: Jim szakállasan
Jim szakállasan

A költő, aki csak énekes lehetett

: Jim szakállasan
Jim szakállasan

Ki tudná elképzelni Jim Morrisont hetvenegy évesen? – Születésnapi köszöntő egy (anti)hősnek, aki egyszerűen nem lehet meglett, idős bácsika

Az életben vannak evidenciák. Olyan dolgok, amelyeket tulajdonképpen nemcsak nem kérdőjelez meg senki, de nem is jut eszébe senkinek megkérdőjelezni. Még csak nem is azért, mert az esetleges kétkedés szembemenne a közvélekedéssel (az ilyesmi általában ugyanis felettébb egészséges), hanem mert egyszerűen meg sem fordul az ember fejében, hogy lehetne másként. Az egyik ilyen evidencia, hogy az embergyerek az egyedfejlődés egy bizonyos szakaszában akarva-akaratlanul szembe találja magát Jim Morrisonnal. És valamilyen viszonyba kerül vele.

A viszony jellege természetesen szerteágazó lehet. Van, akinek a depresszió legmélyebb bugyra, ahová akkor merülünk, amikor már semmi, de semmi más nem segít, amikor már csak a vihar lovasa képes lángra lobbantani bennünket, amelyet a Gyíkkirály küld ránk a maga mélységeiből, ahol Alabamáról és a spionokról énekel. Van, akinek a lázadás maga, a soha bele nem nyugvás, a tiltakozás a bármi és a minden ellen. Van, akinek laza csuklógyakorlat, amikor az instant nihilt kell elővarázsolni a semmiből, másoknak meg meditációhoz szükséges alapkellék. Van, akit a képek varázsolnak el, amiket a költő megénekel, van, akit a szuggesztív hang, a mindent átható pszichedélia, amely ugyan alapvetően individuális, mégis képes közösségivé lenni.

Morrison akkor kell, ha az ember megreked, ahhoz kell, hogy valamerre indulni lehessen, mert arra biztosan képes, hogy valamerre lendítsen.ű

Jim Morrison

Polgárpukkasztó zenész és költő

Meszkalin

James Douglas Morrison, még kimondani is döbbenetes, csaknem napra pontosan hetvenegy éve született, 1943. december 8-án, a Florida állambeli Melbourne-ben, katonacsaládban. Édesapja ugyanis az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének admirálisa volt. A kis Jim első éveiben még kötelességtudó, jól tanuló gyerek volt, s ez (ahogyan az már lenni szokott) nagyjából a tizenéves koráig így is maradt. Valamikor a középiskolai évek idején kezdett elege lenni az otthoni katonás rendből, az apai szigorból, az elvárásokból, a normákból, a rá kényszerített szabályokból.

Ő volt az az ifjú, aki érettségi ajándékként szüleitől Nietzsche összegyűjtött műveit kérte… Elképesztő mennyiségű irodalmat olvasott, hatalmas hatással voltak rá a francia szimbolisták, de William Blake, James Joyce, a már említett Nietzsche, a klasszikus romantikusok; Jack London, John Keats, Percy Shelley, Edgar Allan Poe, Walt Whitman és persze a modern keretfeszegetők: Oscar Wilde, Jack Kerouac, Allen Ginsberg. Kezdett és abbahagyott tanulmányokat, komolyabban a Los Angeles-i egyetemet vette, ahol filmművészetet tanult. És be is fejezte az egyetemet, igaz, elsősorban azért, mert semmi kedve nem volt tevőlegesen részt venni az akkor éppen javában zajló vietnami háborúban.

