: Ódri Norbert
Ódri Norbert

„Tartoznunk kell valahová”

: Ódri Norbert
Ódri Norbert

Ódri Norbert vagyok. Nagykikindán születtem. Pozitív gondolkodású. Magabiztos. Ambiciózus. Céltudatos. Diszkrét. Érdeklődő. Segítőkész. Kíváncsi. Közösségi. Néha ideges.

Emlékszel még az egyetemista éveid kezdetére?

– Az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karán vagyok ötödéves hallgató, az állatorvosi szakon. 2015-ben jöttem Újvidékre, akkor költöztem be az Európa Kollégiumba, az volt az első év, amikor működni kezdett a kollégium – azóta ott lakom. Az első 2-3 hónap egy kicsit szokatlan volt, a beilleszkedéssel nem volt gondom, de az egyetemeken megszabott feltételek megszokása nehezebb volt. Sikerült beilleszkednem az egyetemen és a kollégiumban egyaránt. Új kapcsolatokat alakítottam ki, társaságot találtam, de gondolom, ezt minden egykori és jelenlegi egyetemista meg tudja érteni, és át tudja érezni a helyzetemet.

Hogyan emlékszel a legelső vizsgaidőszakra?

– Az egyetem elég könnyen ment egészen januárig, míg be nem köszöntött az első híres januári vizsgaidőszak. Egy kicsit el voltam veszve, hogy mit hogyan kellene csinálni, de az egyetemen teljesen korrektek voltak mindenkivel, és meg tudtunk oldani minden nehézséget. Akkor láttam meg, hogy miről is szól ez valójában, hogy nem megy olyan könnyen a dolog, hogy csak leülök, megírok egy tesztet, és kész, hanem hónapokkal előbb le kell ülni tanulni, hogy átmenjünk egy-egy vizsgán. Ha a tanulás folyamatos, minden egyetemet el lehet végezni, és nem okoz gondot egyik vizsga sem.

Említetted, hogy a kezdetektől az Európa Kollégiumban laksz. Hogyan érzed ott magad?

– Mint mondtam, 2015 óta lakok az Európa Kollégiumban. Visszaemlékezve az első hónapra, amikor pontosan 67-en voltunk az épületben, elég másmilyen volt a helyzet, mint jelenleg, illetve az elmúlt egy-két évben. A hétköznapokban a kollégiumban negyvenen-ötvenen voltak, ebből húsz állandóan valahol máshol tartózkodott, ráadásul senki nem ismert senkit. Novemberig tartott ez az állapot, majd megérkeztek a felsőbbévesek, és megindult az ismerkedés, a társalgás, épültek a kapcsolatok, és kisebb-nagyobb csoportok alakultak ki. Visszatekintve, nagyon gyorsan elmúlt ez a több mint négy év, de ugyanannyira tartalmas is volt! Azt gondolom, ha szeretnénk valamilyen fejlődést, előrehaladást, akkor ki kell használni minden lehetőséget, és ápolni kell a kapcsolatokat.

Lassan már öt éve itt vagy. Milyen Újvidéken élni?

– Ide a koliba szinte Vajdaság egész területéről érkeztek egyetemisták, és az épületen belül egy kicsit más a hangulat, mint magában a városban. Több szerbiai városban megfordultam, de Újvidék a kedvencem. Az itt élő emberek egy különleges mentalitással rendelkeznek, tisztában vannak a város múltjával, a környezetükkel, azzal, hogy nem csak szerbek lakta településről beszélünk, hanem egy multikulturális városról. Számomra vonzó ez a fajta életmód, hozzáállás és mentalitás. Nagyon sokat lehetne beszélni arról is, hogy mennyi lehetőség van ebben a városban. Vannak, akik azt mondják, hogy a szülővárosodnál nincs jobb hely, ezek szerint én kivétel vagyok, mivel Újvidék sokkal közelebb áll hozzám, mint például Kikinda, ahonnan jöttem. Ez talán ahhoz is köthető, hogy az egyetemista évek alatt az ember gondolkodása formálódik, máshogy gondolkodik utána, mint előtte. Ezen évek alatt épül ki az emberek karaktere, és hogy milyen irányban halad a továbbiakban.

