Fotók: Kanyó Fruzsina

KSZFV. Zenta.

Minden nagy dologra rá kell hangolódnia az embernek. Sokunk életében a KMV nagy dolog. Tudom. Érzem. Látom a lelkesedést. A sokasodó üzeneteket, hogy „nemsokáratalálkozunk” meg „úgymegszeretgetlekbecsén”. Páran a napokat számolják, vagyis inkább azt, hogy hányat kell még aludni. Ki-ki pedig nagyobb erőbedobással intézi hétköznapjainak teendőit, hogy arra a három napra szabaddá tudja tenni magát. Maximálisan. A KMV egy összművészeti verseny. Nincs olyan ember, aki ne találna benne egy kicsit saját magából. Az elődöntők feltüzelik a versenyzőket, hogy az óbecsei döntőn katarktikus élményben legyen részük. A Zentán megrendezésre kerülő Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedője is egy ilyen elődöntő. Az egyik kedvenc programom az egészből. Egy csomó fiatal megrohamozza ilyenkor a zentai színházat és a Trocaderót. Egy örülve, zsíroskenyeret majszolva és teát szürpicsölve töltött napért. Reggel kilenc órától indul a buli, és általában éjfélre már kész eredményekkel ül be a zsűri a versenyzők elé. Na de hogyan is telt el ez a röpke tizenöt óra az idei KSZFV-n? Úgy, ahogy mindig és úgy, ahogy még soha. Tömény öröm és szeretet minden alkalom, de valahol más is. Egyedi és eredeti.
Én nem vagyok jártas a filmek világában. Sajnos. A színházi berkekbe pedig most leselkedem be. Mégis nagyobb bátorsággal állok a színelőadások ismertetéséhez, mintsem a filmekéhez. Szám szerint kilenc darabot láthattak a versenyre érkezők. Kilenc különleges, néhol sokkoló, kreatív megoldásokat alkalmazó és roppant fiatalos előadást. Azt mondom, kezdjük az elejéről...

Elsőként a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Színházi Műhelye mutatkozott be INTERCUTTING című előadásával. Rendezőjük Kálló Béla, dramaturgjuk Oláh Tamás volt.
Az előadásról Kiss Izabellával beszélgettem.

- Szövegközpontú színházat vegyítettünk mozgásszínházi elemekkel. A szövegkönyv jórészt belőlünk építkezett. Feladatokat kaptunk, amik megoldásához magunkhoz kellett visszatérnünk. Persze tartalmaz fikciót is az előadás, de mégis sok benne az olyan tényező, ami valósághű. Ami mi vagyunk. A próbafolyamat érdekes volt. Nagyon sokáig nem tudtuk, hogy hová is lyukadunk majd ki. Haikut írtunk, amiből koreográfiák készültek. Pszichológus véleményét is kikértük. Építkeztünk, folyamatosan. És végül sikerünk is volt. A visszajelzések pozitívak. Voltak, akik nem igazán értették a munkánkat, és ezt a tudtunkra is hozták. De mondtuk nekik, hogy ennek az előadásnak nem az a célja, hogy egy konkrétumra rávilágítson, inkább csak érzeteket kiváltó szerepe van. Követhető, de nem konkretizál. Szeretnénk még párszor előadni. (A színitanodáról kezdtem kérdezni.) Hihetetlenül vegyes a csapat. Korban is és karakterekben is. Ennek ellenére nagyon nagy az összhang. Barátok is vagyunk, nem csak csapattársak. Nagy a bizalom, és így a munkafolyamat is könnyebb. Önbizalmat ad. És az kell, így, a felvételi előtt.

