Kapuvári Gábor – Sebők János: Queen, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1986

Szép kis kalandtúrát jártunk végig a zenés képregények világában, miután a mexikói Pablo Stanley kézen fogott bennünket, és megrajzoltra nekünk a Queen zenekar Don’t Stop Me Now című dalát – Freddie Mercuryval a főszerepben. Egy olyan lavinát indított el ezzel Sztripperünkben, amelyikben aztán (egészen a szemorvosi rendelőig…) magunkkal sodortuk – a névsorolvasás mellőzésével – sok-sok más alkotónak ugyancsak a Queen munkásságához köthető műveit. S amelyben végigjárhattuk Sanyi, a bagoly zenei alakváltozásait. Gróf Balázs, az ismert képregényrajzoló, grafikus és karikaturista jóvoltából pedig a magyar könnyűzenei élet néhány nagysága is tiszteletét tette képregénycsíkjainkban, úgy is mint Menyhárt Jenő, Müller Péter Sziámi és mások… Minden, aminek kezdete van, véget is ér – mondja a Matrix filmtrilógia hangzatos szlogenje. Így érkeztünk el most történetünk végére.

Illetve hát a végére semmiképp sem, mert ez egy Neverending Story, amelynek tulajdonképpen soha sincs és nem is lehet vége, mindig vannak újabb és újabb mellékszálak, amelyek fonalát azonban most már nem vesszük fel. És nem is kötögetünk tovább szobahőmérsékleten…

Tartogatunk ugyan még egy meglepetést ezzel kapcsolatban a jövő hétre is, de erről ma még nem árulunk el jószerivel semmit sem. Hiszen egyebekben nem is lenne igazi meglepetés…

Maradjunk ma még néhány bekezdés erejéig a Queennél…

Nevetős szmájli a csillagásztanonc szarvára

„Az iskolát ugyan utálja, de a haverok között az »új idők új dalai« őt is a hatalmukba kerítik. Gitározni, majd dobolni tanul, s amint alkalom nyílik rá, a középiskolában ő is megalapítja zenekarát, a West Countryt. A középiskolát kitűnő eredménnyel elvégző fiú azonban sem tanulmányi, sem zenei téren nem lát perspektívát vidéken, így felszáll az első Londonba tartó vonatra, hogy beiratkozzék fogtechnikusi tanulmányokra. A hatvanas évek második felének »swinging Londonja« természetesen rá is nagy hatást gyakorol, s amint egy hétvégi buli alkalmával a szomszédos fakultás faliújságján meglátja a hirdetést, azonnal jelentkezik” – így vezeti fel az 1986-ban, a budapesti Zeneműkiadó Vállalat gondozásában megjelent Queen című kötet szerzőpárosa, Kapuvári Gábor és Sebők János, hogyan csatlakozott az akkor még Smile nevű formációhoz Roger Meddows Taylor. A „szomszédos fakultás faliújságján” ugyanis Brian May hagyta ott, talán gombostűvel feltűzve, talán ragasztószalaggal (szelotejppel…) odabiggyesztve a hirdetését. „May hívására a régi barát, Staffel [Tim Staffel; vele korábban a még nagyon is amatőr, középiskolai, 1984 nevű zenekarában játszott együtt – szpa megj.] is felbukkan, aki egy évvel korábban végzett Hamptonban, s most a Faling Art of Collage-ban egy bizonyos Fredrick Bulsara csoporttársaként grafikusnak készül. May hívására természetesen azonnal »beszáll« az alakuló új zenekarba, amit Smile-nak keresztelnek el. A gitáros May és a dobok mellett döntő Taylor mellett Staffel vállalja az énekes-basszusgitáros szerepét. Harminc fontért vesz is egy Fendert, amin szorgalmasan gyakorol, hogy felnőjön a feladathoz.” Ebben az időszakban, a Smile megalakulásának idején Mary Austin még Brian May barátnője volt. A történethez tartozik azonban, hogy ez a bizonyos Fredrick Bulsara, hát most, hogy haverságból-e, barátságból-e, vagy egyszerűen csak szolidáris csoport-, illetve szobatársként, esetleg az akkoriban még viszonylag kisszámú rajongótábor tagjaként, de rendszeresen látogatta az együttes koncertjeit, feltűnt a különböző – rendre kisebb – klubokban, egyetemi partikon, (házi)bulikon. Staffel révén pedig ismerte a többieket is, és nem telt bele sok idő, de – egyszerűen csak elszerette May barátnőjét. Ma úgy mondanánk: „lenyúlta a gitáros srác csaját”.  És a rocktörténet egyik legmélyebb, legkacifántosabb szerelmes históriája kerekedett ki kettejük kapcsolatából…

