Világéletemben gyűlöltem a főzés „intézményét”, pláne, hogy nagyon szerettem édesanyám főztjét, és az a tökéletes ízvilág volt az alap, amit egyáltalán nem éreztem különlegesnek, hiszen mindig úgy ültem le az asztalhoz, hogy az ebéd biztosan finom lesz.

Néha-néha aztán nekiálltam otthon „konyhamalackodni”, de általában a bögrés sütiig, illetve a kakaós tejig jutottam el. Ha valami komolyabbat kellett volna készíteni, inkább megfutamodtam a küldetés nehézségeire való tekintettel, mert attól féltem, hogy bármit is csinálok, felgyújtom vele a házat.

Persze, gondoltam a jövőre is, ezekkel az eszmefuttatásaimmal azonban csak odáig jutottam el, hogy szinte olcsóbb készen megvenni a kaját, és előrecsomagolt ebédet vásárolni, mint főzni, szóval minek is erőlködjek azzal, hogy megtanuljak főzni.

Aztán Szegedre kerültem, és teljesen megfordult velem a világ, hisz belevetettem magam a konyha, a főzés világába.

Ha ennek okait kellene megmondanom, nem esnék pánikba, hiszen rengeteg pozitív dolgot fel tudok hozni a főzéssel kapcsolatban.

Kezdeném a legalapvetőbb dologgal, ami nem más, minthogy a butuska énemre rákontrázva rájöttem, saját magadnak főzni sokkal olcsóbb, és rengeteg pénzt lehet vele spórolni.

Régen nem számoltam azzal, hogy egy ebéd ára négyünkre, vagyis az egész családra szólt, míg ha én főzök ugyanannyit, mint édesanyám otthon, akkor az három-négy napi étkezésre elég, amivel körülbelül 40 százalékot megspórolok, amit persze azután elköltök másra, de egyetemistaként ott spórolunk, ahol tudunk.

A második amit mondanék az, hogy őszintén megvallva, főzni (legalábbis jelenleg úgy érzem) érdekes, érdekes folyamatosan új dolgokat próbálgatni, hiszen még ha csak csirkemellet és rizst főzünk, azt is 782 féle fűszerrel és elkészítési módon lehet abszolválni. Mostmár hobbit űzök abból, hogy „különlegesebbnél különlegesebb” módon készítem el az ételeket, egyszer a csirkemellet kakukkfűvel, másik alkalommal már bazsalikommal is ízesítem és így tovább. Szeretek új ételeket kipróbálni, a főzésből egy kellemes, zenehallgatós időtöltés vált számomra.

A harmadik pozitív dolog pedig az, hogy a főzésből nem nehéz közösségi élményt csinálni, a lakótársaimmal előfordul, hogy esténként nekiállunk közösen kotyvasztani, ami teret ad annak, hogy minőségi időt töltsünk egymással, beszélgetünk, hülyéskedünk – és ennek ad „platformot” a főzés.

Negyedsoron pedig megnyugtatok mindenkit, alapszinten főzni nem nehéz, tulajdonképpen egy receptet kell követni, és nagyon nem lőhetünk mellé.

A legnagyobb eredményeim a tökéletes csirkemell megalkotása mellett a mexikói bab, a borsófőzelék, a sajtos pogácsa és még néhány kisebb dolog elkészítése.

A saját tapasztalataim alapján ajánlom mindenkinek, aki kicsit bátortalan a konyhában, hogy vágjon bele a főzésbe, sütésbe, hisz nagy az esélye annak, hogy megszereti.