:

Apró Dorottya

:

Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2020. Novella, 2. hely

 

Lépcsőforduló

 

A sérülésem óta először jöttem a szülővárosomba. Régebben felüdülés volt végigsétálni a nagyváros nyüzsgő forgatagán, belesimulni a járókelők tömegébe, bejárni a már oly jól ismert utcákat. Most ijesztően idegennek tűnt minden, amit eddig ismertem. Elveszettnek éreztem magam, ahogy a mindig zajos központon haladtam végig, mintha egy szappanbuborékban lebegtem volna pár centivel a föld felett, elválasztva mindentől és mindenkitől. A park mellett magasodó zeneiskola ódon épülete felé tartottam. Ahogy beléptem az öreg falak közé, egy ismerős, magával ragadó érzés kerített hatalmába, pont mint évtizedekkel ezelőtt, amikor édesanyám először hozott ide. Egy érzés, amiről azt hittem, menten ledönt a lábamról, de ugyanakkor előre is visz.

Először jártam az akkor hétéves szememmel óriásinak tűnő, újonnan felújított, méltóságteljes épületben. Harminckilenc lépcsőfokot kellett megtenni az első emeletig, pedig azt vártam, pont negyven lesz, hülye csigalépcső. Ahogy a lépcsőfordulóban álltam a még előttem álló emelet megmászásához erőt gyűjtve, a hiányzó negyvenedik lépcsőfok utáni vágyakozásom okozta mély űrt egyszerre csak csordultig megtöltötte egy ismeretlen dallam. Az emeleti folyosóból nyíló belső udvar felől jött, a hűvös őszi szél tárta ki az egyik udvarra nyíló ablakot, amely a hang forrása volt. A hangszín ismerős volt, de még sohasem hallottam ilyen fényesen, ennyire tisztán és érthetően. Hívott engem, és én menni akartam, de a lábam gyökeret eresztett. Csak álltam ott, ügyet sem vetve édesanyám sürgető szavaira, és hallgattam Chopin A-moll keringőjét: akkordok, ritmus és melódiák tökéletes kompozíciója egy titokzatos ablak mögé rejtve. Ott, abban a szűk kis lépcsőfordulóban szerettem bele a zenébe.

Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2020. Egyéb, 1. hely – Bagi Lea

Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2020. Egyéb, 1. hely – Bagi Lea

Ahogy a szellő meglibbentette a függönyt, annak takarásából végre láthatóvá vált a hangszer, mellyel előtte képeskönyvekben és fényképalbumokban már találkoztam, de igazán csak most pillantottam meg először. A hatalmas, fekete zongora, a fekete-fehér billentyűk monoton színei az egész épületet eddig nem látott árnyalatokkal borították be. Láttam a hangszer lelkét, és a mély feketeségben benne láttam az akkor hétéves megszeppent kisgyermeket, a jelenemet és a jövőmet, életet és halált. Attól a perctől kezdve, hogy anyám a második emeleti irodában beíratott a zeneiskolába, nem telt el nap, hogy ne ültem volna le a zongorához. A hangszer lett a legjobb barátom, a támaszom, a vigaszom és a legfőbb bizalmasom. A zene lett az élet.

Most keserű reménnyel eltelve lépkedtem felfelé, a csigalépcső fokait számolgatva. Harminchat, harminchét, harmincnyolc... Harminckilenc. Nincs negyvenedik lépcsőfok. A lépcsőfordulóban álltam annyi év után, és mint naiv kisgyermek, reméltem, hogy újra hallom majd a dalt, amely betölti a bennem tátongó űrt, amely élettel tölt el, amely a világot ezernyi színnel ragyogja be, mert ha valahol, akkor itt lennie kellett zenének. Vágyakozva néztem a belső udvarra nyíló ablak irányába, de az csukva volt. A szüntelenül dallamok keveredésében zsibongó épület első emeletének lépcsőfordulójában most nem hallottam egy árva hangot sem. Immár biztos voltam benne, hogy a sérülésem napjától fogva a halál fekete keringője visszhangzik a fejemben lehalkíthatatlan, ordító csendként.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Božić Barbara
„A pillanatnyi érzés motivál” Božić Barbara vagyok. Szabadkai. Türelmes. Barátságos. Őszinte. Önfejű. Határozott. Intuitív. Kre...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: novisadlaw.com
Jogi Kar, te drága! DAY 216: SIRÁLYTÖRTÉNET

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A síkságon is terem űrkavics Interjú az IO zenekar billentyűsével, Szerda Árpáddal

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Egy forradalom előkészületei The Beatles and Tony Sheridan: In the Beginning – Recorded in 1961–1962, Hamburg

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Roncsák Alexander
A fűszeres hangok utcája Roncsák Marcell szülei bajsaiak, ahol vígan éli mindennapjait a Kurta nevű utca.

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Sport és irodalom, külön-külön Podcastvilág 7. rész: Teljes terjedelem és Partizán

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A hír- és politikai podcastműsorok csúcsa Podcastvilág 6. rész: The Daily és Inside Europe

0 Hozzászólás | Bővebben +
Picasa:
Elárasztják a rókák a tanyát Miután végre kiszabadultunk a négy fal közül, és utolért minket a nyár is, nincs más dolgunk, min...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Az idén is Kanizsa Feszt Az idei Kanizsa Feszt július 9-e és 11-e között immár nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre Ma...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Első ízben Jail Fesztivál Az idén első ízben szervezik meg a Jail Fesztivált, melynek helyszíne a Topolya melletti zobnatic...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ha augusztus, akkor Green Future! Enyhén szólva is elég érdekesen alakult eddig a 2020-as évünk, hiszen a mindent beárnyékoló világ...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Fürstner Márton Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2020. Humoreszk, 1. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Kalmár Edina Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2020. Humoreszk, 1. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Seres Lilla Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2020. Értekező próza, 3. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Bagdal Zoltán Középiskolások Művészeti Vetélkedője 2020. Értekező próza, 2. hely

0 Hozzászólás | Bővebben +