Sporhetsztori 24.

24. rész - mEating – élve vagy holtan

„A rénszarvas az otthonunk, az ételünk, a melegünk és a szállítóeszközünk.” – Sergei Hudi mondta a Survivalnek.

Számos kultúrában emberemlékezet óta fogyasztanak még élő állatokat vagy nyers húst. Világtájtól, törzstől, kultúrától, helyi hiedelmektől-szokásoktól függ, és vallási szempontok alapján változik az, miért falják a sokszor vértől tocsogó állati izomzatot. A föld némely pontján azt tartják, egyes állatok szervei, húsa gyógyhatással bír, potenciát növel, meddőből termékeny asszonyt varázsol, mindenféle nyavalyát orvosol. Máshol „csupán” ezt tartják egészségesnek, vagy csupán ehhez van hozzáférésük. Megint máshol szertartásszerűen fogyasztják, és úgy vélik, az állat bekebelezésével átszáll rájuk ereje, pozitív tulajdonságai.

Az előző részben megígértem, hogy bemutatok nektek két embercsoportot, melynek a körein belül teljesen természetesnek számít a sok helyen fintorral fogadott, tabunak számító nyers hús fogyasztás. Ezeknek az embereknek hosszú évszázadokon keresztül nem volt sok választási lehetőségük, ami a napi betevőt illeti. A természetbe és a körülöttük élő állatokba vetett hitük, tiszteletteljes viselkedésük a tányéron megjelenő elemózsia iránt mindenki számára példaként szolgálhat.

Az inuitok (eszkimók – a sarkvidék lakói, Grönland, Kanada és Alaszka területén élnek) úgy hiszik, hogy a nyers húst tartalmazó étrend melegen és erősen tartja őket. Ősidők óta halászattal és vadászattal foglalkoznak. A mai napig vadásznak bálnára (grönlandi bálnára), rozmárra, fókára, jegesmedvére, madarakra, halra, néhanapján sarki rókára. A tipikus étrendjük magas fehérjetartalommal és nagyon magas zsírtartalommal bír – a hagyományos diéta szerint a napi energiabevitel 75%-a zsírokból származik. Mint tudjuk, a sarkvidéken lehetetlen növényeket termeszteni, ezért a vadon termő növényekre hagyatkoznak. Füvek, gumók, gyökerek, szárak, bogyók és tengeri hínár közül válogatnak, az évszaktól, helytől függően, és ezek függvényében gyűjtik és raktározzák el. Étrendjüket négy fogalom határozza meg, Borrét idézve: „az ember és állat közötti viszony, a test és lélek valamint az élet és egészség közötti kapcsolat, a fóka vér és az inuit vér közötti kötelék és a választott étkezési szokás”. Hitük szerint a fóka és az emberi vér ereken belüli keveréke szüli az egészséges testet és lelket. Hisznek az ember és a fóka szent kapcsolatában. Egy ősi mítosz szerint a vadászok és a fókák egyezséget kötöttek, miszerint a vadász csak akkor fogyaszthat fókahúst, ha a családja éhét oltja vele. Ezen a szövetségen keresztül „a vadász és a fóka is jövedelmeznek: a vadász képes életben tartani családját, míg a fóka, beleegyezvén önmaga feláldozásába, az inuit test része lesz és ezáltal tovább él.” – Borré munkájából.

Az 1920-as években Vilhjalmur Stefansson antropológus az inuitok alacsony szénhidrátbevitelét tanulmányozta és azt, miszerint eme diétának nem voltak kedvezőtlen hatásai a fogyasztókra nézve. Stefansson azt is megfigyelte, hogy ezek az emberek kielégítik vitaminszükségletüket a tradicionális téli étrendnek köszönhetően, mely egyáltalán nem tartalmaz növényi eredetű táplálékot. Különösen az nyűgözte le, hogy a szükséges C-vitamint meg lehet szerezni a szokványosan nyers húsból álló étrendből. Jelentős szkepticizmus fogadta bejelentését, ám újabb kutatások alátámasztották feltevéseit. Habár az inuitok 12–15 évvel hamarabb távoznak el az élők sorából, mint az átlag kanadaiak, ennek az okát a korlátozott egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének tudják be.

Az orosz tundrát benépesítő nyenyec nép a másik embercsoport, melynek az étrendjében szintén megtalálható a hőkezeletlen hús. Ez a szamojéd népcsoport legnagyobb létszámú és legnagyobb területen élő népe Oroszország északi területein, a maga több mint 41 ezer főjével. Hagyományos nomád életstílusuk a rénszarvastenyésztésen alapul. Samanisztikus hitük hangsúlyozza a föld és a természeti erőforrások tiszteletét. Kitűnőek a halászatban, vadászatban és a természetes erőforrások felhasználásában, az anyatermészet károsítása nélkül (például a táplálékszerzés céljából megölt állatok bőrét, csontját és bundáját is felhasználják). A nyenyecek gazdasága a rénszarvasok és a samoyed kutyák körül forog.

A legfontosabb része étrendjüknek a rénszarvashús, melyet nyersen, fagyosan vagy főve fogyasztanak. Szintén megisszák a frissen lemészárolt állat vérét, mely vitaminokban igen gazdag. A hal is fontos táplálékuk, főként nyersen vagy fagyottan fogyasztják, de szintén fagyasztják, és sózzák is az eltarthatóság érdekében. Mióta hozzá tudnak jutni a liszthez, a kenyér és a kovásztalan zabkenyér fontos részévé vált mindennapi életüknek. A nyári hónapokban bogyókat gyűjtenek (vörös áfonya, áfonya, törpemálna), amiket szintén frissen fogyasztanak, esetleg lekvárt főznek belőlük, így megőrizve a téli hónapokra. Az elnyomás csökkentette létszámukat, és csonkította kultúrájukat. Akik asszimilálódtak az urbánus életbe, teljesen elveszítették kulturális identitásukat, nyelvüket. Akik folytatják a nomád életvitelt, a vándorlás szabadságától függnek, valamint a rénszarvastól, és segítségre van szükségük nyelvük, kultúrájuk megőrzéséhez, amiért a mostani generációk már oroszul beszélő környezetben edukálódnak.

A sarkvidék klímája gyorsan változik, a jég olvadásával kénytelenek változtatni az évszázados migrációs útvonalon, amiért a rénszarvasnak nehéz a hó nélküli tundrán átkelni. A növekvő hőmérséklet kihat a tundra vegetációjára is, mely az egyetlen élelemforrása a vándorló szarvasoknak. Minden nyenyecnek van egy szent rénszarvasa, melyet nem hasznosíthat vagy vághat le, míg az járni képes.

Ha nyers húst szeretnétek falni, mindenképpen állatorvos által bevizsgált, a lehető legfrissebb húst válasszátok. Személy szerint engem mindig is vonzott a vérivás (a nyers hús fogyasztása annyira nem), de a sajátomon kívül nem mertem megkóstolni más állat vérét. Egyszer azonban hajszálvékonyra szeletelt, sózott disznómájat csipegettem. Kitűnő volt, annak ellenére, hogy a disznó máját egyáltalán nem kedvelem. A galandféregtől való félelmem miatt nem kacérkodtam többet ezzel a fogással, szerintem nektek sem kellene, viszont a tatárt jó szívvel ajánlom!

Az élő állatok fogyasztásáról és egyéb extrém gasztronómiával kapcsolatos érdekességről a következő iskolaévben olvashattok, a következő Sporhetsztoriban azonban táncoló rákokról, élve szeletelt halakról és hasonló nyersen fogyasztandó tengeri herkentyűkről lesz szó.

Az előző rész itt olvasható.