A nap második előadása az újvidéki tempera(MO)mentum társulaté volt. Ad de Bont Mirad című drámáját dolgozták fel. Rendezőjük Maletaški Krisztina. Hajdú Sárát kérdeztem:
- Tibike (Dévai Tibor) és jómagam kerestünk egy duodrámát kb. egy éve. Teljesen véletlenül találtunk erre. Elkezdtük saját magunkat rendezni. Gyorsan belefásultunk. Elakadtunk vele. Majd jött Kiki a képbe. Tetszett neki a dráma, és egyszerűen nekiláttunk dolgozni. A társulat nevét a kényszer szülte, mert a nevezésekhez szükség volt rá. A rendezőnk találta ki a tempera(MO)mentumot. Ami magába foglalja a pillanatnyiságot és a temperamentumot is, amiről úgy gondolta, hogy meghatározó elemei a társulatnak. Kezdetben Kikinél próbáltunk, majd elkaptuk a Tudósklubot, ahol már tágasabb tér állt a rendelkezésünkre. Az Újvidéki Színházban megtarthattuk a bemutatónkat is. A bemutató után Bácskertesen is felléptünk, harmadszorra pedig itt, a KSZV keretein belül. Kaptunk hideget is, meleget is. A boszniai háború köré épül a dráma. Sok személyt ez megviselt, másokra teljesen pozitívan hatott. A találkozás ezzel a múltbéli eseménnyel. Duodrámáról beszélünk. Tibikének és nekem is nagyon sok karaktert kellett megjelenítenünk a színpadon. Szinte pillanatok alatt kellett váltanunk. Ez hordozott magában egy kis nehézséget, de úgy gondolom, hogy egészen jól megbirkóztunk vele.

A következő előadás a szabadkai Népkör Fabula Rasa Színjátszó Grundjáé volt. William Shakespeare Szentivánéji álmát mutatták be. Rendezték Greguss Zalán és Ralbovszki Csaba. Grgity Nikolettával csevegtem:
- Nem könnyű dolog összehozni egy ilyen előadást. Úgy érzem, hogy a látvány az, amiben kicsit újítottunk. Teljesen szöveghűek maradtunk. A díszletünk viszont egészen eredeti. Gyökeres fákat lógatunk be a színpadra, műfüves részt alakítunk ki a térben... A próbafolyamat érdekes volt. Mindenki szabadon ötletelhetett. Az elvarázsolt világ teret hagyott nekünk. A koreográfiákat is mi csináltunk meg. Sok időt vett igénybe, mire mindenkiben letisztázódott minden, nem könnyű a shakespeari nyelvezet elsajátítása. Mondjuk, én azt megtanultam, hogy nem elég csak a próbán foglalkozni a szöveggel, hanem otthon is neki kell ülni. Hálás vagyok ezért, mert szorgalomra nevelt. Elég pozitívak a visszajelzések, amiket kaptunk. Főleg középiskolásoknak játszottuk eddig az előadást. Nekik kötelező olvasmány is a darab, azt hiszem. Szóval hasznosak is lehettünk a számukra.

Negyedikként a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület Kék Cinkék irodalmi csoportjának versösszeállítását nézhették meg a jelenlevők. Ami az „ÉN MENNI KÜLFÖLD” címet viselte. Rendezőjük Tóth Lívia, őt kérdeztem a látottakról:
- A csoport tagjai Marx Éva, Dupák Fanni, Beszedics Adrienn, Szabó Regina, Kovács Bertina, Kovács Dorina. Csipak Noémi népdalénekes erre az egy produkcióra csatlakozott hozzánk. Én lassan három éve vezetem a csoportot. Főleg versmondással foglalkozunk, nagyon szép eredményeink vannak, minden versenyről díjakkal jövünk haza. Ez magyarázza a szép beszédet, hibátlan kiejtést, amit Zentán is sokan megdicsértek. Foglalkozunk kicsit újságírással is, ha látok nekik való pályázatokat, felhívom rá a figyelmüket. Színházba, könyvbemutatókra járunk, megbeszéljük az olvasásélményeket stb. Heti egy alkalommal találkozunk, szombaton vagy vasárnap, mert Szabadkára, Zentára járnak középiskolába. Mindenképpen szerettek volna részt venni a KSZV-n, de megbeszéltük, hogy mi irodalmi csoport vagyunk, nem színjátszó kör, és hűek maradunk önmagunkhoz. A témát én találtam ki, mindenki örömmel fogadta, ők is érzik, mennyire aktuális. Kevés eszközt használunk, mert a versek önmagukért beszélnek. És a dalok is. Szerettük volna, ha elsősorban ezek mondanivalója jut kifejezésre. Én tudom, hogy ők el akarnak menni, egyetemre külföldre készülnek, de hiszem, hogy ezek a versek őket is elgondolkodtatták. Nekik sem könnyű, mert szeretik az iskolájukat, a szüleiket, a barátaikat, ezt a környezetet, de látják, hogy máshol jobban lehet boldogulni.

