:

(V)ÁLSÁG

:

Szeretnék őszinte lenni. Magamhoz és másokhoz. Nem olvastam el Korhecz Tamás írását.* Azt akarom, hogy ezek a saját gondolataim legyenek, nyílegyenesen, nem olyan mondanivalót beleszőve, amit bárki is elvárna tőlem.

Én voltam az, akit nem érdekelt, hogy elmegyek. Azt gondoltam, hogy ha kiskoromban két-három hetet el tudtam tölteni a nagyszüleimnél honvágy nélkül a szomszéd faluban, akkor menni fog külföldön is. Az utolsó majd oltsa el a lámpát.

Első számú tanulság. Mindig ez tűnik a könnyebb útnak.

Úgy akartam megtanulni úszni, hogy csak ott próbálkoztam, ahol leért a lábam a tófenékre. Aztán egyszer leestem az úszópárnáról.

Pécsen voltam, egyedül, barátok és más határon túli nélkül. Az első perctől kezdve tudtam, hogy nem fogok tudni beilleszkedni. Nem piszkáltak, nem közösítettek ki, csak kicsit furcsán néztek rám. Én meg bezárkóztam, és semmiféle emberi kapcsolatom nem alakult ki.

Sokszor irigyeltem azokat, akik Szegeden vannak, ott több a vajdasági, nekik biztos könnyebb.

Második számú tanulság. Mindig a saját bajod a legnagyobb.

Szívből gyűlöltem az egyetemet, a szakot, amiről hetedikes korom óta azt hittem, hogy csinálni szeretném. Nem tudtam aludni. Visszatérő rémálmom volt, hogy kitört a háború, én meg itthon akartam lenni a családommal, de lezárták a határokat, és soha többet nem térhettem haza.

Nem ettem rendesen, a város egy ismeretlen pontján eszméltem fel, és nem tudtam, hogy kerültem oda. Akkor, egy év után, összepakoltam a cuccaimat, és hazajöttem. Azóta sem voltam ott, és egy lélek sem kérdezte meg, hogy hova lettem.

Harmadik számú tanulság. Legtöbbször csak akkor tudjuk meghozni a döntést, mikor már minden romokban hever körülöttünk. Ha valaha is tanultam volna pszichológiát, talán tudnám arra a választ, hogy jobb lenne, ha rögtön helyesen döntenénk, vagy hasznosabb, ha tanulunk a hibáinkból, és később ennek még meglesz a gyümölcse.

Fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek az életemmel. Csak emiatt iratkoztam be itthon az építőmérnöki karra, arra a szakra, amiről mindig is azt hittem, hogy nem nekem való. Vesztettem egy évet, megint elsős voltam. Kilátástalannak tűnt az egész.

Negyedik számú tanulság. Az emberek többsége kárörvendő, és mikor a legmélyebben vagy, akkor rúgnak még egyet rajtad. Mert neked nem volt itthon elég jó, most pedig te is itt vagy köztünk. Aztán egyszer csak megunták, én meg szépen beilleszkedtem, lett egy évfolyamnyi barátom, tanulótársam, kilencesek, tízesek a leckekönyvemben, és jókedvem, mikor reggel kinyitom a szemem. Megtaláltam az utamat, az életem minden percét élvezem.

Ötödik számú tanulság.

Ha kipróbálod mindkét oldalon, akkor átlátod, hogy ki mit gondol a másikról. Mert akárhogy is, de te is úgy látod, amelyik felén épp vagy.

Pró. Azok mennek el, akik nem tudnak szerbül, gyávák, és nem tudják elviselni, ha kinevetik őket, mikor hibásan beszélnek. Azok mennek el, akiknek a magas rangú szüleik szerint nem elég nívós itthon tanulni.

Kontra. Azok maradnak itthon, akik tudnak szerbül, és nekik könnyű. Azok járnak itthon egyetemre, akik nem gondolják komolyan, hogy valaha is befejezik, csak nem tudnak mit kezdeni magukkal. Akik itthon diplomáznak, azoknak nem lesz lehetőségük más országban dolgozni.

Hatodik számú tanulság.

Ezt a magyarság dolgot nem látom át. Itthon legyünk magyarok, Magyarországon, Németországban vagy Kukutyinban. Valaki itthon sem elég magyar, más meg Kanadában is az. Az utcában volt egy ember, aki folyamatosan lopott. Megkapta a kettős állampolgárságot, elment valahova, azóta a saját tyúkunkból a mi asztalunkon van leves, és nem a másén.

Nem tudom, mi lenne, ha mindenki itthon maradna, meg azt sem, ha mindenki elmenne. Döntéseket hozunk. Túl fiatalon, úgy, hogy nem látunk át mindent. Semmit nem látunk át. Fűt minket egy nagyváros neve, az euró szaga. Volt valaki, aki az utolsó pénzét felrakta egy sportfogadásra, aztán, ha nyer, megy, ha nem, marad. Elment, a segélyekből elélt pár hónapig, hazajött, és még mindig ugyanúgy a nullán van, sehova nem haladt. Más meg nem tudja itt hagyni a szerelemét vagy a beteg anyukáját. És van, aki pontosan érti, mi az a nemzeti öntudat. A nagytatám sem azért lett magyar állampolgár nyolcvanöt évesen, mert bárhová is menni akarna.

Tanulság a végére.

Mára többnyire elfogadtuk, ha valakinek más a bőrszíne, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezzel el is van intézve minden. Politikusok, jogászok, szociológusok. Ha nem akarnánk őket folyamatosan megfojtani egy kanál vízben, akkor talán valamit tanulhatnánk is tőlük. És persze fordítva is, egy napszámos vagy egy munkanélküli mérnök életébe is bele kellene gondolni néha.

Nem ismerjük egymást, a másik életét, körülményeit, és nem is nagyon akarunk ezen változtatni. Kevesebbet kellene irigykedni és sajnálkozni, viszont, ha kicsit belátóbbak lennénk egymással szemben, talán nem lenne ekkora (v)álság.

Persze én világéletemben naiv voltam.

 

*A Magyar Nemzeti Tanács Közigazgatási Hivatala pályázatot hirdetett meg ösztöndíjasai számára egy pályamunka megírására dr. Korhecz Tamás, az MNT elnökének a Mindenütt jó, csak otthon nem?! című írása kapcsán, amely 2014. március 1-jén jelent meg a Magyar Szó Kilátó rovatában. Az esszé erre a felhívásra íródott.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: awjay.deviantart.com
Hátsó borító: Csákány Lóránt
Ne légy paraszt! Vélhetően lejárt lemez lesz már a vajdasági politikus budapesti gyalázása...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
(V)ÁLSÁG Szeretnék őszinte lenni. Magamhoz és másokhoz.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Zolirotten, alias Rohadtzoltán (vagy fordítva)
Zolirotten és a Magyar Taraj Chapter 2, Act –3 – Az orramutató járásával ellentétes irányban...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dharma
Metal Ladies Night vol. 3. 2014. április 21. Budapest, Dürer-kert

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brutal Assault-előzetes – 2014 Csehország - Jaromer - augusztus 6-9.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Banánok és Borotvák OEF 2013., interjúk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Molnár Csongor: Yolozsef József Attila Morrissey magyar megfelelője...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sutus Ádám: Véredtől rozsdás sínek A reménytelen költő utolsó iratai.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Büszkeségeink: fokhagyma, cigánymuzsika, bő gatya, prezentációs szoftver Aki szükségét érzi annak, hogy a nemzeti nagysággal dédelgesse büszkeségre vágyó lelkét...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A reggelizés hat alapszabálya Épp kel a nap. Szól az ébresztő.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kis női bicikli kosárral (fotó: Tóth Eszter)
Levelek Japánból 5-6 5. rész: Biciklivásárlás Japánban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Koncertek a szabadkai Clash Clubban Május második felében a szabadkai Clash Clubban

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est maj14-20 + Aranycitera Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból + Aranycitera előtt

0 Hozzászólás | Bővebben +