Sokat meséltél arról, hogy mennyi mindent kipróbáltál. Ezzel azt bizonyítod, hogy egy ember több mindenben is jó lehet!

– Igen, hát ez tényleg azt bizonyítja, viszont azt is bizonyítani kell, hogy tényleg jó vagy-e abban, amit csinálsz. Azt szoktam mondani, hogy amíg nem próbálsz ki valamit, addig nem is tudod, hogy milyen vagy benne. Gyerekkorom óta hiperaktív voltam, amolyan minden lében kanál, mindent akartam csinálni, a világot is meg akartam hódítani!

Európa Kollégium

Tóth Tilla (Facebook)

Melyik volt az első sport, amit ki szerettél volna próbálni?

– Emlékszem, hogy amikor egészen kicsi voltam, a karatét szerettem volna kipróbálni, és édesanyámmal elmentünk egy edzésre. Nagyon akartam karatézni, de valójában fogalmam sem volt, hogy mi az. Leültem a kispadra, néztem az edzést, közben elkezdtem sírni, és azt mondtam édesanyámnak, hogy menjünk innen, mert én ettől félek. Így kezdődött az én sportéletem. (Nevet) Utána próbálkoztam úszással, vízilabdával, kosárlabdával, céllövészettel, és az összes sport közül ez feküdt a legjobban. Szeretni nagyon szerettem, öt évig csináltam, ezzel foglalkoztam a legtöbb ideig. Azóta a sportéletem elavult. (Nevet)

Miért avult el a sport iránti ambíciód?

– Azért, mert nyolcadikos koromban két barátommal fogtuk magunkat, és bementünk az egyesületbe, és megkérdeztük, hogy van-e színjátszó csoport. Azt mondták, hogy van, és hogy fiatalokat keresnek. Mi kaptunk a lehetőségen, beszéltünk a rendezővel, megkaptuk a szövegkönyvet, olvasópróbákra jártunk, aztán a színházban próbáltunk. Érdekes volt, mivel akkor kaptam először belátást a színfalak mögé, ahol az előadás előtt és után annyi minden történik. Színészettel a gimnázium végéig foglalkoztam. Utána az egyetem miatt ott kellett hagynom. Itt Újvidéken is szerettem volna folytatni a színészkedést, ám az egyetem miatt nem volt kivitelezhető. A színészcsoportunkkal minden évben részt vettünk a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján. Egyik évben megkaptam a legjobb férfiszereplő díját, ami bizonyítja, hogy ezzel is foglalkoztam.

Interjú előtt említetted, hogy igazán helyt tudsz állni a konyhában.

– A konyhában? A konyha iránti érdeklődésem is kiskoromban alakult ki. Mindig elválasztottam a konyhát a nappalitól, hogy magam készíthessek különböző apróságokat. Később évekig nem foglalkoztam ilyesmivel, viszont azóta, hogy Újvidékre költöztem, újra rámjött a „főzhetnék”. Sosem főzök recept szerint, inkább veszek több dolgot, és általában lesz belőle valami, sőt általában valami jó lesz belőle! Azoktól, akik megkóstolták a főztömet, mindig pozitív visszajelzéseket kaptam. Terveim között szerepel, hogy az egyetem befejezése után hobbi szinten főzéssel foglalkozzak, mert hiszem, hogy van lehetőségem a fejlődésre.

Tudomásom szerint a politikában is elkezdted bontogatni a szárnyaidat.