A trurói évek nagyszerű klubjaitól a YouTube-ig

De Fredrick Bulsara akkor még távolról sem volt az együttes tagja. Adjuk hát vissza szót a Queen című kötet szerzőpárosának: „A zenekar nagy reményekkel vág neki a sikerhez vezető útnak. A Marcus ügynökség révén hamarosan ajánlatokat is kapnak, amire nagy szükségük van, mert mindhárman a zenélésből próbálják kiegészíteni soványka ösztöndíjukat. A felszerelés szállításához is szükségük van egy mikrobuszra, s Pete Edmundsot, a roadjukat is el kell tartaniuk valamiből. S hiába kapnak egy idő után már 25 fontot egy-egy fellépésért, a levonások után alig 1-1 font marad a zenészek zsebében. Sovány vigasz, de legalább azt és úgy csinálhatják, amit szeretnek. May megszállottan gyakorolja Hendrix dalait, s a többiek is megpróbálják követni: Truróban, Taylor lakóhelyén sikerül állandó klubot szerezniük, s egy idő után már a helyi sajtó is ír a fellépéseikről. From London – Smile! Megjelennek róluk az első plakátok, a szájpropaganda is segít, lassan kis közönség szerveződik köréjük a PJ-s klubban. Itt ismerik meg a később Queen Fan Club két vezetőjét, Pat és Sue Jonhstone-t is.” Ugyancsak érdemes körülnézni a YouTube-on, ugyanis néhány, még a Smile-lal, illetve még Smile-ként készült felvételt is sikerült felkutatnom a világ manapság legnépszerűbb videómegosztóján.

 Freddie szerelmei és a keresztapaság

Mary Austin és Freddie Mercury kapcsolata „hivatalosan” 1973-ban kezdődött. Arról persze tapintatosan hallgat a „fáma”, hogy Brian May milyen hosszan nyalogatta sebeit… Tény azonban, hogy Bulsara úr Staffel távozása után csatlakozott a Smile-hoz, amelyik ekkor és részben talán az ő hatására is változtatta meg a nevét Queenre, és Farrokh is ekkor változott át Freddie-vé. A Channel 5 készített jóval később dokumentumfilmet Freddie’s Loves, vagyis Freddie szerelmei címmel, ebben pedig igen nagy szerepet kapott Mary is… Itt hangzik el az a feltételezés is, miszerint a Bohemian Rhapsody című nagyszerű Queen-szerzemény is a lányról szólna, de ha ebben máig sem lehetünk biztosak, a Love Of My Life című dal egészen biztosan Mary Austint idézi meg.

Kapcsolatuk 1976-ig tartott. Szakításukról rengeteg mindent összeolvashatunk az interneten, könyvekben, újságokban, pletykalapokban, s így ma már igencsak nehéz felfejteni, hogy mi ebből a fantázia szüleménye, mi volt a korabeli szóbeszéd tárgya, és mi a valóság. A legdurvább változat szerint Mary ezekkel a szavakkal dobta ki Freddie-t: „Te nem biszexuális vagy, hanem sík buzi.” Egy szerelmes nő pedig igencsak megfigyelheti ezt a párján, s nem is kell messzebbre mennie, akár a saját ágyban is…

Tény azonban, hogy a szakításuk után is nagyon jó barátok maradtak, s ha már nem is párként, de az életüket továbbra is együtt élték. Mary hamarosan férjhez ment, és gyermeket szült, akinek Freddie lett a keresztapja. Így, ha nem is vér szerint, de lett egy közös gyermekünk, akinek valamilyen szinten mindketten a szülei lettek, és mindketten következetesen a gondját is viselték… Akármerre keresgéljünk is, még a későbbi tartós párkapcsolatai ellenére is, az énekes mindig úgy beszélt a Maryről, mint élete legnagyobb és egyetlen igazi szerelméről.

Amikor Freddie Mercury 1991-ben meghalt, Mary Austin épp várandós volt második gyermekével. Hatalmas vagyont, ingatlanokat, szerzői jogokat örökölt egykori hűtlen párja után. A ma már természetesen nagymamakorú asszony később azonban elvált, s majd csak 1998-ban ment férjhez újra.