Ötödikként az Adai Színtársulat lépett színpadra. Ilyenek vagyunk mi című előadásukkal, Puskás Zoltán rendezésében. Csuvik Viktorral és Miklós Ágnessel beszélgettem. Elmondásuk szerint a próbafolyamat igen intenzív volt. Sokat fejlődtek rendezőjük kezei alatt. Már több alkalommal és több helyen előadták a darabjukat, és mindig pozitív visszajelzéseket kaptak. Egészen provokatív jelleg hatja át az előadást, de ezt a fiatalabb generációk nagy örömmel fogadták. Főként a középiskolásokat célozták meg ezzel. De az idősebb generációkra is hatottak. (,,Nem tértek észhez tőlünk” – mondja Ágnes ).

- A szövegkönyv 80%-a a mi kezünkből került ki, illetve az improvizációinknak köszönhetőek. Főként a drog, buli és szerelem fiatalos megközelítéséből épült fel. Nagy adagban adunk a nézőnek sokkoló információkat, nem engedjük levegőt venni. A kosztümjeink és a díszlet is egy ilyen érzetvilág kialakítására törekedett. Ringben és akörül játszódik minden. Harc az életünk. Harcot vívunk egymással, a társalommal, magunkkal. Öltözékünk az uniformizált világot próbálja megmutatni. Hogy mennyire találunk magunkra az előadásban? Változó. Az elején még egy kuszált képet kap a néző, majd ahogy egyre jobban kikristályosodik a dolog az előadás vége felé, megérti a néző, hogy mi egyfajta figyelemfelkeltést tűztünk ki célul.

Őket követte a szabadkai Zsebtársulatosok előadása. Prométheusz Light címen. Rendezőjük Lőrinc Tímea. Búbos Dávidot kérdeztem:
- Light. Kaptunk már olyan kritikát, hogy megvezetjük a nézőt, mert mindenki a CocaCola Lightra gondol, holott nálunk a light más értelemben van jelen. (Igaz, kóla szerepel az előadásban, de az sem lájtos.) Én azt mondom, hogy inkább asszociációs szabadságról beszélhetünk. Rendezőnk, Tímea figyelembe vette azt, hogy színházi pályára szeretnénk majd lépni. Így egész végig nevelt bennünket. Az előadásaink tematikáját pedig az akadémista évek témaköreihez kötötte. Első éven az énkeresés állapota uralkodik, másodéven pedig a görögök kerülnek terítékre. Második előadásunk Prométheusz alakjára épült. Tímea feladatokat adott, amik a mi hősünkhöz kapcsolhatók valamilyen módon, és amik közül ki tudtuk válogatni később azon gyöngyszemeket, amik bekerültek az előadásba is. A próbafolyamat igen nehéz volt. Megszenvedtünk a dráma nyelvezetével, de iszonyat izgalmas volt látni, hogy hogyan tudjuk kiszorítani az ilyen helyzeteknél a csuklóból jövő ,,glúmizást”. A színész csak magára van utalva a színpadon. Kevés elemmel dolgozik. A tér sem szokványos, a néző is része az egésznek. Úgy alakítottuk ki, hogy szinte bármilyen körülmények között el tudjuk játszani. Kellékeinkkel aktualizálni próbáltuk a történetet. A Zsebtársulat fejleszt: mint embert, mint írót, mint rendezőt, mint színészt. Öten vagyunk. Hárman már abba a korba léptünk, hogy idén felvételizünk. Ha minden jól megy, öt emberből három kirepül a fészekből, nemsokára.

A hetedik előadás szintén Szabadkáról érkezett. A Középiskolások Diákotthonának „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” című előadása. Rendezte: P. Bartusz Karolina.
Három fiatal, amatőr színész egy performansz jellegű, roppant lírai előadást csinált. Mindvégig ez volt az érzésem. Időtartamilag és felépítésbelileg is. Weöres-idézeteken alapult, és gyakorlatilag azok voltak összekötve képekkel benne. Kevés eszközzel dolgoztak, de azok megfontolt használata átgondoltságra utal. Színpadképeik esztétikusak voltak. Megjelenésük bájos. Üdítő és kedves előadást láthattunk tőlük.

