Levelek Japánból 5-6

Levelek Japánból 5-6

5. rész: Biciklivásárlás Japánban

Arról már írtam egy előző bejegyzésben, hogy mennyire szeretek Tsukubában biciklizni, és hogy milyen szép, parkos úton lehet végigkerékpározni a városon. Nos, az első lépés megtétele, azaz a kerékpár megvásárlása nem ment azért teljesen zökkenőmentesen.

Soha nem gondoltam volna, hogy 175 cm-es testmagasságom valaha gondot okozhat abban, hogy biciklit találjak magamnak. Arra számítottam, hogy az összes japán lány alacsonyabb lesz nálam, de az azért meglepett, hogy a fiúk is ennyire kicsik: a magas japán fiúk körülbelül akkorák, mint én, az átlagosak vagy az alacsonyak pedig jóval alacsonyabbak. Több kerékpárboltban is jártunk a mentorommal, Ayumival, de mint kiderült, mindenhol ugyanazt az ázsiai típust árulják: kis női bicikli kosárral. És valóban mindenki ezt hajtja az utcán, még a férfiak is. Úgyhogy a fazonon nem kellett sokat töprengeni, haha.

A mérettel azonban akadt pár gond. Több méretben lehet kapni felnőttbicikliket. Elvileg 24–28-as számozású biciklik léteznek. A boltokba belépve meglepve láttam, hogy a biciklik milyen aprócskák, tehát rögtön a nagyobb méretet kezdtem keresni. Többet kipróbáltam, mire eljutottam a 27-es méretig, ami… hát… szintén kicsinek bizonyult. Hiába pásztáztam a boltot, 28-as biciklit sehol nem láttam. Az eladók természetesen egy szót sem beszéltek angolul (mint általában Japánban), úgyhogy nagyon örültem annak, hogy Ayumi ott van velem, és tud velük beszélni japánul. Kiderült, tavaly még árultak 28-as biciklit, de évente csak 2-3 darabot adtak el belőle (!), így nem éri meg nekik forgalmazni. De ha gondoljuk, rendelhetnek nekem egy speciális, személyre szabottan készített biciklit, de az nagyjából kétszer annyiba kerül! Vagy, ha gondolom, válasszak egy verseny- vagy hegyikerékpárt. Ezek mind nagyon szépek, elég nagyok is, csak legalább 4-szer, de inkább 8-10-szer annyiba kerülnek, mint egy normál kerékpár. Mivel az utóbbi két lehetőség nem tűnt túl kecsegtetőnek szűkös anyagi lehetőségeim miatt, úgy döntöttem, egy 27-es biciklit fogok venni. Tekintve, hogy ez a legnagyobb méret, túl nagy választék nem volt, szóval megvettem a legnagyobbat, ami még így is kicsi volt. Szerencsére a kerékpárbolt tulajdonosának támadt egy jó ötlete arra, hogyan lehetne kicsit nagyobbá tenni a biciklit: a nyerget tartó fémrudat kicseréljük egy hosszabbra, így feljebb tudom emelni az ülést! A túl magasra emelt ülés miatt ugyan a bicikli kissé deformáltnak néz ki, de legalább most kényelmes hajtani.

A 150 centis vietnami évfolyamtársam egyik nap megjegyezte, hogy ő erre a biciklire fel se tudna ülni, de még ugrani se, ám úgy látja, mintha még mindig kicsi lenne nekem… Neki bezzeg nem voltak gondjai a biciklivásárlással! :D

 

6. rész: Kirándulás Tokióba

Szegedi témavezetőm, Béla egy együttműködésnek köszönhetően idén nyáron két hónapot töltött Japánban. Szerencsére úgy alakult, hogy a két hónap utolsó egy hete egybeesett az én érkezésem hetével, így rengeteg mindenben tudott segíteni, és tanácsokkal ellátni. És még arra is volt időnk, hogy elmenjünk együtt Tokióba, és megmutassa nekem a kedvenc helyeit.

Először Tokió egyik legrégebbi városrésze, Aszakusza felé vettük az irányt. Századokon keresztül Tokió szórakozónegyede volt, azóta az újonnan felépült színes, csillogó-villogó, modern városrészek elhódították tőle ezt a szerepet. Manapság a legtöbb ember a Japán-szerte híres és gyönyörű buddhista templom miatt látogat ide. Hogy kicsit pontosabb legyek: olyan 30 millió ember látogat ide évente.

A Szenszo-dzsi Tokió legidősebb buddhista temploma. A legenda szerint i. sz. 628-ban két testvér a közelben levő Szumida folyónál halászott, amikor a vízből felbukkanni látták Kannon, a könyörületesség istennőjének szobrát. Hiába próbálták a szobrot visszaengedni a vízbe, az minduntalan újra a felszínre bukott.

