Banánok és Borotvák

Banánok és Borotvák - OEF 2013., interjúk

OEF 2013., interjúk

A jeles cseh grindcore fesztiválon több kiváló együttessel készítettünk interjút. A kérdések és feleletek egy része nem igazán esik bele a „szalonképes” kategóriába – egyrészt, mivel csupán a közvetlen hangulat megteremtése érdekében tettük fel őket; másrészt, mert nem ám holmi szalagavatón faggatuk a bálkirálynő-jelölteket, hanem Földünk egyik legmocskosabb extrém zenei jelenségén, az Obscene Extreme-en voltunk! Bizony ám, és sok érdekes dologra fény derült, miközben hangosan hahotáztunk.

Az alábbi személyeket zaklattuk furfangos kérdéseinkkel: Mariano, Alberto (Ape Unit), Matty, Chris, Joe [basszus], Joe [dob] (Crepitation), Bilos (Malignant Tumour), Tom, Kevin (Mumakil), Seb, Guillaume (Sublime Cadaveric Decomposition), Ľuba (Controlled Existence), Peter (Ahumado Granujo), JP és Matthew, a Müstache Bar ötletgazdái és főnökei, valamint a fesztivál két kabalája, Santiago és Ricardo, ismertebb nevükön a banán fiúk.

Mi a legkellemetlenebb fesztiválélményed?

Joe [dob]: Tavaly nyáron történt, hogy a cimboráimmal úton az OEF-re elköltöttük a sátorvásárlásra félretett pénzt s****-ra, ami még Prágában elfogyott... szóval a fesztiválon szerdától vasárnapig sátor nélkül kínlódtunk, miközben viharok voltak, meg minden. Mellettem a crust punkok elmehettek volna gyerekműsornak. (nevet)
Matty: OEF 2009. Munkából jövet indultam a bulira. Délután 5-kor végeztem, rögtön mentem a reptérre, érkezés Csehországba, a fesztiválon hajnali 2-kor léptünk fel, utána vissza Prágába, semmi alvás, 13 órán át várakoztam a reptéren a hangszerekkel, aztán egyenest vissza melóba. De fizikai fájdalmat illetően szerintem Joe járt a legrosszabbul tegnap este, amikor pofán vágtam egy nagy gumidildóval. Tényleg nagyon nagy volt, és azt hiszem az állkapcsát is eltörtem. Egyszer a Mountains Of Death-en zenéltünk is, és azt hittem, hogy a leghosszabb gitárkábelemet hoztam magammal, de csak a legrövidebbet találtam meg, úgyhogy akárhányszor elmozdultam az erősítőtől, a gitár elhallgatott. Ez megtörtént vagy hatszor, nagyon gáz volt. Mindig ilyen professzionális vagyok.
Chris: Én maga vagyok a legrosszabb fesztiválélmény.

Peter: Brrou...

Alberto: A basszerunk fingásai. A legvisszataszítóbb bűzt árasztja, amit valaha tapasztaltam. Ezután annak a ficónak a látványát említeném, akit ma láttunk, és a saját vizeletét itta egy söröspohárból.
Mariano: A basszer fingásai után tényleg az volt a legrosszabb.

Santiago & Ricardo: Mi csak az OEF-re járunk, szóval nem mondanám kellemetlennek egyiket alkalmat se!

Bilos: Az összes svédországi fesztivál! (nevet)

 

Miért? Sosem voltam még Svédországban.


Bilos: Amúgy én se.

Kevin: Itt, az OEF-en történt, kábé három éve. Egy asztalnál ültem, aminek a sarkára volt akasztva egy műanyag szemeteszsák. Egy fickó odaállt, és hugyozni kezdett a szemeteszsákba, erre a felesége odajött, és elkezdte orálisan kielégíteni... miközben amaz a dolgát végezte.

Ľuba: A tavalyi Fluff Fest. Totál megváltozott, már csak egy nagy divatfesztivál.

Seb: Nem mondanám kellemetlennek egyiket se. Jól érezzük magunkat, ha zenélünk.