A következő előadás ismételten Szabadkáról érkezett. 7kosztoLÁNY nevű társulat Önbizalom?! Ébresztő! Generációs gyógyterápia 7 képben című darabját nézhették meg a jelenlevők. Rendezőjük Kučov Boris volt. Felkészítő tanáraik Berényi Emőke és Tóth Ágota. Szabó Reginával beszélgettem:
- Egészen a legelején sokan voltunk, de mire az előadás összeállni látszott, csak mi maradtunk, a hét kosztoLÁNY. Valójában egy lány életét játszottuk el jelenetekbe sűrítve. Meditációs elemeket olvasztva a jelenetek közé. A próbafolyamatok nagy részét az egymásra hangolódás töltötte ki. Megnyugvás és egymásra hangolódás. Minden nap próbáltunk. Szerettünk volna jól teljesíteni, elvégre ez az első előadásunk. A darab egy regény nyomán készült. Átalakítottuk, és hozzáírtunk még dolgokat az alaptörténethez. 7 jelenet és mind között terápia. Így épül fel a dolog. Az egyedüli kellékünk, a napozószivacs is a véletlen folytán került a képbe. Viszont utána jól funkcionált, és megtartottuk. Az egészet élményként éltük meg. Önbizalomnövelő és energiát adó eseményként. Sokat tanultunk a próbák alatt. Főleg egymásra voltunk nagy hatással. Én többnyire versmondással foglalkoztam eddig, de szeretnék komolyabban színészettel is.

És végül, de nem utolsósorban, a nap záró programja, kilencedik előadásként végigkacaghattuk a Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszóinak Variációk egy kapcsolatra című előadását. Rendezőjük Dévai Zoltán és Nešić Máté volt. Pece Rékával beszélgettem:
- A két rendezőnk adott két témát: szakítás és találkozás. Párbeszédben kellett megfogalmazni, és megírni. Ezen kívül írnunk kellett jeleneteket, egy adott szituációt, amiben mindenki benne van. Így született például a felelsz vagy mersz jelenet. De a rendezők is írtak. Szóval mindenki írt. A díszlet. Igazából sok helyszínt jelenítünk meg, és van koreográfia is, és úgy gondoltuk, a díszlettel már zsúfolt lenne a kép. Ezért csak pár kellékkel dolgoztunk. Igazán gyors próbafolyamat volt, mivel idő szűkében voltunk. Egy hónapunk volt az előadás elkészítésére. Nagyon féltem, mivel ez volt az első főszerepem is egyben. Tudtam, hogy nem lesz egy könnyű menet, de azt hiszem, jól sikerült. Elkezdtük, és egymásra hangolódtunk a partneremmel, Kállai Ferenccel, és a rendezők is nagyon türelmesek voltak velünk. Azért voltak hullámvölgyek is. Megesett, hogy szállt a Zolika cipője a színpadra... A főpróbán találkoztak a nézők először az előadással. Amikor kimentem, mindenki, aki odajött hozzám, mosolygott. Tetszett nekik, amit láttak. A bemutatón is hasonló visszajelzéseket kaptunk. Ezen kívül még voltunk két fesztiválon, ahol megemlítettek pár technikai problémát, amikkel mi is tisztában voltunk, de csak így tudtuk kivitelezni. A KSZFN-n éreztük eddig a legjobbnak az előadást. És a közönség is itt lendült be legjobban. Sok önbizalmat kaptam, és fejlődési lehetőséget is. Jót tett a lelkemnek, hogy kipróbálhattam magam ilyen szerepben is. Imádtam, ahogy együtt tudtunk működni, akkor is, ha voltak kemény pillanatok. Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy szeretjük ezt az előadást.

Mi pedig szerettük őket. Mindannyiukat. Az összes előadást. Ekkorra már a zsíros kenyér mind elfogyott, a fáradtság fokozódott, de az izgalom is. Eredményhirdetésre vártak a fiúk és a lányok. Amit én egy ilyen nap után csak protokolláris megmozdulásnak érzek, ami után bele is vethettük magunkat a zentai éjszakába. Rin Tin Tin vagy Pince? Sör vagy bor? Legyen mindkettő. Ki hajnalig, ki reggelig nyújtotta a KSZFV-őrületet, majd szépen nyugovóra tért azzal a tudattal, hogy a következő héten már KMV. Hurrá!

(Maletaški Kiki)

DÍJAZOTT ELŐADÁSOK

A legjobb előadás:

7kosztoLÁNY (Szabadka)

ÖNBIZALOM?! ÉBRESZTŐ! GENERÁCIÓS GYÓGYTERÁPIA 7 KÉPBEN

A klasszikus mű innovatív újraértelmezéséért járó díj:

Zsebtársulat (Szabadka)

PROMÉTHEUSZ LIGHT

Kollektív munkáért járó díj:

KÖZÉPISKOLÁSOK DIÁKOTTHONA (Szabadka)

„ALATTAD A FÖLD, FÖLÖTTED AZ ÉG, BENNED A LÉTRA”

Legjobb női szereplők:

Szabó Regina

7kosztoLÁNY (Szabadka)

ÖNBIZALOM?! ÉBRESZTŐ! GENERÁCIÓS GYÓGYTERÁPIA 7 KÉPBEN

és a A Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület KÉK CINKÉK irodalmi csoportja (Csóka)

„ÉN MENNI KÜLFÖLD” című előadásban nyújtott előadásért

Hajdú Sára

tempera(MO)mentum (Újvidék)

Ad De Bont: MIRAD

Legjobb férfi szereplők:

Kállai Ferenc

ZENTAI MAGYAR KAMARASZÍNHÁZ DIÁKSZÍNJÁTSZÓI (Zenta)

VARIÁCIÓK EGY KAPCSOLATRA

Budinčević Krisztián

Népkör Fabula Rasa Színjátszó Grund (Szabadka)

William Shakespeare: SZENTIVÁNÉJI ÁLOM

KÜLÖNDÍJAK:

A Zentai Magyar Kamaraszínház előadásának megtekintése:

Népkör Fabula Rasa Színjátszó Grund (Szabadka)

A Szabadkai Népszínház előadásának megtekintése:

tempera(MO)mentum (Újvidék)

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadásának megtekintése:

ADAI SZÍNTÁRSULAT (Ada)

Az Újvidéki Színház előadásának megtekintése:

A Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület KÉK CINKÉK irodalmi csoportja (Csóka)

A szabadkai Gyermekszínház előadásnak megtekintése:

ZENTAI MAGYAR KAMARASZÍNHÁZ DIÁKSZÍNJÁTSZÓI (Zenta)

Tanyaszínház különdíj, részvétel az idei előadásban:

Pásztor Dániel

ZENTAI MAGYAR KAMARASZÍNHÁZ DIÁKSZÍNJÁTSZÓI (Zenta)

VARIÁCIÓK EGY KAPCSOLATRA

Részvétel a Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók Nyolcadik táborába

Horváth Blanka

A Kosztolányi Dezső Színház Színházi Műhelye (Szabadka)

INTERCUTTING

A Képes Ifjúság különdíja (éves előfizetés):

Ábrahám Máté

A Kosztolányi Dezső Színház Színházi Műhelye (Szabadka)

