: Bata Dórián
Bata Dórián

„Elégedett vagyok a helyzetemmel”

: Bata Dórián
Bata Dórián

Egyetemista vagyok Bácsföldvárról. Nagy hatással voltak rám a tanulmányaim Óbecsén és most Újvidéken. Sokat köszönhetek annak, hogy sok ismerősöm van innen, Vajdaságból, Magyarországról, a Felvidékről, és különösen kedvesek nekem az erdélyi és parciumi barátaim. Egy ambíciózus fiatal vagyok, aki mindent a barátainak és egy nagy, szívélyes családnak köszönhet. Egy fiatal vagyok, aki olyan privilegizált helyzetben van, hogy a nemzetek és kultúrák olvasztótégelyében él, ahol sok mindent megtanulhat, megismerhet és megtapasztalhat. Teljes, ingergazdag és boldog életet élek. Így tudnám magam jellemezni egy kicsit több mint tíz szóban.

Melyik egyetemen tanulsz?

– Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának harmadéves történész szakos hallgatója vagyok. Nem volt egyszerű dönteni 19 évesen, hogy melyik egyetemre iratkozzam be. A történelem gyerekkori szenvedélyem volt. Úgy láttam, hogy tágabb közösségemnek szüksége van egy olyan emberre, aki érti azt a társadalmat, amelyben él, és a történész tudja szerintem leginkább érezni magát az embert, hiszen a többi társadalomtudomány, úgy vélem, érti a társadalmat és az embert, de a történelemtudomány és a filozófia igyekszik megérteni is magát az egyént, az embert és a társadalmat. Úgy láttam, hogy bár nem olyan nagy presztízsű foglalkozás ma a történészé, és talán nem is értékelik sokra, szükség és igény is van rájuk. Eddig sikeres vagyok a szakmám által, és bebizonyosodni látom a szavaimat, mert a közösségemben megbecsülnek, és a hasznomat veszik.

Hogyan találtad fel magad Újvidéken?

– Hát, az elején persze nehéz volt Újvidéken, de inkább csak a honvágy miatt. Így, több mint három év után persze már teljesen otthonosan mozgok, bár az utcaneveket még mindig nem tanultam meg, de ez már csak a saját hanyagságom eredménye. Magát a várost nem szeretem, mert nem tartom szépnek a város épületeit, de egyébként nagyon élhető település. A szerb nyelv nem jelent különösebben gondot. Az egyetlen dolog, ami zavar, hogy az emberek érzik, hogy nem vagyok szerb, a kiejtésemet hallva. Az olyan dolgokat, hogy nem beszélem tökéletesen a nyelvet, és gyakran hibázok beszéd közben, már elfogadtam. Igyekszem javulni.

Szeretsz az Európa koliban lakni?

– Nagyon szeretem a kollégiumot. Különösen sok időt töltök az intézményben most, hogy érvényben vannak a járványügyi intézkedések. A napok otthon ilyen körülmények között mindig ugyanúgy telnek, bezárva a négy fal közé. A kollégiumban lehetőségem van egy kicsit kimozdulni. Egy nap alatt a járványügyi előírások betartása mellett is több emberrel találkozhatok és beszélhetek. A kollégiumra egy rossz szavam nem lehet, és nem is nagyon szokott lenni, de igazán különlegessé a bennlakók teszik, hisz lakói nélkül az épület is csak falak, szobák és üres terek összessége. A kollégiumnak abszolút a lakói adnak életet, és a működtetői teszik nagyszerűvé. Minden tiszteletem az övék.

Mivel töltöd a szabadidőd?

– Az egyetlen hobbim, amire mindig szakítok időt, az a foci. Szenvedélyes FC Barcelona-szurkoló vagyok vagy 12 éve. Szeretem a meccseket nézni, és játszani is. Hobbim még a politika, de ez szigorúan hobbi, amiről véleményem van, amiről beszélni szeretek, de soha nem politizáltam aktívan. Ezek mellett szívesen olvasok, bár ez már megszokás is, hiszen az egyetemen annyit olvasok, hogy gyakran szabadidőben sem esik nehezemre, sőt szívesen veszek elő valamilyen könyvet. Igazából könyveket is gyűjtök az utóbbi két-három évben, szinte hobbiként. Egy körülbelül 500 darabos könyvgyűjteményem van otthon. Szabad időmben még sok más dologgal is foglalkozok, de azok már hobbiból kötelességekké nőtték ki magukat.