JP & Matthew: Ez az interjú.

 

Mi a legrészegebb, legszétesettebb, legborultabb, legzüllöttebb fesztiválélményed?

Santiago & Ricardo: OEF 2011. Ott készült az a kép, ami a mostani söröspoharakon van. Örökre megörökítették a legrészegebb fesztiválélményünket.

Bilos: Nem igazán számolnék be a legkészebb élményemről, de itt, az Obszcénen nem újdonság a szétesett emberek látványa.

Tom: Idén, vagy akármikor? (nevet) Mindig meg vagyok borulva, cimbora! A mai napot kiemelném, mert kegyetlenül másnaposan ébredtem, és csak 2 órát aludtam, úgyhogy utána sok-sok vodkát megittam, miközben a Birdflesh- és Ratos de Porão-tagokkal lazultam. Nagyon boldog vagyok, szerintem lassan el is megyek sörkupont váltani.

Guillaume: OEF 2007, akkor játszottunk itt másodszor. Redbull-vodka és temérdek más energiaital/tömény kombináció bevedelése maradt csak meg arról a buliról, más nem nagyon.


Mégis sikerült fellépni?

Guillaume: Ja, simán.
Seb: Én nagyon szakszerűen csinálom az egészet: minden nap iszok, hogy aztán a fesztiválon készen álljak, és ne érjen kellemetlen élmény.

Alberto: Igazából én nem szoktam olyan sokat inni, de tegnap egyik haverunk kicsit sokat benyelt, és óránként máshol aludt el. Megpróbáltam elvinni a hotelbe, de minden harmadik lépés után elokádta magát.
-Legközelebb mondd neki, hogy okádáskor tartsa összezárva a fogait. A lé kispriccel, a darabos cucc bent marad!
Alberto: Ja, azt meg visszanyeli, nem rossz.

Ľuba: Punx Picnic, nem emlékszem már, mikor. Ez egy kis, csehországi DIY fesztivál. Nagyon részegek voltunk, szakadt az eső, elég durva volt.

JP & Matthew: Azt hiszem, a tegnap estét mondanám. Amikor a Müstache Bar-t csináljuk, mindig nagyon be kell rúgni, az meg elég kimerítő meló.

Peter: Ez a fesztivál.

 

Szerinted melyik volt a legjobb performansz idén az OEF-en?

Peter: Exhumed.

Joe [dob]: Arra nem emlékszem, hogy pontosan melyik bandák játszottak, túlságosan offon voltam... de a Ratos de Porão nagyon odabaszott!
Matty: Fuck The Facts. Nagyon feldobták a bulit már az első napon. A többi banda is nagyon jó műsort csinált, de a Fuck The Facts kiemelkedően jó volt, a lassú témák nagyon epikus hangulatot kölcsönöztek a koncertnek, és nem csak a sebességen volt a hangsúly. Ahhoz képest, hogy grindcore zene, nagyon szép volt, egyes részek néha már a Deftonesra emlékeztettek.

Alberto: Az egész fesztiválon eddig a Fuck The Facts. Ma pedig a Horsebastard: britek, nagyon gyorsak, nagyon betegek!
Mariano: Wormed. Harmadszor láttam őket élőben, és minden alkalommal nagyon odabasztak!

Santiago & Ricardo: Napalm Death.

Bilos: Pont most megy a legjobb koncert, az Exhumed! Amúgy meg a Malignant Tumour! (nevet) Nemsokára lesz Agathocles, az is nagyon fasza lesz, tuti részegen fognak zenélni.

Kevin: Krisiun és Aborted.
Tom: Negative Approach.

JP & Matthew: Birdflesh.

Seb: Haemorrhage. Különösen az őrült közönség részvétele miatt.
Guillaume: Nekem is a Haemorrhage. Tökéletes banda egy ilyen fesztiválra. A Krisiun is nagyon ott volt, főleg a dobos. Teljesen elsodort az a nyers erő és sebesség, amit a színpadon nyújtottak.
Seb: Korábban is játszottunk már a Krisiunnal, nagyon beteg arcok! Nem pont az én stílusom, amit tolnak, de vitathatatlan, hogy kiváló zenészek.