INTERCUTTING

Nincs csúnya film, csak kevés néző

Az idei KSZV-n 15 filmet láthattunk – ilyet is, olyat is. Mondhatjuk, amit egy hosszú hétvégi este után szokás: Ott aztán minden volt! Akció, dráma, animáció, humor, dokumentumfilm – meg egy csipetnyi társadalomkritika. A versenyzők táborában a régi motorosok és az újoncok, képességeiket próbálgatni kezdők és ebben már kicsit haladóbbak egyaránt ott voltak.
Az első három filmet az első előadás után vetítették. Az adai NewDreamTeam csapata a rendszeres látogatók számára nem ismeretlen, az idei filmek versenyét ők nyitották Hogyan legyél YouTube-sztár?, John története és Selfie című filmjeikkel. Az első mondanivalójában a társadalom, leginkább a fiatal generáció kritikája fontos, az utóbbi kettő inkább a cselekményre, a kalandosságra épül. Mint minden évben, az adai fiúk és lányok hideget és meleget egyaránt kaptak a zsűritől. Az előző években hozott munkáikhoz képest határozottan kijelenthetjük, hogy sokat fejlődtek, de még mindig hosszú út áll előttük – de ez természetesen az összes versenyzőre vonatkozik, hiszen a verseny legfontosabb célja a tanulás és a fejlődés. A filmeket bíráló Baráth Attila szerint egy szakértő sok segítséget nyújthatna a hibák kiküszöbölésében, például a vágás vagy a helyes kamerahasználat terén. Viszont ami biztos: A NewDreamTeam újból bebizonyította, hogy kreatív, kitartó és szorgalmas.
A Bolyai Filmműhely, a bolyais tanulók idén összesen nyolc filmmel versenyeztek. Az első a Tudás volt, egy rövid, körülbelül másfél perces film, technikája igényes és kreatív. A tudás útját a kígyószerű mozgás motívumával, sálakat, ruhadarabokat felhasználva kísérték végig. A Let’s go green című kisfilm erős társadalomkritika, bolygónk megóvására hívja fel a figyelmet, erős képekkel, kemény szavakkal. Az ezutáni egyperces Nincs csúnya nő, csak kevés alkohol üdítő, humoros kisfilm, a célját – mosolyt csalni a filmeket feszülten figyelő közönség arcára – maradéktalanul elérte. A következő film, A festmény is az egyik leghálásabb eszközt, a humort használta. Habár kicsit dinamikusabb is lehetett volna, a csattanó a végén nagyon ötletes volt! Ez csak egy… címmel izgalmas, sejtelmes kisfilm készült, készítői ügyesen fokozzák a feszültséget és teszik kíváncsivá a nézőt. A majdnem tízperces Legfontosabb, hogy összetartsunk komoly témával foglalkozik, az Obrenovacot tavaly elöntő árvíz témájával. A filmesek a helyszínen készítettek felvételeket és szólaltattak meg a katasztrófát átélő embereket. A dinamikusság itt is hiányzott egy kicsit, ennek ellenére jól összerakott dokumentumfilmet láttunk. Az Álmodd le a csillagokat! című film jól ötvözi a valóságot és a képzeletet. A zsűri a film értékelésekor több közeli képet, felvételt ajánlott, kicsit több érzelem megmutatását. A bolyais filmek közül utolsóként következett A küldetés, egy több mint húszperces, eseménydús akciófilm. Konfliktus, verekedés, veszekedés, feszültség, jófiúk és rosszfiúk csatája – ahogy az a műfajhoz illik is. A sok munka meghozta gyümölcsét, jól átgondolt és összerakott film készült. Igaz, hogy húszpercnyi pörgős akció és körülbelül 20 pofon után a főhős arca kicsivel sem lett megviseltebb, mint kezdetben, de ennyi hibát könnyen elnézhetünk nekik, a végeredmény így is elnyerte méltó jutalmát.
Az utolsó, késő esti filmcsoportban négy film következett. Az utolsók között elsőként a Médiával a média ellen című kisfilm forgott Zentáról, aminek mondanivalója kissé összefolyik. Kezdetben a néző azt hiszi, egy tipikus társadalomkritikává fog fejlődni, a végére azonban inkább tűnik egy viccesnek szánt történetnek, valamiféle csattanóval a végén. Az élményt kicsit torzítja az, hogy a filmben nincs beszéd, zenei aláfestéssel történik minden, még a dialógusok képsorai is. Magyarkanizsai animációs film következett ezután, Okos világ címmel. Technikai szempontból és üzenetét illetően is a verseny kiemelkedő alkotása, kidolgozása aprólékos és precíz, mondanivalója pedig kemény, a mai társadalom hidegségére, a mai ember mobiltelefonoktól való elválaszthatatlanságára mutat rá, mindezt három percben, rendkívül hatásosan. A tiszakálmánfalvi TÁJHÁZ – múltidéző hagyaték a falu régről megőrzött tárgyi emlékeit mutatja be tíz percent keresztül. Igen, ez a téma is lehet érdekes és izgalmas, ha a kivitelezés megfelelő, ebben az esetben pedig ez sikerült is, készítői ügyesen használják a kamerát, beállításaik is jók. Utolsóként egy (és az egyetlen) újvidéki film zárta a nap filmes részét, Zentai kisdeszkások címmel. Dinamikusságot, sok szögből történő felvételt, szép képsorokat láttunk, és a zentai kisdeszkások vágyakozását egy gördeszkapark után Zentán. Reméljük, hogy az üzenet az illetékesekhez (vagy legalább az ismerőseikhez) is eljut, minket meggyőzött.

(Kókai Csilla)

DÍJAZOTT FILMEK:

A legjobb film:

BOLYAI FILMMŰHELY (Zenta)

A KÜLDETÉS (22:00)

Animáció alkalmazásáért járó díj:

(Magyarkanizsa)

OKOS VILÁG (3:12)

Operatőri díj:

Börcsök Norbert

Képgaléria: