Star Wars – Episode VII. – Az ébredő Erő

A Disney vállalat sok pénzt keresett a sci-fi klasszikus legújabb folytatásával. Ennyit erről. Ezt a filmet a világon tíz emberből öt látta, ismeri. Ez egy világűri szappanopera. Na, jó, ennél azért több! Tud mást is... Családi dráma – apa-fiú konfliktus, generációk összeütközése, mester tanítvány ellen, tanítvány mester ellen, árulás, háború, szerelem, népirtás, a felnőtté válás kérdése, a technika jövőbeli csodái, más értelmes lények az univerzumban rajtunk kívül, mesterséges intelligencia ... mindez „réges-régen egy messzi-messzi galaxisban”.

Én rajongó vagyok, nagyok voltak az elvárásaim a filmmel kapcsolatban, és alig mertem megnézni, nehogy csalódás legyen a vége. Úgy éreztem, szinte olyan a kapcsolatunk a filmmel, mint Rómeó és Júlia románca – ő Montague én meg Capulet – a szerelmünk édes, de csakis tragédiába torkolhat. Különösen, hogy az előző trilógia (epizód I. –III.), ha már nem gyerekfejjel nézed, lejjebb adta a színvonalat, nem is kicsit.

Ülök ott benn a moziban, evvel a sok emberrel együtt, akik mind-mind a Capulet-ház estélyére jöttek, mert szemet vetettek a vendéglátó gyönyörűséges leányára. Tudjuk, érezzük, hogy mi lesz a vége, mert már olvastuk, átéltük. Nem happy end volt. Tudjuk, mire számíthatunk. A film azonban gyorsan eloszlatta a kételyeimet! Dinamikus, új irányvonal a történetben (persze a régi keretekkel), néhol a Casablancát, néhol a III. Richárdot idézi, néhol Michael Bay-t, s van ahol egyszerűen az Indiana Jonest, akarom mondani a Kincsereső kisködmönt. Remekül szórakoztam, és nem is kellett, hogy szégyelljem magam emiatt.

Tagadhatatlan azonban az is, hogy nagyon sok dologban nem újították meg (fel) a szüzsé alapjait. Nem, nem fogok itt most SPOILEREZNI! Vannak szembeszökő logikai hibák is, például, az a sebesség, amellyel az új karakterek megtanulnak harcolni, használni az erőt és fénykarddal bánni... ahogy a főgonosz(ok) gonoszkodnak, hogy erről a totál infantilis Skywalker családról ne is beszéljek! Kuszábbak a viszonyok ebben a családban, mint Corleonéknál vagy Sopranoéknál. Nehéz a helyzetük. Ezúton küldeném nekik Dr. Susan Forward nemzetközileg elismert pszichiáter és szociális segítő Mérgező szülők című könyvének egy, a filmbe illő, részletét:

„ ... az irányító szülők felnőtt gyerekeinél gyakran tapasztalható az elmosódott identitástudat. Nehezen tudják önmagukat a szüleiktől különálló személységnek tekinteni. Nem tudnak különbséget tenni a saját és szüleik igényei között. Tehetetlennek érzik magukat. Minden szülő addig irányítja a gyermekét, amíg az nem képes úrrá lenni a saját életén. Normális családokban az átmenet röviddel a kamaszkor után bekövetkezik. A mérgező családokban az egészséges leválás évekkel is eltolódhat – vagy akár soha nem is kerül rá sor. Csak akkor történhet meg, ha ön (Skywalkerék – a szerző megjegyzése) végrehajtja azokat a változtatásokat, amelyek képessé teszik rá, hogy átvegye az irányítást saját élete felett.”

Ezenkívül pedig a filmben van néhány beállítás, amit egy az egyben Leni Riefenstahl Az akarat diadala című náci propagandafilmjéből vettek át, csak a jelmezeket és a zászlókat cserélték ki (le). Ez csak úgy eszembe jutott...

Szegény Anakin Skywalker hat részen keresztül azon törte magát, hogy egyensúlyt hozzon az Erőbe, erre George Lucas bal lábbal kel fel, eladja a Disney-nek a megfilmesítés jogait, és máris kibillen az Erő egyensúlyi állapotából. Megint emberek milliói érzik, hogy az éterben ébredezik az Erő. Anakin mégiscsak elbukott, ahogy Vader is. Állítsa már be valaki azt a kurv@ egyensúlyt, ha szabad kérnem! Ha Skywalkeréknek nem is sikerül, talán majd valaki másnak...