A szeretetről énekeltek szeretettel
A Szabadkai Zeneiskola szólóének szakos diákjai, sikeres karácsonyi koncertjük után, legutóbb Bálint-nap alkalmából tartottak hangversenyt
No jó, ez a cím valóban csöpögősre sikeredett, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy versenyéhes világunk az érvényesülés útvonalán inkább az érzelemmentesség felé irányít bennünket. Olykor tehát mégsem árt megállni és egy kicsit odafigyelni elemi érzéseinkre, mint amilyen a szeretet és a szerelem. Versengeni az állatok is tudnak, de csak az emberek tudnak igazán, szenvedélyesen szeretni – és erről énekelni.
Szenvedélyből nem mutatkozott hiány a Szabadkai Zeneiskola szólóének szakos diákjainak hangversenyén, amely ékes példája volt annak, hogy éppenséggel az – egyesek szerint – elcsépelt témának számító szeretetről szóló művelődési tartalom is lehet színvonalas, ízléses és giccsmentes (ellentétben eme írás címével).
A szólóének szakos diákok Tamara Marković és Dušica Vucelja énektanárnők vezetésével, valamint Baráth Emília mentorlásával azelőtt karácsony, legutóbb pedig Valentin-nap alkalmából tartottak sikeres koncertet a Szabadkai Zeneiskola nagyon szép dísztermében. Itt álljunk meg egy szóra, megint egy elcsépelt kifejezés: nagyon szép – de ha egyszer valóban ez az első, ami beugrik az embernek, amikor belép a terembe. Nem mellékes ezt említeni, hiszen kívülről az épületet hónapok óta körülállványozták az omladozó vakolat miatt. A bejárat is áthelyeződött, most a zeneiskolába a városháza felőli oldalról lehet bejutni. Kacskaringós úton pedig eljutunk a díszterembe is. Akik ezt nem tudják, azok talán nem is sejtik, hogy a kívülről romos épület egy (igenis) nagyon szép díszteremet foglal magában, amelyet a Szabadkai Zeneiskola jól kihasznál, és igencsak hasznára válik. Az iskola növendékei csaknem hetente fellépnek, mindenki számára nyitott és díjmentes koncerteket tartanak, ezzel két legyet ütve egy csapásra. Egyrészt gyakorolják a nyilvános fellépéseket, másrészt örömet szereznek a zenekedvelő közönségüknek. Ezenkívül pedig ebben a hangulatos díszteremben gyakran kerül sor a városban zajló zenei fesztiválokhoz kötődő tartalmakra, vagy más zeneiskolák diákjainak nyújt bemutatkozási lehetőséget.
Visszakanyarodva történetünkhöz, a szabadkai zeneiskolások kedvelt dísztermében léptek fel tehát a szólóének szakos diákok, az alsó fokon tanulóktól a végzős középiskolásokig, egyedül és formációkban is. A fellépők között volt Mészáros Brigitta, Dajana Vugdelija, Lehocki Dániel, Lukács Ramóna, László Roland, Varga Anna, Csernák Anna, Ábrahám Máté, Bárdos Krisztián, Molnár Csilla, Kovács Viktor, Dukai Lilla és Jelena Grmača. Zongorán tanárok kísérték őket: Sóti Szobonya Emőke, Marija Krecul Stefanović és Milan Boca. Vagy éppenséggel diákok: Vajda Sára, Jelena Bandin és Mila Savičić. Egy hangszeres duót láthattunk: Hényel Csenge fuvolán, Juszkán Viktor pedig gitáron játszott.
A repertoáron lényegében klasszikusokat hallhattunk: Rossinit, Vaccait, Conconét, Caccinit, Saint-Saënst, Scarlattit, Brahmst, Mendelssohnt, Schumannt, Schubertet, Puccinit, sőt Bajićot, Konjovićot és Kodályt is. A koncertet a Frajle duó, azaz Mészáros Brigitta és Dajana Vugdelija indították Rossini Macskaduettjével, amely remekül passzolt a „februári macskazene” időszakához. Szólóelőadókkal folytatódott a műsor, majd pedig a Hényel Csenge és Juszkán Viktor alkotta hangszeres duó, a Moderna, Schubert Szerenádját adta elő. Ezek után ismét szólóelőadók következtek, a műsor vége felé haladva pedig a Čimili triót, azaz Molnár Csillát és Dukai Lillát és az őket zongorán kísérő Mila Savičićet hallhattuk egy Mendelssohn-szerzeménnyel. A műsor utolsó előtti fellépője ismét az immár közkedvelt Frajle duó lett, míg a koncertet a végzős Jelena Grmača zárta egy Puccini-áriával.
Amit még mindenképpen el kell mondani a fellépésekkel kapcsolatban, hogy az élő koncertnek párja nincs, és annak sem, amikor az erőteljes vagy épp hallhatóan izgulós hangok betöltik a termet. A diákhangversenyek varázsa ugyanis ebben rejlik, bármikor félrecsúszhat egy-egy hang, vagy egy váratlan berekedés is előjöhet. A szurkolás és bátorítás ezért jól jön azoknak a diákoknak, akik úgy tervezik, hogy a jövőben érzelmeiket énekhangjuk által adják át a közönségnek. Egy ilyen koncert pedig élvezetes lehet azok számára is, akik egyébként alternatív rockot vagy punkot hallgatnak. Az őszinte érzelmek és a klasszikus művekben fellelhető szenvedély ugyanis bármilyen fület és szívet megérinthetnek.