Az egyetemi évek alatt ismerkedett össze egy bizonyos Ray Manzarekkel, akivel egy mindenfélétől gőzös éjszakán 1965-ben arra az elhatározásra jutott, hogy sürgősen kellene egy zenekart alapítani. Manzarek a billentyűs hangszerek világában mozgott otthonosan, ezért sürgősen beszereztek egy gitárost Robbie Krieger és egy dobost John Densmore személyében ahhoz, hogy létrejöhessen a rocktörténelem egyik legendás csapata, a The Doors. A fiúk a nevet Aldous Huxley The Doors of Perception című könyvéből kölcsönözték, amelyben az író a meszkalinnal kapcsolatos élményéről számol be. Az első lemez és a nagy áttörés két évvel később, 1967-ben következett: a Light My Fire tarolt, azonnal, ahogyan kell, még ha manapság nevetséges is azt mondani, hogy a toplisták csúcsán tanyázott. Pedig így volt…

 

Ezerszínű virágok

A hatvanas évek végének Amerikájában járunk, a hippimozgalom és a bódulat világában, az individuális közösségi léttel való kísérletezés világában, ahol egyfelől szigorúak a szabályok, másfelől pedig éppen ez ad lehetőséget azok ezerféle feszegetésére. Morrison, a szexszimbólum, a tinibálvány, a fenegyerek, a börtöntöltelék, a polgárpukkasztó, a költő, a nők bálványa és a nők megszállottja, aki pogány kelta szertartással veszi feleségül a nőt, akivel soha nem él együtt, és éveken át együtt él meglehetősen viharos formában a nővel, aki végül eltemeti… Az ezerszínű virágok érájában a sötétséget megénekelve hódít, egyre növekvő rajongótáborát látva fordul egyre inkább magába. Híres és ismert, de nem úgy és nem azért, amiért szeretné. A Doors koncertjein tombol a nép, Morrison viszont inkább költőként vágyja a szeretetet és az elismerést.

Egy floridai koncerten 1969. március 1-jén botrányos színpadi viselkedése miatt Morrisont letartóztatták, együttese kénytelen volt lemondani esedékes koncertjeit. A dolognak meglehetősen súlyos következményei voltak: bíróság elé állították, amely nyolchavi börtönbüntetésre ítélte. Morrison köszönte, de nem kért az élményből, ezért úgy döntött, az Amerikai Egyesült Államokból inkább Franciaországba költözik. Elege lett a rocksztárságból is. 1970. december 8-án, huszonhetedik születésnapján stúdióba vonult, és több tucat verset mondott magnóra. (Ezek képezték később a gerincét annak az 1978-ban megjelentetett lemeznek, amelyet a Doors zenészei adtak ki An American Prayer címmel.) 1971 márciusában élete nagy szerelmével, Pamelával Párizsba költözött, ahol leginkább irodalommal akart foglalkozni.

Négy hónappal később, július 3-án Jim Morrisont holtan találták saját lakásának fürdőkádjában. A rendőrség azt állapította meg, hogy halálát szívelégtelenség okozta, amelyhez hozzájárulhatott az alkohol és a kábítószer is.

Jim Morrison

Jim a stúdióban 1969-ben

Az út

Mivel hivatalos boncolás nem volt, s mivel halála meglehetősen furcsának, megmagyarázhatatlannak tűnt (és természetesen azért, mert az emberi elme a legnagyobb képtelenségeket is lelkesen képes elhinni), szinte már a temetése napján szárnyra keltek az egymásnak tökéletesen ellentmondó állítások. Teljesen jól megfért egymás mellett az az elmélet, hogy az amerikai kormány gyilkoltatta meg a Gyíkkirályt, és az, hogy tulajdonképpen meg sem halt, hanem öltönyös-nyakkendős úriemberként, afféle jólfésült bankárkánt éli az életét.

Morrison volt a „nagy triász” utolsó tagja: ő maga is gyakran utalt rá, hogy „ő a harmadik”, aki eltávozik e világból azt követően, hogy 1970. szeptember 18-án elhunyt Jimi Hendrix, majd néhány nappal később, október 4-én Janis Joplin is. Egyikük halálának körülményei sem teljesen tisztázottak, így aztán nem meglepő, hogy ha a halál tényét nem is, annak módját bőven meg lehet kérdőjelezni. Valami ilyesmi történt Morrison esetében is: például az idén augusztusban jelent meg a hír, miszerint negyvenhárom évvel a történtek után sikerült leleplezni a Doors énekesének gyilkosát. Marianne Faithfull, Mick Jagger egykori barátnője, aki utóbb maga is belekóstolt az előadó-művészetbe (s azt, hogy mennyire eredményesen teszi ezt, bárki értékelheti majd a most decemberben, 15-én esedékes budapesti koncertje alapján is…), a nyáron a Mojo című brit lapnak nyilatkozva kijelentette: Morrison gyilkosa egy francia illetőségű fickó, bizonyos Jean de Breteuil.

Marianne akkoriban együtt élt ezzel az emberel, akit a rockvilág dílereként tartottak számon. Faithfull szerint ő volt Morrison élettársának, Pamela Coursonnak a heroinszállítója is. Azon a végzetesnek bizonyult júliusi napon Marianne Jeannal együtt ment volna Morrisonékhoz, de a nőnek rossz érzése volt, ezért inkább nem tartott barátjával. Faithfull ma azt állítja: a drogból nemcsak Pamela kapott, hanem Morrison is, ráadásul azonnal végzetes adagot.

A történet ma már ellenőrizhetetlen, hiszen Breteuil még 1971-ben meghalt, Marokkóban, természetesen kábítószer-túladagolásban. A Washington Post szerint halála előtt bevallotta, hogy ő adta a végzetes heroinadagot Janis Joplinnak…

A Morrison-gyilkosság hihetőségét kissé kétségbe vonja, hogy az énekesről köztudott volt: ugyan nem veti meg a tudatmódosítókat, mégis inkább a legális drog, az alkohol volt a kedvence.

Ha élne, hetvenegy éves lenne. És ez meglehetősen elképzelhetetlen. Leginkább azért, mert egy Morrison-típusú (anti)hős egyszerűen nem lehet meglett, idős bácsika. A Morrison-félék korán halnak, és ezt jól tudják ők is, mások is. Ezért kell gyorsan, viszonylag rövid idő, alig néhány év alatt sokat és nagyot alkotniuk. Vagy azért halnak korán, mert viszonylag rövid idő, alig néhány év alatt sokat és nagyot alkottak? Kérdések ezek, melyekre soha nem lehet választ kapni. Talán nem is kell. Mert a lényeg úgyis ott van azon a néhány fekete korongon, amelyek a sötétség legmélyebb bugyraiba süllyesztenek, amelyek kibillentenek, amelyek útra késztetnek. Az pedig már egyéni affinitás kérdése, hogy milyen lesz az az út…

Jim Morrison

Mindig is a színpadon volt a leginkább elemében

Mr. Mojo Risin

Morrison felvette a „Mr. Mojo Risin” becenevet mint a Jim Morrison anagrammáját, és ezt fel is használta az L. A. Woman című szám refrénjében. Hívták még őt The Lizard Kingnek (Gyíkkirály) is, ami híres költeményéből, a Celebration of the Lizardból ered. A költemény egy része megjelent a Waiting For The Sun című albumukon, és musical is készült belőle az 1990-es években.

 A végtelenben

„Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek.” (Aldous Huxley: The Doors Of Perception, Szenczi Miklós fordítása)

 A Gyíkkirály

Tavaly Jim Morrisonról neveztek el egy ősi, negyvenmillió éve élt óriásgyíkfajt, amely a Barbaturex morrisoni nevet kapta. A kutatást vezető Jason Head azt nyilatkozta, hogy gyakran hallgatta a Doors lemezeit, és mivel Morrisont gyakran Gyíkkirálynak nevezték, adta magát az ötlet.

 

Spion (The Spy)

Spion vagyok, bordélyban lakom.

Álmodozol, álmod is tudom.

Tudom a szót, amit régen kérsz.

Tudom a titkot, mitől félsz.

 

Én, a kém, bordélyban lakom.

Álmodozol, álmod is tudom.

Tudom a szót, amit régen kérsz.

Tudom a titkot, mitől félsz.

 

Mindenről tudok, bárhova is mész.

Bármit is teszel, akármit is kérsz.

 

Mindenről tudok, bárhova is mész.

Bármit is teszel, akármit is kérsz.

 

Én, a kém, bordélyban lakom.

Álmodozol, álmod is tudom.

Tudom a szót, amit régen kérsz.

Tudom a titkot, mitől félsz.

Tudom a titkot, mitől félsz.

Tudom a titkot, mitől félsz.

 

Spion vagyok, bordélyban lakom.

Nem menekülsz. Nyomodban vagyok.

