Káposzta Antónia vagyok, szabadkai származású. Az általános iskola után az Ivan Sarić műszaki középiskolában végeztem el a számítógépes vezérlés szakot, most pedig az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Karának végzős hallgatója vagyok.

Miért erre az egyetemre esett a választásod?

– Az, hogy miért választottam ezt az egyetemet, szerintem még mindig nem tisztázódott. Talán azért, mert középiskolában is ezt tanultam. Nem mellékes azonban az sem, hogy tetszik a szakma. Nem gondoltam volna, hogy ilyen messzire fogok eljutni azután, hogy középiskolában csak véletlenül iratkoztam be erre a szakra. Az egyetem maga nagyon szervezett, tetszik, hogy nagyon rugalmasak a tanárok és az órák is. Néha előfordul, hogy nem felel meg egy óra időpontja, ilyenkor módosítani tudjuk azt. Ez persze annak is köszönhető, hogy rengeteg hallgatója van az egyemnek. Nagyon sokan hallgatják ugyanazt a tantárgyat, csak más időpontokban, mi pedig kiválaszthatjuk, hogy nekünk melyik felel meg a leginkább. Elégedett vagyok az egyetemmel, új barátokra tehettem szert, és a nyelvtudásomat is erősítette a tanulás által. Minden tárgyat szerb nyelven tanítanak, de hozzá lehet szokni. Kezdetben persze szokatlan volt, még ha a szavakat általában értjük is, de egyszer csak átáll az agyunk, és onnantól kezdve természetes lesz.

Sokan Magyarországon folytatják a tanulmányaikat. Neked nem fordult meg a fejedben, hogy egy másik országban keress egyetemet?

– Számomra a Magyarországon tanulás nem volt opció. Sosem voltam nyitott a dolog iránt, a döntés során inkább az itteni egyetemekre helyeztem a hangsúlyt. Nekem nagyon sokat jelent, hogy itt a családom, a barátaim, vagyis mindenki itthon van. Szabadkaiként szinte közelebb is lett volna például a szegedi egyetem, ennek ellenére az országban szerettem volna folytatni a tanulmányaimat. Meggyőződésem, hogy jól döntöttem, hiszen lassan már be is fejezem az alapképzést, így elmondhatom, hogy az újvidéki karokon szert tehetünk egy olyan tudásra, amire építhetünk.

Milyen az Európa Kollégiumban élni?

– Az én generációm pont a koronavírus ideje alatt iratkozott és költözött be, így az igazi koleszos életet csak később tapasztalhattuk meg. Az első két évben voltak események, de nagyon visszafogott létszámmal, meg persze az online oktatás miatt is kevesen voltak a kollégiumban. Ebben az időszakban inkább a tanuláson volt a hangsúly. A későbbiekben persze igyekeztünk bepótolni az elmaradt eseményeket, valamint a barátaimmal is többet bóklásztunk a városban. Egyébként egy nagyon jól felszerelt kollégiumról van szó. Vannak ugyan kötelességeink, de hagynak bennünket szabadon élni, mégsem kell egyedül éreznünk magunkat.

Mivel töltöd a szabadidőd?

– Az idei órarendet igyekeztem úgy alakítani, hogy csak három napot kelljen Újvidéken lennem. Többet vagyok most Szabadkán, ezért úgy gondoltam, hogy itt keresek valamilyen diákmunkát. A mindennapjaimat a munka és a tanulás tölti ki most.

Mit tanácsolnál azoknak, akik szintén Újvidéken szeretnének továbbtanulni?

– A tanácsom az lenne, hogy csak úgy fogjanak neki az egyetemnek, ha érzik, van elég elszántságuk ahhoz, hogy elvégezzék. Nem ez a legkönnyebb dolog az életemben, amibe belekezdtem, főleg úgy, hogy nem az anyanyelvemen folyik az oktatás. Szerintem olyan szakot kell választani, ami érdekli őket, és akkor könnyebben veszik az akadályokat.