Davor Štefanek megnősült, és apa lesz

2016. augusztus 16-át Szerbiában egy kicsit mindenki a magáénak érzi. Legalábbis én biztosan, hiszen ez volt az a nap, amikor a riói olimpián birkózásban aranyérmet szerzett a szabadkai születésű Davor Štefanek. Bevezetésként engedjétek meg, hogy nagyon röviden leírjam, én hogyan éltem meg ezt az estét. Annak ellenére, hogy egy szép nyári nap volt, korán lefeküdtem aludni, ám jeleztem a testvéremnek, hogy amint elkezdődik a birkózás, azonnal ébresszen fel, hogy aztán együtt szurkoljunk a szerb színekben versenyző Davornak. Ennek az lett a vége, hogy a testvérem is elaludt, a meccs pedig hangosan folyt a mi csukott szemeink előtt, avagy nem mi néztük a tévét, hanem az minket. De amint a kommentátor üvölteni kezdett, mind a ketten felriadtunk, és egy pillanat alatt azon kaptuk magunkat, hogy örömünkben mi magunk is kiabálunk a doboz előtt. Aztán csatornáról csatornára váltogatva láttuk azt, ahogyan az egész ország tombol és örül ennek a hatalmas sikernek, s amikor a szabadkai élő tudósításhoz jutottunk, ahol bajnokunk szüleivel a tudósító végignézte a meccset, majd élőben bejelentkezett a győzelem után, a meghatottság szélén állva, fülig érő mosollyal hallgattam végig a szülők gondolatait. Majd aludni mentem, s másnap, mikor felkeltem, jó újságíró módjára cikket akartam írni, de gyakorlatilag az én írásom már felesleges lett volna, hiszen nemcsak az internet volt tele a hírrel, hanem a csapból is ez folyt. Januárban azonban a mi kis aranyérmesünk újra okot adott arra, hogy meginterjúvoljam, hát parancsoljatok:

Még mindig ég körülötted az olimpián aratott siker?

Úgy gondolom, ez a siker örökké égni fog körülöttem, aminek természetesen nagyon örülök, nem szeretném viszont, ha ez az egyetlen arany meghatározná az életemet, a hozzáállásomat a dolgokhoz és az emberek viszonyulását hozzám. Ezért folyton új célokat tűzök magam elé, és folyamatosan dolgozom is azért, hogy megvalósuljanak. Nem akarok itt megállni, ez még itt nem a vége.

Van különösebb oka annak, hogy fél évvel a győzelem után megnősültél?

Ő életem szerelme, nem volt kérdés, hogy egyszer a feleségem lesz. Nincs mire várni, hiszen ő az az ember, aki mellett le szeretném élni az életemet. Ki is használunk minden percet és alkalmat arra, hogy az együtt töltött időt csodásnál csodásabb élményekkel gazdagítsuk. Bár most elkezdődtek a felkészülések az Európa-bajnokságra, így elég kevés időt töltök otthon.

Határozottságával még engem is meglepett a riportalanyom, bár nem is tudom, miért kételkedtem, hiszen aki felteszi az életét egyetlen sportra, és annak él, és ezt olyan szinten műveli, hogy jutalma egy nyakban lógó olimpiai arany, ott nincs helye sem külső, sem belső kételynek.

Melyek azok a célok, amelyeket az első válaszban említettél, hogy el szeretnéd érni őket?

Jelenleg az elsődleges és legfőbb célom nem más mint az Európa-bajnokságon remekelni. Szeretnék még több érmet, serleget, sikert és boldog percet. Éppen ezért rengeteget edzek. De mindenekelőtt természetesen jó férj és apa szeretnék lenni.

Nos, kedves olvasóim: aki nekünk kemény munkával egy bő fél évvel ezelőtt országos szintű büszkeséget hozott magával Rióból, az ugyanolyan boldog és büszke ma is, mint akkor, azon a keddi napon volt. Hetek óta házas, apa lesz, és továbbra is küzd, harcol, gondolhatjuk, mindezt azért, hogy megvalósítsa önmagát, és persze ez többnyire így is van, és ez teljesen normális is. Én mégis egy kicsit úgy érzem – és lehet, hogy naiv vagyok ezen a téren is –, miattunk is csinálja, az országért, a vajdasági és a szerb emberekért egyaránt. Mert amikor a mérkőzések végén a himnuszt énekelve feláll a dobogó tetejére, nem gondol másra, csak ránk, s ha csak egy percig is, értünk csinálja!