Őseink tudása nyilvánul meg egy-egy népdalban
Csoóri Sándor neves magyar író és költő szerint a népdal a megíratlan idők emlékezete, s ezekbe az időkbe kalauzolt el minket a magyarországi Rigó trió két tagjának, Apró Annának és Lehoczki Ágostonnak a zentai Zen klubban megrendezett koncertje, amelyen a fiatal tehetségek szebbnél szebb népdalokkal bűvölték el a közönséget. Anna hétévesen kezdett el énekelni, majd pedig hangszeren is játszani egy tizenkét tagot számláló gyermekzenekarban, és később kezdett el azon gondolkozni, hogy dallamjátékkal is szeretne foglalkozni. Ágoston Anna párjaként csatlakozott a zenekarhoz, s lett tagja a triónak.
– Kiss Leventével, a zenekar harmadik tagjával korábban már több táncházban is felléptünk, amelyek közül mindegyik sikeres volt. Ő nagyon sok autentikus moldvai népzenét játszó tanárnál tanult, és ezért nagyon jól ismeri ezeket a népdalokat, ennek köszönhetően a repertoárunk is állandóan bővül. A zenélés mellett persze moldvai táncházakat is szervezünk a népzenét kedvelő fiatalok és idősek számára – mesélte Anna.
Zentán a Zenben léptetek fel először, más fellépésetek volt már a határon túli területeken, illetve külföldön?
– Ez volt az első fellépésünk a határon túli területeken, külföldön például Montenegróban, a tengerparton is utcazenéltünk már. Magyarországon még a Rigó trió megalakulása előtt szerveztünk több táncházat Kecskeméten, de felléptünk a ceglédi utcafesztiválon és a gombai nyárbúcsúztatón is. A zentai koncerten egyébként mi nagyon jól éreztük magunkat.
Nagyon élveztük, hogy ennyien kíváncsiak a fellépésünkre (szerdai nap ellenére szinte telt ház volt a szórakozóhelyen – a krónikás megjegyzése), és nagy örömmel fogadták ezt a zenét.
A magyar közszolgálati média az elmúlt években népzenészek számára is szervez tehetségkutatókat, amelyeken nem egy fiatal előadó, zenekar bemutatkozási lehetőséget kapott már. Gondolkodtatok-e azon, hogy ti is szerencsét próbáltok egy ilyen népzenei vetélkedőn?
– Szerintem nagyon magas a színvonalat képviselnek az itt fellépők, ettől függetlenül számomra nem igazán szimpatikus az érvényesülés, illetve a befutás e fajtája. Mi nem azért zenélünk, hogy híresek legyünk, hanem azért, mert szeretjük ezt a zenét, és nagyon örülünk annak, ha másoknak is örömet szerezhetünk a fellépésünkkel.
A magyarországi tizenéves fiatalok miképpen viszonyulnak a népzenéhez? Az utóbbi időben mintha reneszánszát élné a magyar népzene.
– Szerintem mind többen kedvelik meg a népzenét, és egyre több a népzenét játszó együttes is. A többi fiataltól mi csupán annyiban különbözünk, hogy mi szívesebben járunk táncházakba, mint a különböző szórakozóhelyekre, illetve bulikba, de ez korántsem jelenti azt, hogy megvetjük a többi zenei stílust. Van egy másik zenekarunk is, a Resti Kornél, amelyben más jellegű zenét játszunk. A magyarországi népdalkincs óriási, és mindenki tisztában van azzal, hogy ebben mennyi érzelem található. Az őseink tudása nyilvánul meg egy-egy népdalban, és véleményem szerint minden értelmes ember feléri ésszel, hogy ez milyen szépségeket hordoz magában.