Egy új fejezet Barbara Valentinnel

Miután szakított Maryvel, nem telt bele sok idő (talán továbblépni is könnyebb, ha a mély kapcsolat megmarad…), s Freddie Mercury új barátnője egy osztrák színésznő, az 1940-ben Bécsben született Ursula Ledersteger lett, aki Barbara Valentin művésznéven vált ismertté. S ha kettejük kapcsolata, szerelme esetleg nem is lett volna olyan mély, mint amilyen szálak Freddie-t Maryhez kötötték – sokkal intenzívebb volt. Imádták és falták az életet. Ezzel együtt pedig egymást. Az It’s a Hard Life című Queen-szám klipjének forgatásán ismerkedtek meg, amelyben Barbara egy kisebb, de nagyon is fontos szerepet játszott. Ebben a videóban pedig Freddie mindenféle öltözködési, exhibicionista, extravagáns, narcisztikus, egzisztencialista hajlamait maximálisan kiélhette, oly annyira, hogy még zenésztársait – Brian Mayt, Roger Taylort és John Daecont – is annyira felcicomázta, hogy a stáb tagjainak elmondása szerint ezzel végül már fel is bosszantotta, idegesítette őket.

Ha megnézzük a Freddie-ről és Barbaráról készült régi fényképeket, nyilvánvalónak tűnik, hogy ők ketten szinte tökéletesen kiegészítették egymást, mosolyuk, nevetésük, arcuk szinte mindegyik felvételen arról tanúskodik, hogy nagyszerű éveket töltöttek együtt. Freddie-nek azonban időközben volt még egy osztrák szeretője, egy férfi, bizonyos Winnie Kirchberger, egy akkoriban harminchárom éves kocsmáros, akivel 1983 és 1985 között tartott fenn kapcsolatot. Szemtanúk, vagyis a közös ismerőseik elmondása szerint azonban, ha Freddie-nek nem lett volna biszexuális érdeklődése, mindenképp feleségül vette volna Barbarát, mert annyira szerette a nőt. Nehezítette a dolgot, hogy Winnie nem tudott angolul, az énekessel, aki megpróbált németül beszélni hozzá, csak nagyon nehezen értették meg egymást, ezért többször is előfordult, hogy Barbara tolmácsolt nekik. Ez is csak azt igazolja, amit már oly sokszor elmondtak róla: semmi sem volt bonyolultabb, mint Mercury szerelmi/szexuális élete. Barbarával Münchenben közös lakást tartottak fenn, ahová azonban Freddie gyakorlatilag sohasem költözött be.

Az pedig már a történet kevésbé romantikus részéhez tartozik, hogy amikor Mercury 1991-ben meghalt, Barbarát diszkréten figyelmeztették, hogy az volna a legjobb, ha nem venne részt a temetésen…

Barbara Valentin 2002. február 22-én hunyt el stroke-ban, vagyis a betegség kevésbé szakszerű nevén, köznyelvi szóhasználatban, agyvérzésben (kevésbé szakszerű, mert csupán minden ötödik stroke-os betegnél van szó konkrétan agyvérzésről). Rainer Werner Fassbinder német filmrendező sok-sok alkotása őrzi alakját és tehetségét.

Egy szerény nápolyi srác

Kalandtúránk végére érve pedig még egy olasz grafikust és képregényrajzolót szeretnénk röviden bemutatni Sztripperünkben. Lorenzo Sabia 1989. július 22-én született Nápolyban, s már kora gyermekkorában is sokat barátkozott a ceruzájával… Előbb szülővárosában, a Scuola Italiana di Comix di Napoliban, vagyis a nápolyi olasz képregényiskolában tanult, majd az ugyancsak helyi (neki…) művészeti akadémia grafikai tervezés szakán folytatta. A most huszonöt éves fiatal alkotó egyaránt ismert tehát grafikusként, de néhány jól sikerült munkája révén immár képregényes körökben is.

Felettébb izgalmas alkotása az az egytáblás képregénye, amelyikben a Csillagok háborújának közismert karaktereit kötötte össze lényegében csak egy szóvicc szintjén a How I Met Your Mother, vagyis az Így jártam anyátokkal című tévésorozattal. Bízom benne, hogy egyiket sem kell bemutatni olvasóinknak, ezért csak annyit mondok: fogadjátok szeretettel.

Másik alkotása pedig, amelyiket mai számunkban a figyelmetekbe ajánlunk, egy grafika, amelyiken Freddie Mercuryt ábrázolta a Queen zenekar Bohemian Rhapsody című dalának néhány sorára reflektálva. Történetünk ezzel válik most kerekké, lekerekítetté, s ha nem is teljességében befejezetté, de mindenképpen berekesztetté.

Freddie Mercury haláláról pedig nem beszélünk, mert Freddie Mercury él – s a határtalan népszerűséget megelégelve legfeljebb csak elrepült egy másik bolygóra. Talán a Marsra. De egyszer még egészen biztosan visszatér hozzánk…

Képgaléria: