Szerelempatak: Sós Ágnes filmje
A férfi ott legyen, ahol kell! A tetején! Fölemeli a lábáját, a nő meg megfogta az embernek a fejit, megdörgölte, tudtad, hogy most élvez. Nem, ne menj el, maradjá’, most a legjobb! Hm? Máma mi van? A férfi lefekszik, a nő rákucorodik, s löködi, mint vak a hajnalt. Majd elszakad a derekad, a fegyver majdnem eltörik… Nem! Átölelni, megcsókolni, megsimogatni kézzel azt az aranyos kis csucskát… megsimogatni… S az ember esszeborul. És ha úgy tetszik… még egyszer.
Nagyon sokáig gondolkodtam, melyik idézettel is kezdjem ezt az írást, hiszen számtalan helyről tudtam volna lopni, de végül is e mellett döntöttem. Még egy személyes kedvencem volt, de az annyira megható, hogy inkább meghagyom mindenkinek a lehetőséget, hogy saját maga fedezze fel. A högyös csöcsű lány történetét ti is megnézitek, meghallgatjátok majd, hogy miképpen is vitték körbe, mint a szélvész, és kivel is keringőzött, mint a világ. Mert ezt a filmet, sőt műalkotást, vétek lenne kihagyni.
Most mondanám, hogy gyorsan letudom a kötelező köröket, és hipp-hopp a lényegre térek, de nem ezt fogom tenni. Egyszerűen nem akarok ellentmondani a filmnek, inkább alaposan ismertetem a keletkezését, mert az előjáték is fontos. Sós Ágnes 2002 óta önállóan dolgozik, előtte a Magyar Televízió külsős szerkesztőjeként kereste a kenyerét, de úgy döntött, nagyobb kihívásra van szüksége. Az elmúlt 12 évben pedig jókora hírnevet szerzett magának, külföldön is elismert dokumentumfilmessé avanzsált. Saját filmjein dolgozott már rendezőként, producerként, operatőrként, szóval egy igazi polihisztorról van szó, aki ugyan már bezsebelt néhány díjat Európa-szerte, de az igazi áttörést még nem érte el. Egészen eddig. Ugyanis a Szerelempatak (Stream of Love) hatalmas hype közepette végigtarolt a 25. trieszti filmfesztiválon, melyet a dokumentumfilmesek Cannes-jának tartanak. A film az HBO és a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával készült el.
A témája pedig, nos… Az öregek szexualitása, vágyódása, szerelmi történeteik, ahogyan ők emlékeznek rájuk egy letűnt kor foszlányai felett. Sajátos hangvételével már az első pillanatoktól kezdve magával ragadott a mű, és ez a kevéske 70 perc gyorsan el is repült, miközben Erdélyben élő, magyar ajkú, 80-90 éves bácsik és nénik életörömmel teli sztoriját hallgattam. Ritkán nézek újra filmeket, ritkán olvasok újra könyveket, de egyrészt kedvtelésből mindkettőt megteszem, mert szokásommá vált, másrészt pedig azért, hogy megismerjem magamat. Egyes alkotások kisebb hatással vannak rám, míg mások eufóriát váltanak ki belőlem. Itt-ott rábukkanok egy fejezetre, egy mondatra, ami rólam szól, hozzám szól. Olyannak látom az embert, mint Philip Carey az Örök szolgaságban: Egy zárt bimbónak. A legtöbb dolog, amit az életben véghezviszünk, nincs ránk hatással, de vannak aztán olyan élmények, amelyek különös jelentéssel bírnak az énünk szempontjából. Ilyenkor egy-egy bimbó hirtelen kipattan, így fakad fel aztán egyik szirom a másik után, míg a végén kinyílik az egész virág. Csak reménykedni tudok abban, hogy mire elérkezik az idő, egy gyönyörűséges rózsává válok.
Egészen pontosan egy nappal a film megtekintése előtt egyik barátommal azt taglaltuk, hogy milyen is lehet majdnem egy centenáriumot megélni, és milyennek képzeljük el magunkat idős korunkban. Bevallom, élt bennem egy kép, de csak nagyon homályosan. Egy sportos tata, aki reggelire, ebédre és vacsorára pálinkát iszik-eszik. A szomorú valóság azonban az, hogy valószínűleg betegségekkel telitűzdelve és legyengülve nézek majd vissza fiataléveimre. És akkor, a beszélgetés hevében azt mondtam: Nem vagyok benne biztos, hogy szeretném megélni azt a kort. Egy nappal később pedig mi jön velem szembe? Egy csodálatos film, ami egyszerre bánatos, vidám, humoros, szívmelengető, és rengeteg tapasztalatot sugároz magából. Egy újabb bimbó pattant ki a virágomon.
Szerencsére már nem ott tartunk, hogy a szexuális életünket feltétlenül fekete vasfüggöny mögött kell rejtegetnünk, de azért akadnak még tabutémák. Az első alkalom intimitása, a bénázások és a kínosan elrejteni próbált elpirulások továbbra is jelen vannak, mert tudatlanok vagyunk. Pedig lenne kihez fordulni. És ha már adott a lehetőség, miért ne fordulnánk? Nem szégyen az öregektől kérdezni… Feri bácsi, Lajos bácsi, Márton bácsi, Veronka néni, Erzsi néni és az egykor högyös csöcsű lányként emlegetett Tercsi néni még pár kortársukkal egyetemben szemérmetlenül és őszintén mesélnek cuki kis tájszólásukkal, ahogyan ők mondják – a höngörőzésről. Beszámolnak testi és lelki boldogságukról, és szenvedéseikről, hogy a végén újra csak arra eszméljünk rá, bizony, lehetett bármilyen más is az akkori világ, a szerelem örök érvényű, és az egyik legszebb – ha nem a legszebb – dolog az életben. A vágy pedig sírig tart, az emberi testnek azonban vannak korlátai, de ahogy az egyik szereplő is mondja: „Hát, bírogatom.”
Már elég sok jóságot felsoroltam, ódákat zengtem, de azt is ki kell emelnem, hogy az apró momentumok is mennyire jól eltaláltak a Szerelempatakban. Megmosolyogtatott és vidámsággal töltött el, amikor a „Né, néd’ má, megy a vonat”, vagy az „ott egy kék nefelejcs” mondat elhangzott. És tényleg, még ez is átjön a gyönyörű fényképezésnek köszönhetően. A legegyszerűbb, hétköznapi dolgokban is meg lehet találni a szépet, és bár nem mindig ilyen habkönnyű az utazás, de azért csak megéri. Még az öregeknek is.
Szerelempatak
magyar dokumentumfilm, 70 perc, 2013
rendező: Sós Ágnes
forgatókönyvíró: Sós Ágnes, Thomas Ernst
zeneszerző: Másik János
operatőr: Lovasi Zoltán, Sós Ágnes, Petróczy András
producer: Sós Ágnes, Ugrin Julianna
vágó: Thomas Ernst
hang: Zányi Tamás
Sós Ágnes Szerelempatak című rendezése egy sajátos hangvételű dokumentumfilm a szerelemről és a vágyakozásról, amely a romániai vidéken egy magyar ajkú falucskában készült, és szereplői felett már jócskán elszállt az idő. A mélyen érzelmes, helyenként sokkoló és szabad szájú alkotás a 80 év feletti, javíthatatlan romantikus Feri szerelmi kalandjait követi nyomon a falubéli asszonyokkal, akik legintimebb gondolataikat és álmaikat fedik fel a kamerának. A Szerelempatak mulatságos, meglepő és szívmelengető; azt mutatja be, hogy egy letűnt kor szerelmi játékai és románcai miként virágzanak még ma is egy távoli vidéki faluban.
(Port.hu)
0 Hozzászólás
Szólj hozzá