Ľuba: Nehéz kérdés, de talán a Ratbomb, nagyon kellemes meglepetés volt.

 

Mitől más az OEF, mint a többi metal/grind fesztivál?

Joe [dob]: Minden... de főleg a szabadság. Ihatsz egy sört, rágyújthatsz egy spanglira, előveheted a dákód, ráránthatsz, mindezt egyszerre, akár fönt a színpadon. Angliában nincs esély, hogy ilyesmit megengedjenek egy feszten, a szekusok szétkapnak, amint rálépsz a színpadra. Itt viszont már a részvétel is egy nagyon felszabadító élmény.
Matty: Szerintem a különleges hangulat. A fesztivál úgymond „érintetlen”, évek óta ugyanolyan maradt, és ugyanazokat az underground elveket követi. Mindenki barátságos, de csomó különböző zenerajongó megfordul erre. Death metal-rajongók, grindcore-rajongók, punkok, mindenki egy hullámhosszon van, együtt buliznak és együtt pörögnek a színpadon.
Joe [basszus]: A legtöbb fesztivállal úgy van, hogy évről évre nagyobb és kommerszebb. Én 2009 óta minden évben járok OEF-re, de mindig ugyanolyan magas a nívó, és kábé ugyanannyi a látogató is.
Matty: Nagyon családias a hangulat, de közben rengeteg különböző országból jönnek ide emberek. Van itt valami különleges, ami mindig bevonza őket.
Chris: Meg olcsó sör!

Peter: (techno zenét beatboxol)

Alberto: A műfajok és bandák változatossága. Rengeteg különböző zenekar van, punkon, grindon, cruston át, szóval ha valamelyik nem jön be, több tucat másik közül válogathatsz, hatalmas a választék. Ez nagyot dob egy extrém zenei rendezvényen.
Mariano: Másrészt pedig a barátságos hangulat. Mindig parti tájm van, mindenki közvetlen, általános a jókedv, nagyon családias az egész. Igazi „freak-friendly” fesztivál!

Santiago & Ricardo: Az őrült emberek! E mellett az, hogy ez egy nagyon olcsó és családias fesztivál.

Bilos: A hangulat. Nincsenek agresszív, erőszakos emberek, és a durva zenére is mosolyogva, jó kedvvel bulizik mindenki. Amúgy Čurby-nak köszönhetjük az egészet. Ő tényleg az extrém zenék vérbeli rajongója, és a fesztivált is ugyanilyen embereknek csinálja. A legtöbb fesztivál csak a bizniszről szól, de az OEF-en a hangulaton van a hangúly már a kezdetek óta. Persze ez se lehet ingyen, de amióta tart az egész, csak egyre jobb a színvonal, és mindvégig sikerült megőrizni a lényeget.


Az első OEF-en is jelen voltál zenészként?

Bilos: Igen, a legelsőn is itt voltunk! Tudom is a sztorit, hogy honnan jött az ötlet az egész fesztiválhoz. 1998-ban együtt voltunk Čurbyval Németországban, a Fuck The Commerce feszten. Akkoriban már józan életet élt, szóval úgy gondoltuk, ha már nem költ piára, szervezhetne egy grindcore fesztivált. Végülis miért ne? Ma pedig itt tartunk!

Tom: Nagyon barátságos.
Kevin: A legszétesettebb, legzüllöttebb fesztivál valaha!
Tom: Ez így van, de mindeközben nagyon barátságos! Mindenki, akivel találkozol, nagyon közvetlen. Sosincs kedvem utána hazamenni, mindig túl hamar vége van... úgyhogy lassan kéne még pár kupont szerválni.

Seb: Egy nagy különbség a többi fesztiválhoz képest, hogy nincs elválasztva a színpad és a közönség. Ez különösen jó, mert nagyot dob az egész zenei élményen. Nagyon jó a közönség, és a biztonságiak is lazák. Néha 5-6 éves gyerekek is felmásznak a színpadra, és láthatóan jól érzik magukat. Senki se fél stagedive-olni, vagy néha beleordibálni a mikrofonba, ez tényleg az ígéret földje!