Mióta foglalkozol focival?

– Amióta az eszemet tudom, mindig foglalkoztam focival. Nagyon szerettem és képes voltam egész délutánokat egyedül elfocizgatni az udvarban. Akkor még minden a játékról szólt, és ügyet sem vetettem a játékosokra vagy a csapatokra, nem is ismertem őket. Hatéves voltam, mikor beírattak a földvári Vojvodina klubba, ahol én voltam a legkisebb és a kevés magyar egyike. Ez a szerelem nem sokáig tartott, mert amikor ugyanabban az évben edzőváltás történt, én ettől a nagy változástól megijedve, nem mertem tovább edzésekre járni, aminek anyukám nagyon örült, mert szerinte a foci egy durva sport. Így soha nem lettem focista és kiváló focista sem, mert nem tanultam meg csapatban játszani. Tizenkét éves voltam, amikor Pep Guardiola lett az FC Barcelona vezetőedzője, és egy bizonyos Lionel Messi tűnt fel a foci ígéretei között. Ez az új Barca nyerte el a rajongásomat. Amikor az ember rátalál a klubjára, akkor keresi az olyan értékeket, amikhez maga is közel áll, és amit felfedezni vél a játékban. Messit akkor még csak azért szerettem, mert egy volt a fogaskerekek közül, aki azt a barcelonai gépezetet működtette. Művészi és forradalmi volt az a foci a saját filozófiájával, amit nem sok csapat mondhat el magáról, hogy képes játszani: hogy benne van az úgynevezett Barca DNS. Azóta is Barca-szurkoló vagyok, és azóta is minden meccsre úgy ülök le, hogy várom azt a csodát, amit gyerekként láttam.

Milyen témájú könyveket olvasol szívesen?

– A könyvek terén legjobban a történelmi témákat kedvelem, és a szakmám miatt is ez a legkézenfekvőbb tartalom számomra. Ha van időm, akkor filozófiai témájú könyveket is szoktam olvasni, habár ezt csak szórakozásból. Az irodalmat is, hasonlóan a filozófiához, azért olvasom és szeretem olvasni, mert rengeteget gondolkozhatok a bennük megfogalmazott kérdéseken és válaszokon. Nem is gondolkozásnak nevezném, sokkal inkább merengésnek.

Hogyan kezdtél bele a könyvgyűjtésbe?

– A könyvgyűjtésem azzal kezdődött, hogy tizenévesként bekerültem az Anyanyelvápolók Szövetségébe, ahol találkozva a könyvek szerzőivel és velük beszélgetve megértettem, milyen értéke van az ő tudásuknak, és bár velük nem találkozhatom többet, a könyveiket olvasva „hallgathatom” őket tovább. Magyarországra látogatva mindig egy csomó könyvvel tértem haza, amit vagy kaptam, vagy vettem. Így volt már egy tekintélyes gyűjteményem. Emellett amikor gyerek voltam, anyukám mindig könyveket vett, illetve kérte, hogy azt adjanak nekem ajándékba, mivel a játékokat és a ruhákat kinövöm, a könyv viszont állandó. Ezt a szokást én is átvettem, és ajándék gyanánt gyakran könyveket viszek. Aztán megörököltem a család egyik tagjától egy hatalmas könyvtárat. Ezután folyamatosan juttatták el hozzám a környékbeliek az olyan könyveket, amelyekre nem volt szükségük, és aprópénzért eladták nekem. Így került hozzám körülbelül 80 könyv a bácsföldvári Benz család könyvtárából, amit sikerült megmenteni a pusztulástól. Ma körülbelül 500-550 könyvből álló saját gyüjteményem van. A reáltudományok terén nem gyűjtök könyveket. Az én lelkemtől az ilyesmi távol áll: ha értem is, nem érdekel.

Szoktál kutatással foglalkozni?

