:

Sutus Ádám: Véredtől rozsdás sínek

:

A reménytelen költő utolsó iratai. Vajon valóban versek ezek? Vagy netán búcsúlevelének apró darabkái? Mi játszódhatott le a Hét Torony lakosának a fejében, mikor megírta búcsúját?

Karóval jöttél, nem virággal. Kit szólíthat meg? Édesanyját? Talán szerelmét? Esetleg engem? Sorait olvasva a kérdéseimre csak egy választ tudok adni: saját magát. Olyan nehéz sorok ezek, hogy már az őket tartó lap is gyűri össze saját magát.

Ostorozza önnön hátát, megkérdőjelezi döntéseit, saját létét. Van egyáltalán valami, amit nem bánt meg? Lepereg szeme előtt az élete. Mit tesz ilyenkor az utca embere? Könnyes mosollyal vesz búcsút szép emlékeitől. Mit tett a költő? Megkérdőjelezett és kritizált minden emléket, mintha az csak az agyába fecskendezett méreg lett volna, majd mikor mindez felszívódott, a ködben mit látott? Talán eltűnik hirtelen, és mindent itt hagy. Van még remény, nemde? Ott a talán. A libatoll most vési a papírba a tintát, mely végre nem kérdez, nem kritizál, hanem őszintén kitárja a kátrányfekete múlt kapuit.

Várhattál volna tíz évet? Akkor miért nem vártál? Lehet, változott volna a helyzet, és ha te is így gondoltad, miért nem tetted? Azt mondod, törött darabokból épültél fel? A kezdetektől fogva törött voltál? Felemelhetted volna a csákányt, de nem tetted. Vagy igen, csak a saját szívedbe vágtad a kemény kő helyett? Árva lettél, mint sokan mások. Belegondoltál abba, hogy legalább neked megadatott az, hogy ismerd a véred? Nekem nem úgy tűnik. Nem csak te jutottál tévútra. Akkor jött egy reménysugár, igaz? Meglelted hazádat, nem? Oh, nem. Ez a haza az utolsó penge a szívben, s az utolsó szög is a koporsódban. Szomorú, hogy hazádat a földdel teszed egyenlővé, mintha ez lenne az egyetlen, ami befogad. Míg éltél, féltél. Egyedül voltál, s akikkel együtt voltál, csak ugyanezt hajtották. Ezért választottad a földet hazádnak. Úgy gondolod, hogy kihasználtak, ugráltattak, mint a királyi bolondot, s így megfosztottak nemcsak az életedtől, de még a halálodtól is? Annyira kisemmiztek, hogy már meghalnod sem érdemes? A világ mint forgószél próbált meg kitépni az életedből. Azt mondod, többet kaptál, mint adtál a rosszból. Mártírrá váltál ezáltal, vagy szentté. Akkor miért nevetsz ezen? Mitől nevetséges, hogy nem vétettél többet, mint vétettek neked? Olyan ember lettél, aki felhagyott minden reménnyel, várja a véget, s jót is már csak másnak remél, magának nem. Pedig én érzem a remény apró szilánkjait. Ha ezt feladtad volna, nem lenne szép a tavasz, sem a nyár.

Jöttél, és már egyből nyűgnek érezted magad. Magad kérdőjelezted meg, majd mikor eltűnnél, csak a rosszat hozod indoknak, ellene semmit. Hazád a föld, mert minden más kitaszított, s ártott csak neked. Szavaid csak sötétséget hoznak, sehol semmi fény. Remélem, életed gyertyája átadta lángját a boldogságodénak, s nem hiába hunyt ki.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: awjay.deviantart.com
Hátsó borító: Csákány Lóránt
Ne légy paraszt! Vélhetően lejárt lemez lesz már a vajdasági politikus budapesti gyalázása...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
(V)ÁLSÁG Szeretnék őszinte lenni. Magamhoz és másokhoz.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Zolirotten, alias Rohadtzoltán (vagy fordítva)
Zolirotten és a Magyar Taraj Chapter 2, Act –3 – Az orramutató járásával ellentétes irányban...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Dharma
Metal Ladies Night vol. 3. 2014. április 21. Budapest, Dürer-kert

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Brutal Assault-előzetes – 2014 Csehország - Jaromer - augusztus 6-9.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Banánok és Borotvák OEF 2013., interjúk

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Molnár Csongor: Yolozsef József Attila Morrissey magyar megfelelője...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sutus Ádám: Véredtől rozsdás sínek A reménytelen költő utolsó iratai.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Büszkeségeink: fokhagyma, cigánymuzsika, bő gatya, prezentációs szoftver Aki szükségét érzi annak, hogy a nemzeti nagysággal dédelgesse büszkeségre vágyó lelkét...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A reggelizés hat alapszabálya Épp kel a nap. Szól az ébresztő.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Kis női bicikli kosárral (fotó: Tóth Eszter)
Levelek Japánból 5-6 5. rész: Biciklivásárlás Japánban

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Koncertek a szabadkai Clash Clubban Május második felében a szabadkai Clash Clubban

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est maj14-20 + Aranycitera Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból + Aranycitera előtt

0 Hozzászólás | Bővebben +