JP & Matthew: Az olcsó sör! Nagyon fasza, de meg kell inni 5 perc alatt, mert utána totál húggyá válik. Egy másik meglepő pozitívum, hogy rengeteg részeg arccal találkoztunk, de egyszer sem láttunk verekedést. Nagyon családias a buli, a freak show meg nagyon egyedi találmány.

Ľuba: Egy DIY (do-it-yourself) fesztiválon azt csinálsz, amit akarsz.

 

Ki győzne egy fejelés-párbajban: Erik Rutan (Hate Eternal-frontember) vagy Nergal (Behemoth-frontember)?

Joe [dob]: Én! Én győzök.
Matty: Erik Rutan. Mondani is szoktuk, hogy nagyon jó banda ez a Hate Eternal, biztosan rájuk fogadnék, ha lóversenyről lenne szó.


Chris és Joe [basszus] közben elkezdik fejelgetni egymást, a párbaj vége döntetlen.

Santiago & Ricardo: A behemothos faszi.

Bilos: Nergal. Lengyel a fickó, úgyhogy ha vodkát iszik, ő nyer!

Kevin: Erik Rutan, tuti. (nevet)
Tom: Hát ja, elég masszív koponyája van.

Seb: Mi simán lenyomjuk bármelyiket, de azért elég nagy kihívás lenne mindkettő.

JP & Matthew: Legyen a behemothos arc.

Ľuba: Ötletem sincs, egyik se jön be igazán.

Mariano: Barney Greenway!

 

Bónusz kérdések és egyéb beszélgetések:

Mi a Müstache Bar története, és mi a célotok?

JP & Matthew: Franciaországban kezdtük, egy kisebb fesztiválon. Egyik haverunknak segítettünk a szervezkedéssel, és gondoltuk, csinálhatnánk valami újat. Arra jutottunk, hogy borotválni fogunk embereket különböző fesztiválokon. Nem bírunk odamenni az emberekhez, viszont ők oda bírnak jönni hozzánk, ha van kedvük. Pont volt némi használható faanyagunk a stand megépítéséhez, úgyhogy létrehoztuk a Müstache Bar-t.


Részegségtől kidőlt embereket borotváltatok?

JP & Matthew: Nem, csak önkénteseket. Kiraktunk egy táblát, hogy „gyere ide, ha szép bajuszt akartsz”, vagy valami ilyesmi. A következő évben már volt karaoke is. Megpörgeted a Müstache-kereket, és kapsz egy számot, amit énekelhetsz, miözben a szakértő megborotvál.


Csak az OEF-en csináljátok a Müstache Bar-t?

JP & Matthew: A tavalyi évvel kezdve más fesztiválokon is megjelentünk, pl. Hellfest, Monteparadiso. Magyarországi vagy szerbiai fesztiválokra is szívesen elmegyünk, ha fizetik az útiköltséget, csak annyi a gond, hogy Dél-Koreában élünk, szóval nem a legegyszerűbb a szállítás.

SCD-tagok, meséljetek az új lemezetekről.

Seb: Az album címe Sheep’n’Guns. Ha beleolvasol a szövegkönyvbe, látni fogod, miért: háborúról, vallásról, tömeghipnózisról, média általi agymosásról, emberekről, akik nem hajlandóak önmagukért gondolkodni, ilyesmiről szól.


Hogyhogy, mostanában vannak szövegek? Az első 2 lemezeteken volt vokál, de szöveg nélkül.

Seb: Más a koncepió mindegyik lemeznél. A legelsőn csak „gore” meg brutál témában voltunk, ott úgy éreztük, hogy nincs szükség szövegre. A harmadikon, az Inventory of Fixtures címűn már volt szöveg, a Sheep’n’Guns-on úgyszintén. Minden album új élmény, új tapasztalat, emellett lehetőség újat alkotni. Szerintem ha zenélsz, fontos, hogy minden lemez jellegzetes legyen, ezt a változatosságot pedig élőben is viszonozni próbáljuk azzal, hogy mindig különböző albumokról játszunk számokat.