– Szoktam kutatással foglalkozni, bár ritkán. Még nem érzem magam elég képzettnek ehhez. 2019-ben kutatói ösztöndíjjal részt vettem a Lakiteleki Népfőiskola Szerémségi Kollégiumán, ennek köszönhetően az idén a kutatás eredményképpen megszületett könyvben már két fejezetnél is társszerzőként vagyok feltüntetve, erre nagyon büszke vagyok, hiszen mindössze 21 évesen értem el ezt a nagy mérföldkövet. Sajnos a COVID–19 járvány miatt a további kollégiumok elmaradtak, így nem került sor további kutatásra. Az egyetemen is végzünk kisebb kutatásokat gyakorlatokon, és mivel egyedüliként három nyelvet is tökéletesen értek, illetve jól beszélek, a tanáraim előszeretettel adnak olyan témákat, amihez kell az ilyen tudás. Magam is nagyon szeretem a nemzetközi viszonyokat és a külpolitikát tanulmányozni, főleg a diplomáciát. Kutatni is ilyen nagy rendszerekben szeretek igazán, de ez hatalmas munka, amit megnehezít, hogy a történésznek igen nehéz a szakmája abból a szempontból, hogy nincs lehetőségünk bizonyítékokat, tényeket, eredményeket létrehozni (mint ahogy, mondjuk, kísérletekkel teszik ezt más tudományok), mivel a kutatásunk tárgya nem létezik a kutatás pillanatában, ami minden tudomány tekintetében egyedi. Ennek értelmében a történésznek jól képzettnek kell lennie, akinek hatalmas tudása és ismerete van, hogy képes legyen a nagyvilágban megtalálni a válaszokat a kérdéseire és a bizonyítékokat az elképzeléseire. A magam részéről komoly kutatómunkára nem vállalkoznék, amíg erre nem állok készen a világról szerzett ismereteim alapján is, főleg, mert remélem, hogy a magnum opusom egyszer egy átfogó történelmi monográfia lesz, nem „csupán” helytörténet.

Hol és hogyan képzeled el a jövőd?

– Itthon képzelem el a jövőmet. Két okból azonban ideiglenesen külföldre szeretnék menni. Szeretnék Németországban élni egy rövidebb ideig, hogy a lehető legjobban megtanuljak németül, illetve Magyarországon szeretném elvégezni a mesterképzést, hogy otthonosan mozoghassak az ottani terepen is, ne csak a hazain, ami a kutatásokat illeti. Aztán hazatérnék, mert itthon szeretek lenni. Minden hibájával együtt szeretem ezt az országot, az itteni embereket, és összességében elégedett vagyok a helyzetemmel, és szeretném a munkámat itt végezni. Ahogy egyre többet és többet tanulok, egyre jobban érzem, hogy amellett, hogy izgalmas és nagyszerű új dolgokba belekezdeni, van valami gyönyörű abban is, ha folytatjuk azt, amit a felmenőink elkezdtek.

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Bata Dórián
„Elégedett vagyok a helyzetemmel” Egyetemista vagyok Bácsföldvárról. Nagy hatással voltak rám a tanulmányaim Óbecsén és most Újvidé...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: erthetojog.hu
Jogi Kar, te drága! DAY 265: VIZSGABEJELENTÉS, MEGINT

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Miről szól a karácsony? Sok mindenről szól a karácsony, de abban a legtöbben egyetértenek, hogy mégiscsak elsősorban a sz...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A legfiatalabb dühös testvér Furia néven adott ki új albumot az Ann My Guard együttes

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A világbakelit körbefordul
Valaki szomjazik a szívemben Mécsvirág együttes: Folyók fölött – 2020

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Őrjöngés a bringák mögött A Movistar kerékpárcsapat (2020)

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Karikás Ildikó versei Levél versben

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Ismeretlen kilét A Kerülj Be Ifjúsági Közösségi Tér irodalmi pályázatának harmadik helyezett alkotása

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sánta Miriám a Kolozsvári Magyar Napokon
Alvadó vérzseléként remegni a hétfőtől 2. Sánta Miriámmal mindenről is és egyebekről

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A mézeskalács ház darabjai, festésre várva
Sporhetsztori 93. Multitasking mom on the way... to insanity

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Madár Anikó
Aki választ: Madár Anikó Madár Anikó vagyok, az Újvidéki Rádió munkatársa, újságíró, a művelődési rovat szerkesztője.

0 Hozzászólás | Bővebben +