A Mara Amatőr Színház másik arca
Megszoktuk, hogy hátradőlünk, és élvezzük a könnyed zenéket, a poénokat, a harsány világot, amelyet a topolyai Mara Amatőr Színház varázsol elénk. Március 22-én, a bemutató megtekintése közben visszafelé haladtunk az időben, és a hátradőlés helyett egyre mélyebbre süllyedtünk a szereplőkkel, mi a székben, ők az életükben.
A Kerékgyártó István Rükverc című regényéből készült drámát Greguss Zalán, a szabadkai Gyermekszínház színésze rendezésében láthatta a közönség. A fiatal és céltudatos rendező hónapokon keresztül azon dolgozott a motivált társulattal, hogy egy mélyebb tartalmú és elgondolkodtató színdarabot vigyenek színre. A történet Vidra Zsolt halálával kezdődik, és egészen a születéséig részletesen végigkísérhetjük az életútját. A történet árnyékos oldalát hangsúlyozva azt mondanám, hogy több mint másfél óra alatt világossá válik számunkra, hogy lesz valakiből hajléktalan. A Budapesten és más településeken játszódó történet főszereplőjének idősebb alakját Sörfőző Károly alakítja, a fiatalabbat pedig Bogárdi Zsolt. A társadalmi ranglétra alacsony fokába kapaszkodó bolti eladók, hajléktalanok, pincérek, romák, biztonsági őrök, prostituáltak, magukra hagyatott, majd megőrült idős emberek szomorú erőltetett menetét mutatja be az előadás. A hófehér bútorokból álló díszlet a szorgos férfikezeknek köszönhetően pillanatok alatt átalakul egy másik helyszínné, miközben a kivetítőn lévő fotók és a zene segítségével ráhangolódunk a következő évre, korszakra. Az időutazás során egyre érthetőbbé válik, hogy mikor és hogyan is indult el Vidra Zsolt azon a bizonyos lejtőn. Az előadás groteszk képei is újdonságnak számítanak a Mara esetében, és fojtogatják a nézőt. Szabó Erika alakításának köszönhetően megrázó leépülésnek lehetünk tanúi, amikor a már önmagára is veszélyt jelentő anya vegetálását látjuk. Az előadás alatt olykor megállítanánk az egészet, hogy kimenjünk levegőzni, de ahogy a való életben, itt sincs kiszállás. Természetesen a tragédiák közé egy kis humor is befészkelődött, ezért úgy borzongunk, hogy a mosoly folyton a szánk sarkában felejti magát. Petrás Gizella játszi könnyedséggel vált szerepről szerepre, egy nagyon üde és élénk színfoltja a darabnak.
Aki nem tudná, hogy amatőr társulatról van szó, azt gondolná, hogy Ejzler Evila hivatásos előadóművész. Kettejük között folyik az előadás egyik legmélyebb beszélgetése, amikor is a fiatal lányban növekedő magzat sorsáról kéne dönteni. „Ez a gyerek meg akar születni, fogadd el! Ha ennyire élni akar, biztosan jó élete lesz.”– hallhatjuk a bábától, de az élni akarás és a szerencsés élet nem mindig találnak egymásra, mint ahogy Vidra Zsolt esetében sem. Benedek Miklós, Bencsik Richárd és Világos Róbertolyan gyakran cserélnek szerepet, hogy a néző csak kapkodja a fejét, és csodálkozik, hogy milyen sokat fejlődött a fiatalok színészi játéka. Fontos ezt kiemelni, hiszen amatőr társulatról van szó, akik a rendezői utasításokon kívül semmilyen színészi képzésben nem részesülnek, önmagukat fejlesztik, csiszolják, és mindezt egy teljesen más területtel foglalkozó munkahely mellett. A felsorolásból természetesen nem maradhat ki Bata Rozálija sem, aki korát meghazudtoló dinamikával volt jelen a színpadon. Az előadás technikai munkatársa immár második alkalommal ifj. Turuc Andor volt. Az Art Nova Studios mindenese, Vanyúr Ákos által készített fekete-fehér kisfilmet órákig el tudtam volna nézni, miközben a néhány perces videóból csak úgy süt az érzés, hogy milyen rövid az élet, főleg ha a lejtő rásegít, hogy előbb érjünk a végéhez.
Aki élőben szeretné megtekinteni az előadást, az megteheti, ma, azaz április hatodikán, pénteken 19 órától Nagykikindán a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozója keretein belül.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá