Otvoreni Prelom dallal indul, és valójában ez a szerzemény is elegendő ahhoz, hogy megismerjük az egész lemezt. A zene teljesen punk: kemény, odamondós, aggreszív, pőre, száraz, gyors, de nem annyira szélsőséges, hogy átmenjen crustba. Dallamokból és emlékezetes kórusokból nincs hiány, viszont megmarad egy olyan határon belül, amely nem teszi mindenki számára befogadhatóvá. Ezt az irányvonalat megtaláljuk a régi szabadkai punkban, vagy akár Mitya Satan Panonski rajongásában. Az album tehát a punkzene középútja, jó és jobb dalokkal. Az olyan szerzemények mint a Jebi me, Totalna agresija, Racija, ha nem is lesznek a vajma háziasszonnyok kedvencei, mert a törölgetésből törögetés lenne, a saját közönségéhez remélhetőleg megtalálja az utat.
A Samokontrola lemez mondhatnám, azt nyújtja, amit vártam, de ez nem igaz. Mindig érdekes tapasztalat meghallgatni egy lemezt, amiről azt hisszük, hogy egy dalt sem ismerünk, aztán kiderül, kb. a felét már szinte fejből tudjuk. A másik meglepetés a hangzás, ami sokkal jobb, mint amit remélni mertem. Igazság szerint ezúttal azt mondom, sokkal többet mond a felvétel, mint gyakran az élő fellépések, elvégre az igazi punkot nem zavarja, ha szarul szól a gitárja élőben, itt pedig, gondolom, mindenkinek a kezére lett vágva.
Az Otvoreni Prelom sztoriba számomra most az lesz az érdekes, hogy a banda milyen irányvonalon halad tovább. Történtek olyan jellegű személyi változások, amelyek valószínűleg előbbre nyomnák a bandát, de nem vagyok jós, asztromókus, terrorista sem, sőt, e lemez meghallgatása után lehet, hogy nem megyek el választani sem. Mindenesetre kíváncsian figyelem a zentai punkok háza táját.