Crepitation-tagok, meséljetek magatokról, a banda sztorijáról.

Matty: 2005/2006 óta létezik a zenekar, de rengeteget változott azóta a felállás. Mark (egyik énekes) és én 2006 óta vagyunk jelen, utánunk csatlakozott Joe (basszusgitár) és Chris (másik énekes), legújabb tagunk pedig Joe, a dobos, aki épp alszik. Ő csak 19 éves, úgyhogy hamar bebaszik, szóval most pihen, hogy később bírja folytatni a züllést. Három éve most írunk először új anyagot, amiből a mostani koncertünkön is szívesen játszottunk volna, de sajnos nem fért már bele a műsorba. Fasza, bulizós slam death metált szeretünk játszani, ami brutális és intenzív, de közben fogós és élvezetes hallgatni, lehet rá ugrabugrálni, pörögni. Nem szeretjük túl komolyan venni a témát, inkább a hangulatért csináljuk az egészet. Több nagy európai fesztiválon megjelentünk már, reméljük egyszer eljutunk Magyarországra és Szerbiába is. Magyarországon ahhoz a bazi nagy tóhoz akarok egyszer elmenni. Tudtad, hogy Közép-Európa legnagyobb tava?

Ez volna az érthető hangvelfételek legvállalhatóbb formája. Sajnos rengeteg dolog kimarad ebből, amit szöveg, fénykép, hangfelvétel sosem fog tudni teljes mértékben felidézni, de nekünk az élmény örökre szól. Legközelebb gyertek ti is, hátha kaptok Cleveland Steamert!

Zenekarok:

Ape Unit
http://www.reverbnation.com/apeunit
https://www.facebook.com/pages/APE-UNIT/153292488072173

Ahumado Granujo
https://www.facebook.com/ahumadogranujoofficial

Controlled Existence
http://controlledexistence.bandcamp.com/
http://controlledexistence.blogspot.com/

Crepitation
http://crepitation.bandcamp.com/
https://myspace.com/crepitation
https://www.facebook.com/crepitation

Malignant Tumour
http://www.malignanttumour.com/
https://myspace.com/malignanttumour
https://www.facebook.com/malignanttumour

Mumakil
http://mumakil.bandcamp.com/
https://myspace.com/mumakil
https://www.facebook.com/Mumakil

Müstache Bar
http://www.mustachbar.com/

Sublime Cadaveric Decomposition
https://www.facebook.com/scdmusic

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

:
(V)ÁLSÁG Szeretnék őszinte lenni. Magamhoz és másokhoz.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Zolirotten, alias Rohadtzoltán (vagy fordítva)
Zolirotten és a Magyar Taraj Chapter 2, Act –3 – Az orramutató járásával ellentétes irányban...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dharma
Metal Ladies Night vol. 3. 2014. április 21. Budapest, Dürer-kert

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brutal Assault-előzetes – 2014 Csehország - Jaromer - augusztus 6-9.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Banánok és Borotvák OEF 2013., interjúk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Molnár Csongor: Yolozsef József Attila Morrissey magyar megfelelője...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sutus Ádám: Véredtől rozsdás sínek A reménytelen költő utolsó iratai.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Büszkeségeink: fokhagyma, cigánymuzsika, bő gatya, prezentációs szoftver Aki szükségét érzi annak, hogy a nemzeti nagysággal dédelgesse büszkeségre vágyó lelkét...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A reggelizés hat alapszabálya Épp kel a nap. Szól az ébresztő.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kis női bicikli kosárral (fotó: Tóth Eszter)
Levelek Japánból 5-6 5. rész: Biciklivásárlás Japánban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Koncertek a szabadkai Clash Clubban Május második felében a szabadkai Clash Clubban

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est maj14-20 + Aranycitera Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból + Aranycitera előtt

0 Hozzászólás | Bővebben +