A falu elöljárója, Nakamoto Hadzsino, felismerve a szobor szentségét, templomot emelt neki, ahol az emberek eléje járulhattak és imádkozhattak. Az első templom i. sz. 645-ben épült, amit a századok során több kisebb templom építése követett. A második világháború során az amerikai légitámadások miatt a templomot szinte teljesen porig bombázták. A háborút követő években a templomkomplexumot teljes egészében az eredeti formában újjáépítették, így a templom az újjászületés és a béke szimbólumává vált Japánban.

A templomhoz közeledve először a Kaminamarimon kapun kell áthaladnunk.

A kapu közepén egy hatalmas, négy méter magas, vörös lampion található. Nos, én nem tudom elolvasni, de állítólag a kapu neve áll rajta. Balról Fudzsin, jobbról Raidzsin, a szél és a vihar sintó isteneinek szobrai foglalnak helyet. A hívők eleinte azért imádkoztak ezekhez az istenekhez, hogy megvédjék a templomot a tájfunoktól, árvizektől és a tűzvésztől. Ma már mindenfélét lehet kérni tőlük, pl. jó egészséget, boldog életet, jó rizstermést stb. A kapu 1865-ben egy nagy tűzvészben teljesen felperzselődött. 95 évvel később épült újjá a Panasonic gyár adományának köszönhetően.

A kapun áthaladva egy keskeny, emberekkel tömött útszakaszon találjuk magunkat, aminek mentén mindenféle vallási tárgyakat árusítanak.

Az úton végighaladva elérkezünk a Hozomon kapuhoz.

Ez a kapu a századok során több alkalommal is leégett, aztán mindig újjáépítették. A kapu belsejében ősi buddhista ereklyéket őriznek. A modern kornak megfelelően komoly katasztrófamegelőző rendszerrel is felszerelték a legutóbbi újjáépítés során.

Innen már egyenes utunk vezet a központi templomhoz. Az újjáépítés során tejesen megőrizték a templom eredeti küllemét, de a falakat betonoszlopokkal, a tetőt pedig titánnal erősítették meg, hogy az épület ellenállóbb legyen a földrengésekkel és a tűzvészekkel szemben. A templombelső két részből áll: a betonpadlós rész, ahol a hívők imádkozhatnak, és a belső, tatamival borított padlójú rész, ahol díszes, arannyal díszített szentélyben ül Kannon istennő szobra. Ide csak a buddhista papok léphetnek be. Ahhoz, hogy az ember imádkozhasson az istennőhöz, előbb aprópénzt kell bedobnia egy nagy fadobozba. Nálam éppen nem volt apró jen, úgyhogy egy 5 dinárost dobtam be. Remélem, a japán istenek elfogadnak külföldi valutát is, hihi… Ha fizettünk, jó hangosan tapsolni kell, hogy az istenek ránk figyeljenek a nagy hangzavarban, majd elmondani a kívánságunkat. A templom körül gyönyörű japán kert található. Kicsit odébb egy ötszintes pagoda (az újjáépítés óta földrengésbiztos) és még néhány kisebb templom.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: awjay.deviantart.com
Hátsó borító: Csákány Lóránt
Ne légy paraszt! Vélhetően lejárt lemez lesz már a vajdasági politikus budapesti gyalázása...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
(V)ÁLSÁG Szeretnék őszinte lenni. Magamhoz és másokhoz.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Zolirotten, alias Rohadtzoltán (vagy fordítva)
Zolirotten és a Magyar Taraj Chapter 2, Act –3 – Az orramutató járásával ellentétes irányban...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dharma
Metal Ladies Night vol. 3. 2014. április 21. Budapest, Dürer-kert

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brutal Assault-előzetes – 2014 Csehország - Jaromer - augusztus 6-9.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Banánok és Borotvák OEF 2013., interjúk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Molnár Csongor: Yolozsef József Attila Morrissey magyar megfelelője...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sutus Ádám: Véredtől rozsdás sínek A reménytelen költő utolsó iratai.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Büszkeségeink: fokhagyma, cigánymuzsika, bő gatya, prezentációs szoftver Aki szükségét érzi annak, hogy a nemzeti nagysággal dédelgesse büszkeségre vágyó lelkét...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A reggelizés hat alapszabálya Épp kel a nap. Szól az ébresztő.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kis női bicikli kosárral (fotó: Tóth Eszter)
Levelek Japánból 5-6 5. rész: Biciklivásárlás Japánban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Koncertek a szabadkai Clash Clubban Május második felében a szabadkai Clash Clubban

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est maj14-20 + Aranycitera Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból + Aranycitera előtt

0 Hozzászólás | Bővebben +