 

Szeress kétszer (Love Me Two Times)

Szeress kétszer engem, szeress kétszer még,

szeress kétszer engem, mert indulnék,

szeress kétszer engem!

egyszer a máért, egyszer a holnapért!

szeress kétszer, indulnék!

 

Ölelj kétszer engem, nem szólhatok,

ölelj kétszer engem, a térdem inog,

ölelj kétszer engem, tartson egy hétig, tarthat egy éven át!

ölelj kétszer, megyek tovább.

ölelj kétszer, megyek tovább.

 

(Hobo magyarra fordította Morrison valamennyi dalát és költeményét, amelyek önálló kötetben 2001-ben a Cartaphilus Kiadó gondozásában láttak napvilágot.)

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Borítóterv: Berkes Miklós
Címoldal: roxagrama.deviantart.com
Hátsó borító: Tim Tronckoe
Lúdláb à la punk gastronauts Mindig nagy örömünkre szolgál egy-egy új rovat elindítása.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A XLVIII. KMV MŰFAJAI ÉS PÁLYÁZATAI (A döntő időpontja: 2015. április 24-26.)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Save The Kids Szerezzünk örömet a gyerekeknek!

1 Hozzászólás | Bővebben +
: Fisz-FA(sz) performansz. Léphaft Ágnes, Ristić Anita. Rendezte: Maletaški Krisztina
VMTDK. Fa. Néhány nap a diákköri konferencia jegyében Szárított mentalevelek és kamillaszirmok áztak a forró vízben. A kész tea utána dunsztos üvegbe k...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A tömeg
Csupaszív VaMaDiSz! Újvidéken a Fórum épületében, egy kis irodában fiatalok dolgoznak: fiatalokért.

1 Hozzászólás | Bővebben +
:
Slipknot – Budapest – 2015. 2. 5. A többszörös platinalemezes és Grammy-díj nyertes maszkos bestiák, a SLIPKNOT tagjai végre készen...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Mikor egy késő őszi napon a tél kopogtat az ajtódon halál képében Underground barométer ingyenesen letölthető lemezekhez az év végére

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Entombed A.D.
Amikor az elhantoltak felélednek, és leszedik a fejeket… …persze egy Entombed A.D.-koncert alkalmával, ami előtt interjút készíthettünk L. G. Petrov front...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jim szakállasan
A költő, aki csak énekes lehetett Ki tudná elképzelni Jim Morrisont hetvenegy évesen?

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A majmok már a spájzban vannak Majmok bolygója (Dawn of the Planet of the Apes)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
The Equalizer A védelmező

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Závada Péter
Mondatok versről és Rólad Závada Péterrel a színpadon, miközben Huba pakol

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A kritikusok
Fiatal kritikusok olvasnak be. Újvidéken Az újvidéki Művészklub aprócska reflektorai járnak vidám táncot a borospoharam peremén.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
HULLÁMkozmoszban a kék szeművel Megint azzal fenyeget, hogy kidob a naprendszerbe. Félek tőle, mert képes rá, és nem is tudtam vá...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Vladimir N. S. 172-35 (V. Bogdanovićnak)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A pszichológus-költő, akit divat lett szavalni Terék Anna mindenkinek ajánlja, hogy írja ki magából gondolatait

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Jail-korszak
A small bite of me Miért is lettem éppen szakács?… Ez egy jó kérdés. Magam sem tudom.

3 Hozzászólás | Bővebben +
:
Nők Egy társadalomban, ahol már a fogyatékkal élőket sem szerencsétlen félnótásként tartjuk számon

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A szélmalom
Levelek Japánból 10. 10. rész - Kirándulás a Kaszumigaura-tónál

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
„…az ember fejében megfordul a »mi lenne, ha…?« kérdés…” Magánybeszélgetés Dorottyával

0 Hozzászólás | Bővebben +
Vajdasági est dec3-16 Szemezgetés vajdasági műsorbeharangozókból

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Pablo Stanley alkotása
Mert szeretjük Pablo Stanleyt Anna és Toby történetei, avagy képregényes időutazás, ezúttal nem a jövőbe, hanem kitekintéssel a...

0 Hozzászólás | Bővebben +