Sporhetsztori 83.
83. rész – Mákos zsír
Túléltem a hanukát, a katasztrofálisan induló szusi prezentáció első felvonását, az újévi szünetre megbetegedő gyerekeket, kisebb-nagyobb csetepatékat… túlélek én mindent (Mindent?! Má’hunnan!), akár a lisztbogár a sugárfertőzést. Mindenesetre, ez az év eléggé picsán kezdődött. Szebb jövőben reménykedem.
...a remény hal meg utoljára.
Sok mindenről mesélhetnék, de egyik sem igazán érdekes. Annyit azért elmondhatok, hogy az egyik legfelkapottabb étterem konyháján jártam, és mondhatom, egy kicsit sem irigylem az ott dolgozókat. A körülmények, a rosszul projektált konyha, a helyhiány, a tisztántarthatatlanság… Pff... Katasztrófa. Nem lehet egyszerű nap mint nap ott húzni az igát. Ja, emellett rendszeresen elmegy a víz, néha az áram, satöbbi. Ők meg nyomják tovább a gürit, mintha mi sem történt volna. Nincs más választásuk. Kell a pénz a gazdának – aki eléggé pénzéhes, gerinctelen és pofátlan ahhoz, hogy szarjon az egész közepébe, taposson rajtuk még egyet, és már futhat is a gyár tovább úgy, ahogy van. Akár víz nélkül is. Kit érdekel...
A múlt hét derekán haverozás volt a házunk táján (értsd: férjemuram két kollégával főzőshow-t tartott itthon). Máj, máj, libamáj volt a fő téma, mert ezer éve nem evett/ettünk, valamint a két munkatárs még sose gusztálta. A zsidó vérem eleve a pénztárcát zárta volna szűkebbre, a költekezést más irányba terelte volna. Feleslegesnek tartom a flancolást ok nélkül, de mit volt mit tenni. Meg mindegy is, nem én fizettem. Apa pénztárcája úgyis csak közvetve az enyém, jó messziről. A foie gras finom volt, ám korántsem esett olyan jól, mint annak idején a Square-ben, mikor a maradékot csipkedtem (jobb esetben kaptam egy aprócska, „véletlenül” letört darabkát). A mostani hasmosolyomhoz a libazsír vezetett. Libazsír langyos házi kenyéren. No, nem kovászoson, mert ahhoz még mindig nincs türelmem. Rozi továbbra is haldoklik a frigó egyik polcán, várja az újjászületést (egyszer már sikerült megmentenem, a mostani állapot viszont valóban kritikus – én meg túl elfoglalt, szabadidőmben túl ráérős vagyok). Szóval a kenyér: félig teljes kiőrlésű, sokmagos, eredeti recept szerint magok nélküli. Eddig kétszer készítettem, ebből másodszorra nem lett tökéletes, de így is sok örömöt okozott az érzékszerveimnek. Kutyultam bele őrölt mákot is, az adta meg neki a lórúgást, melytől igazán ütős veknivé vált. Imádom a mákot, kár, hogy errefelé igazán nehéz felhajtani (azé`, ezt a problémát véletlenszerűen sikerült megoldani, megvan a mák-Kánaán! – Nagy szó, ugyanis mindenhol szirrel-szarral dúsított őrölt mák kutyulékot árulnak, pocának, vagy annak se valót).
Szóval, a kenyér: jön a recept hozzá, ne hagyd kipróbálatlanul!
Egyszerű teljes kiőrlésű kenyér
Hozzávalók 3 darabhoz:
Elkészítés:
Egy nagy tálban keverd össze a vizet, az élesztőt és az egyik adag mézet, majd jöhet hozzá a fehér liszt. Jól dolgozd össze, és hagyd állni harminc percig, vagy míg kissé meg nem nő és buborékos nem lesz. Keverd bele az első adag vajat, a második adag mézet, a sót, a teljes kiőrlésű lisztet (és a magvakat, ha mellettük döntesz). Dolgozd össze, majd enyhén lisztezett felületen gyúrd át jól (teljes kiőrlésű lisztet hozzáadva, ha szükséges), ne legyen túl ragadós, de kemény se. Helyezd egy vékonyan kiolajozott tálba, enyhén olajozott fóliával takard le, és meleg helyen hagyd kelni, míg a duplájára nem nő. Ekkor gyúrd vissza, oszd három egyforma részre, formázz belőle hosszúkás kenyér formát, és dobd bele az előzőleg óvatosan kiolajozott, 23x13 cm nagyságú kenyérsütő formába. Meleg helyen keleszd, míg kábé 2,5 cm magasan a forma pereme fölé nem emelkedik. Süsd 175 fokra előmelegített sütőben 20-30 percig. A sütést követően kend be a kenyerek tetejét olvasztott vajjal, így védve a héjukat a keményedéstől. Hűtsd le, mielőtt felvágnád (én nem vártam, nem bírtam ki, de nem bántam meg!).
Megjegyzés1:
Hatféle magot (szezám, len, chia, tök, napraforgó, őrölt mák) használtam, de mindenki kedve szerint tehet bele, amit akar. A recept egyharmadát készítettem el, ahhoz a mennyiséghez mindegyik magból kábé 1 púpos evőkanállal tettem, kivéve a mákot, azt duplán!
Megjegyzés 2:
Másodszor friss élesztőt és margarint használtam. A kenyér jóval élesztő szagúbb volt, ami nem tetszett. A saját kenyerem sajna nem fényképeztem le, ezért az alaprecept képét mutatom.
