Az idei év előző cikkeiben az alvási rendellenességekkel, valamint a kontinensek közötti utazás okozta időeltolódás következtében fellépő alvási nehézségekkel foglalkoztunk, most viszont az alvást egy teljesen más szemszögből fogjuk megközelíteni. Valószínűleg sokak számára nem ismeretlen az anesztézia fogalma, sőt az olvasók egy részének minden bizonnyal személyes tapasztalata is van ezzel az eljárással kapcsolatban.

Maga az anesztézia szó görög eredetű, és jelentése „érzés nélkül”, azaz az érzéstelenítést jelöli. Az érzéstelenítés az az állapot, amelynek fennállásakor különböző gyógyszerek hatására a külvilág ingereinek az érzékelése részben vagy teljesen blokkolva van, azaz a beérkező információkat az idegrendszer meghatározott ideig nem dolgozza fel. Az általános anesztézia jellemzői a megfordítható eszméletvesztés, a test egy részén vagy egész felületén megjelenő érzéketlenség, valamint az izomreflexek blokkolása, így ennek az állapotnak a kiváltását gyakran nevezik altatásnak is. Az érzéstelenítés másik módja a lokális (regionális) érzéstelenítés, ami során a test csak egy meghatározott részén következik be az ingerületátvitel blokkolása (például helyi érzéstelenítés fogjavítás alkalmával). Az általános anesztézia és a regionális anesztézia bizonyos modalitásai lehetővé teszik a fájdalom- és stresszmentes sebészeti eljárás lebonyolítását.

Az általános anesztéziát, vagyis a műtét elvégzéséhez szükséges alvás állapotát többféleképpen el lehet érni az alkalmazott gyógyszerek szervezetbe juttatásának a módjától függően. Inhalációs anesztézia során a tudat elnyomása illékony, belélegezhető altatószerek belélegzésével következik be, teljes intravénás anesztézia alkalmazásakor viszont a gyógyszerek a vénákon keresztül jutnak a szervezetbe, és vezetnek a tudat kikapcsolásához. A klinikai gyakorlatban leginkább a kombinált anesztézia terjedt el, vagyis a bevezetés intravénás úton történik, az érzéstelenítés fenntartása pedig a műtét során inhalációs szerekkel folytatódik.

Az altatás alkalmával többféle gyógyszercsoportba tartozó orvosságot használnak a biztonságos anesztézia elérésének érdekében. Az esetek többségében először benzodiazepin típusú szorongáscsökkentőt és opioid fájdalomcsillapítót adnak a betegnek, ez elősegíti a műtétre váró páciens ellazítását és a nyugodt bevezetést az érzéstelenítésbe. Ezután a propofol nevű anesztetikum bevitele következik, ennek hatására a beteg elalszik. Ez az orvosság jellegzetesen tejfehér színű, így nagyon könnyen megkülönböztethető a többi gyógyszertől. A propofol adagolása után elengedhetetlen az izomrelaxáns alkalmazása, ami az izmok ellazulását és mozdulatlanságát idézi elő. A teljes izomrelaxáció elérése több okból is fontos: egyrészt a sebészeti eljáráshoz szükséges mozdulatlanság biztosítása érdekében, másrészt viszont az intubálás lehetővé tétele végett. Az intubálás az anesztézia egyik sarkalatos pontja, mivel ily módon lehetséges a légutak biztosítása a legmegbízhatóbb módon. E folyamat során egy rugalmas műanyag csövet vezetnek a beteg légcsövébe a szájon, ritkábban az orron keresztül, majd ezt a csövet az altatógéphez csatlakoztatják, és így lehetővé válik az oxigén és a belélegezhető altatószerek adagolása. Kombinált anesztézia alkalmával az intubálást követően elkezdődik a szevofluran nevű belélegezhető anesztetikum bevitele, a többi orvosság szükség szerinti alkalmazása pedig folytatódik a műtét teljes időtartama alatt. Az operáció befejeztével az aneszteziológus csökkenti a gyógyszerek bevitelét a páciens szervezetébe, így a beteg lassan ébredni kezd, majd pedig a spontán lélegzés visszatérése után a műanyag csövet eltávolítják a légcsőből. A műtét befejeztével a beteg fájdalomcsillapítókat kap, hogy az operáció utáni felépülés minél fájdalommentesebb legyen. Az operáció teljes időtartama alatt folyamatosan figyelemmel kísérik az életfunkciókat.

Nagyon fontos hangsúlyozni a műtét előtti felkészülés fontosságát. Az aneszteziológus ilyenkor értesül a páciens esetleges krónikus betegségeiről és a beteg által használt gyógyszerekről. Ezek a tényezők nagyban befolyásolhatják az érzéstelenítés folyamatát és kimenetelét. Hasonlóan fontos a műtét utáni ébredést követő megfigyelés is, mivel ilyenkor kell meggyőződni arról, hogy a páciens összes életfunkciója helyreállt, és a beteg nem érez fájdalmat.

Írásomat egy aneszteziológus tanárom bölcs gondolatával zárnám: „Altatni mindenki tud, de a beteg felébresztése a valódi tudomány...”