Fotó: Baráth Attila

... a Tanyaszínház 2015-ös haknija

A Tanyaszínház fiatal tehetségei idén bebizonyították, hogy a kulturális művelődés és szórakoztatás terén egy múlt század elejei darabot is át tudnak ültetni progresszívvá. Hogy mit értek ez alatt? A darab üzenetére gondolok, ami nem más, mint hogy a szerelem erősebb, mint az alkoholizmus. Erős állítás ez, nincs könnyű dolgom tehát, amikor megpróbálok vitába szállni vele.

A szerelem a tudósok és a kognitív tudományok mesterei szerint egy - másfél évig tart, az alkoholizmus viszont a biokémikusok, a szociálpszichológusok és a pszichiáterek szerint minimum évtizedes, sokszor életre szóló függőség. A szerelem a hollywoodi filmek és sorozatok kötelező eleme, ami mindig beteljesül, ha nem az adott rész végén, akkor a folytatásban. Az alkoholizmus a tévéképernyőkön és filmvásznakon sokkal gyérebben van reprezentálva, a való életben viszont kulturális közösségünk közel felét érinti közvetett vagy közvetlen módon. Olyan fogalmakkal, jelenségekkel rokonítható, mint a szegénység, a nyomor, a családon belüli erőszak, a léthazugságok, illetve a tönkrement életek.

Lehet-e vicces az alkoholizmus ábrázolása? Vicces-e egy részeg ember? Igen, amíg nem a te családodat vagy a hozzád közel állókat érinti. Szó szerint. Ugyanúgy, ahogy ma már minden magára valamit adó humorista viccel a homoszexuálisokkal, a füvesekkel vagy az afroamerikaikkal, ugyanúgy lehet természetesen az alkoholistákkal is... akkor, ha ez rámutat valamire. Például arra, hogy annak ellenére ez a jelenség egy évszazados parazita a magyar és a balkáni lakosság testén. Hadd láthassuk és had érezhessük, hogy hol élünk és hogyan éltek felmenőink, hogyan mérgezték saját magukat és környezetüket, hogy beláthassuk hibáinkat és erkölcsi fogyatékosságunkat, hogy aztán ebből mi és gyermekeink is okulhassonak.

Gárdonyi A bor című darabja, nagyanyám fénykorában, úgy ötven-hatvan éve még talán korszerűnek számíthatott. Ma már nem az, egy vajdasági kisvárosban sem. A Tanyaszínház csak tanyasi előadást játszhat? Az ő dolguk vajon az, hogy stílusban és ízlésben lemenjenek kutyába vagy az, hogy szellemileg színesítsék és kvázi megtermékenyítsék azokat a magyarlakta településeket, amelyek civilizációs szintem kezdenek leszakadni Európától? A színház igazodjon a surmósághoz vagy utat mutatva és kultúrát szállítva segítse annak szellemi felépülését? Én az előbbit láttam és az utóbbiban reménykedtem.

A darab cselekménye: mulatság a háznál, mindenki kegyetlenül beb@szik, kivéve a főszereplőt, aki nem kéri a bort, mer’, nem kéri oszt kész! De aztán mégiscsak iszik, mer’ mindenki más iszik. Ezután agresszív lesz, mint a piások általában (a füvesekkel ellentétben) és szétcsapja a családját meg aki még ott van. Ennek a következménye lesz, mivel a zassszony átviszi a gyereket a zannyáhó, és hetekig nem veszi fel a telefont, mert náluk még nem találták fel. A zember azonban csak átmegy hozzájuk a szomszéd faluba, és a végén Hugh Grant-filmeket megszégyenítő módon összejönnek megint. Ja, és van még egy szerelmi szál is a mellékvágányon, ami természetesen a végére kikerekedik, bár ezt semmi nem indokolja.

Az alkoholizmusból nem gyógyul ki senki, akinek van vagy volt, már ilyen ember a családjában az jól tudhatja, hogy az mindent megígér utána pedig visszatér a kocsmába az italkimérések végeláthatatlan labirintusába és ugyanúgy elissza a pénzét ugyanúgy elveri a családját és félelmet, haragot ültet a gyerekei szívébe. Egy ilyen ördögi körből csak az elvonó, a családterápia vagy a válás jelenthet kiutat.

Alkoholizmus a valóságban: olyan destruktív mentális és fizikai függőség, amiben ez régió a világ élvonalában helyezkedik el.

Alkoholizmus a Tanyaszínház tolmácsolásában: kizárólag humorforrás, ami a nagyszüleim generációját célozza, és ami nem gátolja a boldog családi élet fenntartását.

Ha viszont úgy nézem, hogy az alkoholizmus hungarikum, akkor kétség sem férhet az előadás autentikusságához. Néhány színész túl jól hozta részeget. Szerintem előadás után, ha megszondáztatják őket, ki is akad az a műszer.

Képgaléria: