Molnár Csongor: Yolozsef

József Attila Morrissey magyar megfelelője, kinek sorai bármely The Smiths-számba illenének. Élete utolsó éveiben már igazi rocksztár volt, aki tudta, hogyan kell leköszönni, és nem is gondolt arra, hogy majd még hetvenéves korában összejön a világturné. Halála után végképp bekerült a költők Hall of Fame-jébe, és az ifjúság példaképe lett.

Még otthonában tengette az életét Poet for Life-os pólójában, mikor rájött, hogy a világ elől nem tud menekülni. Olyan lett az a számára, mint az Oszmán Birodalom legjobb börtöne, amiből Török Bálint nem tudott menekülni, nemhogy egy gyönge idegzetű költő. Ebből a börtönből, ami számára az élet volt, nem volt menekvése, a legjobb megoldás szótlan eltűnés lett volna.

Komoly anyakomplexusa miatt folyamatosan úgy érezte, hogy tartozik anyjának. Pest utcáit koptatva majd szétdurrant a feje a zavaros gondolataitól, és a sarkon az ágak rezgését bámulta, amiben valami fura és beteg kiteljesülést látott.

Meglelte hazáját, ahol biztos nem fogják elfelejteni, ahol szerették és elfogadták, ahol ugyanúgy megalázták, és kivágták az egyetemről. Megtagadták a barátai, majd érdekből a barátjuknak nevezték.

Good Guy Attila mégsem állt bosszút álszent pártfogóin, és aszkétaként már csak másnak kívánta a jót, saját temetésére készül, ha egyáltalán lenne, ki eltemesse.

Ha ma élne, underground rappel foglalkozna, és elég valószínű, hogy alázná a slammereket a romkocsmákban.