– Amikor negyedikes gimnazista voltam, a művelődési egyesületben beszélgettem egyik taggal, aki a Vajdasági Magyar Szövetség helyi ifjúsági fórumának tisztújító ülését szervezte. Elmentem az ülésre, és alelnöknek választottak. Ennek a posztnak köszönhetően rengeteg képzésre, szemináriumra eljutottam, ahol a csapatépítésről és a személyiségfejlesztésről tanulhattam. Egy év elteltével kaptunk egy felkérést a VMSZ ifjúsági fórumának újraalakítására tartományi szinten. Az észak-bánáti körzet elnöke lettem, s ezzel az Ifjúsági Fórum elnökségi tagjává is váltam. Az akkor megalakult Ifjúsági Fórumnak körülbelül két hónapja letelt a mandátuma, tisztújításra került sor, úgyhogy két személyen kívül (magamat is beleértve) teljesen új arcok, fiatalabbak kerültek előtérbe, illetve az elnökségbe. Mindenkiben van valami hiba, de azt gondolom, hogy ha tenni akaró személyiségek vagyunk, és van némi elkötelezettségünk a közösségünk iránt, tartoznunk kell valahová – legyen az egy civilszervezet, egy politikai párt, vagy bármi, ahol közösséget lehet építeni, fejleszteni. Egy közösségben nincs alá-fölé rendelt viszony, hiszen mindannyian a közösség része vagyunk. Úgy hiszem, hogy ez az egyetlen legitim politikai szervezet térségünkben, amellyel egyet lehet érteni, amely foglalkozik velünk (lásd az Európa Kollégium kiépítése vagy éppen az ösztöndíjrendszer). Tartozom annyival, hogy ha valamit tenni akarok, akkor azok közé tartozzak, akik mindvégig kiálltak mellettem.

Hogyan és miként látod magad öt év múlva?

– Most mondjam azt, hogy nem volt időm ezen gondolkodni? (Nevet) Vannak terveim. Szeretnék minél előbb diplomálni, és utána majd meglátom, milyen lehetőségeim lesznek. Annyit azonban el tudok mondani, hogy mindenféleképpen itt szeretnék maradni, és itt szeretnék dolgozni. Ha bármilyen oknál fogva el kell innen mennem, biztosan elkezdek más irányban gondolkodni. Azt vallom, hogy mindenképpen itt kell maradnunk, mert a legkönnyebb dolog elmenni.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Kónya Miklós
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik – Katona János
Télközép Éééés igen… Alighogy beköszöntött az igazi tél, és vele együtt a remény is megszületett, hogy tal...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Ódri Norbert
„Tartoznunk kell valahová” Ódri Norbert vagyok. Nagykikindán születtem. Pozitív gondolkodású. Magabiztos. Ambiciózus. Céltud...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: www.futurelearn.com/
Jogi Kar, te drága! DAY187: JÓ DOLOG EZ A JOG...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bozóttűz Ausztráliában Szeptember óta égnek a bozóttüzek Ausztráliában, habár a közösségi média csak néhány hete ontja m...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
MENT Ljubljana 2020 – hatodszor! Idén már hatodik alkalommal rendezik meg Ljubljanában a MENT fesztivált.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: DJ Budai 1990 óta bűvöli a lemezeket, a mixpult gombjait és a hallgatókat
Ütős Beats/Minute előszilveszter – Végre arra használják a zentai Sportcsarnokot, amire való! – mondták némi túlzással a techno mu...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Barlog Károly
„Mindenhol otthon vagyok” Barlog Károly – író, gitárral a vállán

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Migránshalak meséi vol. 5 Kocsis Árpád: Oktopusz – 2017*

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sporhetsztori 83. 83. rész – Mákos zsír

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Enyhítsd a fájdalmad! A fájdalom egy szubjektív és kellemetlen érzés, amely a szövetek károsodása során jön létre.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Save the Kids 2020 Január 31-én 21 órai kezdettel szervezik meg a tizedik Save the Kids jótékonysági rendezvényt.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
The Mission a Dürer Kertben Két napon keresztül élvezhetjük a kultikus rockbanda zenéjét

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Gion Nándor Olvasási Verseny 2020 – középiskolások számára A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete a középiskolás korosztálynak meghirdeti a Gion Nándor O...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Brestyánszki Bernadett (fotó: Sirbik Attila)
Aki választ: Brestyánszki Bernadett A Szegedi Zeneművészeti Karon végzem januárban, csellótanárként.

0 Hozzászólás | Bővebben +