Anguish Sublime: Maelstorm Imperium. Silent Watcher Records
Érdekes idődimenziókat nyit meg a temerini Anguish Sublime nemzetközi kiadónál megjelent első teljes értékű nagylemeze. Egyrészt ez a lemez, amennyiben a zenekar 1998-as megalakulását vesszük alapul, legalább 15 évet késett, de inkább húszat. Másrészt amit hallhatunk rajta, az szinte időgépként funkcionál, visszavisz bennünket legalább 25 évvel korábbra. Amikor....
Zenei szempontból izgalmas korszak volt a múlt század utolsó évtizede. Egyik nap még jéghideg black metált játszott valaki, másnap a slágerlistára tört egy pop dallal, az előző lemez death metál volt, a következő pedig blues-rock. Az ember sosem tudta, mi várja régi kedvence új lemezén, milyen zenére is költötte el az uzsonnapénzét.
Ez volt az az időszak a szélsőséges zenei undergroundban, amikor death metál bandák százai próbáltak különbözni a másik zenekartól. Érdekes alműfajok jöttek létre annak köszönhetően, hogy egyes bandák lassulni kezdtek, illetve tört ritmusokat használtak, többszólamú gitártémákkal, a hangszerkészletet kibővítették a szintetizátorral, hegedűvel, női énekkel, utat engedtek az elektronikus, népzenei elemeknek, illetve újraértelmezték az 1960-as évek zeneiklisé-világát.
Az Anguish Sublime teljesen megfelelt annak a korszaknak. Persze egészen máshogyan festene ez az egész, ha nem kellett volna várni eddig az első lemezre, így viszont nyújt egy olyan érzést, mintha valami klasszikus melodic-death-doom lemez elkerülte volna a figyelmünket annak idején, és most találtunk rá.
A Maelstrom Imperium, ha tényszerű akarok lenni, akkor a negyedik hozzáférhető hangzóanyag az Anguish Sublime-tól. Az első kiadvány egy teljesen élvezhető demó felvétel volt Among the Raven Skies címmel 2004-ből. Ezt számtalan koncert követte Szerbia-szerte, majd 2010 felé közeledve egyre kevesebbet lehetett hallani a bandáról. 2014-ben megjelent magánkiadásban az Unveiling the Origin, egy évvel később pedig a Thornwinged című mini kiadvány. Ekkoriban próbálkozások is történtek a zenekar koncertaktivitásának újraélesztésére, Ispán András (ex Divlje Jagode, Pero Deformero, Bes) is csatlakozott a zenekarhoz, aztán végül nem történt semmi. Az alapítók, Takács Árpád énekes és Aleksandar Crnobrnja gitáros viszont továbbra is tántoríthatatlanul kitart zenei elképzeléseik megvalósításában. A zenekart jelenleg is ők ketten alkotják állandó jelleggel.
Őszintén meglepődtem, egyben meg is örültem, amikor láttam az új anyagot, amely immár becsületes hosszúságban jelenik meg, ráadásul egy németországi kiadónál. A Silent Watcher Records kiadó 2020 májusa óta jelzi ténykedését. Ez idő alatt kiadta a hazai Infest 2009-es lemezét, valamint a Rapid Force Apotheosis of War című debütáló, 1993-as korongját. Az említett két kiadvány bakelit lemezen, az írás tárgya cédén jelent meg. Van egy olyan érzésem, mintha ennek a kiadónak lenne szerbiai vonatkozása...
A Maelstorm Imperium egy hangulatos sötét metál lemez, sok jó dallamos gitártémával, mély hörgéssel, károgással, ami mérsékelt énekkel váltakozik. A dalokat barbárság különválasztani, nincs itt egy sláger sem, itt 50 perc végig minőségi metál muzsika van. A dalok hossza is akadályozza a pop-sláger létrejöttét, de gondolom, itt nem is ez volt cél. Beteszed a lejátszóba, és elkezd nagyon kellemesen keresztülhömpölyögni rajtad.
A lemez egy melodikus, inkább bevezető jellegű dal után vált a zenekar nevét is viselő dalba, ami leginkább a doom-gothic vonalon mozog. Az igazán érdekes dolgok a Panthemonium dalnál kezdődnek, mert innen indul be igazán a lemez, mutatja meg sokszínűségét. Ahogy egymást követik a dalok, egyre több a kemény metálosabb téma, szaggatott ritmusok, gyakran heavy metál dallamvilággal kísérve. A lemez csúcspontja számomra a Heretic Ascent, a záró Somberdawn Helix-be pedig a kora skandináv melodic death metál témák best ofja, minden rendes fémrajongót megérint.
A lemez főszereplője minden kétséget kizáróan a gitár, ezután jön Árpád a lehetőségekhez mérten viszonylag változatos éneke, a ritmusok nem kapnak különösebben nagy fontosságot. Aki szereti az első The Gathering lemezt, a korai Amorphis, Tiamat, In Flames, Dark Tranquility, My Dying Bride, Theater of Tragedy, esetleg Paradise Lost világát, az nagyon megörül majd ennek a kiadványnak. Aki nem ismeri a fentieket, de nyitott a jó zenére, azt sem érheti csalódás. Ez a lemez viszont nem adja magát könnyen, több időt igényel – mint minden normális habzóanyag.
Az igazán nagy dolog az lenne, ha a banda ismét aktív lenne, és, mondjuk, legalább kétévente letenne ilyen minőségű anyagokat. Amennyiben ez bekövetkezne, semmin sem lepődnék meg a zenekar jövőjét illetően.
0 Hozzászólás
Szólj hozzá