Levelek Japánból 17.
Fotók: Tóth Eszter
17. rész - Nagano prefektúra
Macumotó vára. Az egyik legszebb, legjobban megőrzött és legkülönlegesebb várkastély Japánban. Szokatlan, éjfekete falai miatt Fekete Várnak vagy Varjúvárnak is hívják. A hegyek közti medencében, síkságon épült várat vizesárok veszi körül. A víz tükre felett ágaskodó Éjfekete Varjú lassan bontogatja gyönyörű, testes, fekete szárnyait. Mindenki, aki csak látja, elakadt lélegzettel figyeli, ahogy ez a nagy madár őrzi az előtte elnyúló vidéket. Valaha itt szamurájok vívtak véres ütközeteket a vár és a hatalom birtoklásáért.
Az egész úgy kezdődött, hogy adódott egy péntek, ami állami ünnep volt (a tavasz napja). És mivel emiatt a hétvége háromnapossá nyúlt, úgy döntöttünk, miért is ne utazhatnánk valahova. Igaz, március 20. környékén már Tsukubában is beköszöntött a tavasz, és a fák, bokrok, kezdtek rügyezni és virágokat bontogatni, mi a Japán Alpoknak is nevezett Nagano prefektúra felé indultunk, hogy a tél utolsó nyomait keressük.
Második nap egy Macumotó melletti kis faluba látogattunk, ami valaha a nindzsák búvóhelye volt. A magasan a hegyekben, fenyőerdő közepén fekvő falu tökéletes védelmet nyújtott a rejtőzködő, független és titokzatos nindzsa harcosok számára. A falu annyira magasan van a hegyekben, hogy még minket is meglepett a március végi fehér, érintetlen hó.
A nindzsák szentélyébe egy félig havas, meredek, keskeny és csúszós lépcsősoron kellett felmenni. Megérte azonban felkapaszkodni a lépcsőkön, mert fenn az emelkedőn egy igazán szép szentély várt minket.
A hegyen még följebb autózva egy hegyi ösvénynél lyukadtunk ki, amely a környék leghíresebb szentélyéhez vitt fel minket… amelyből végül semmit nem láttunk! Teljesen belepte ugyanis a hó. Sebaj, a tető egész szépnek tűnt, a hely hangulata varázslatos volt, és nem mellesleg remekül éreztük magunkat együtt.
Harmadik nap egy olyan helyre látogattunk, amely, bátran állíthatom, a legfurcsább azok közül, ahol eddig Japánban jártam. Japán tektonikus szempontból nagyon aktív területen fekszik, így a szigeten számos vulkán, gőzkitörés vagy éppen hőforrás található. A hőforrásban – érthetően: banyában :) – való ázkolódás az egyik legjobb módja annak, hogy a japán ember pihenjen, feltöltődjön, és megteremtse a természettel való harmóniáját.
Úgy tűnik azonban, ezt nemcsak az emberek kedvelik, hanem közeli rokonaink, a majmok is! Adva van ez a hegy, amely a majmok természetes élőhelye. Amint a hideg tél beköszönt, az állatok befekszenek a 30-40 fokos vízbe, hogy ott melegedjenek és lustálkodjanak. Elképesztő látvány, ahogy némelyik majom szabályosan elalszik a vízben. Így azért egészen elviselhetőnek tűnik az alpesi hideg.
Az előző rész itt olvasható.
