Trottel: A Talayapa project – 2020

...hogyan is tisztelegjek, hogyan emeljek kalapot ennek a dicsőségre fittyet hányó, élő, halhatatlan Legendának, aki még csak a hallandóságra sem törekszik különösebbképpen. Már ami mainstream hírnevet illeti – mert amit művel, az a sztratoszférában is hallatszik. Egyszerűen teszi a dolgát: az 1980-as évektől létrehoz egy jelenséget, ami máris több, mint puszta zenekar. Vállára emeli az „undorgrundot”, nem csupán játssza, aztán leszarja, hanem beletolja a pofádba egyenesen, picit kekeckedik a sorvadó rendszerrel, majd az évtized végén európai turnéra indul, fellép az összes fellelhető foglalt házban, közben összehozza még a Marinát is, ahol tolja a basszust, miközben Boli a dobot, megszületik a magyarországi HC – és akkor még csak a legelején tartunk.

Komolyan veszi a DIY-t, kazettákat ad ki, majd bakeliteket, elvétve cédéket, mostanság vinyleket, az anyag és a dicsőség fölött elvitorlázik vihogva, terjeszti a kibaszott Igét. Szintén élő legendák és kevésbé ismert bandák albumait hozza tető alá, terjeszti, promotálja – elképesztő energianyaláb ez az ember! Egy zenekarról kezdtem beszélni, de ezt az egészet – évtizedek óta, töretlenül, kísérletezve, levegővétel nélkül az űr azúrjában – egyetlen csávó csinálta! Legalábbis ő a motorja a gépezetnek.

És milyen zenekarok hangzóit hozta ki! Korai Öröm, Anima Sound System, C.A.F.B., Vágtázó Halottkémek, CPg, Marina Revue, Másfél, ColorStar, Kampec Dolores, Kiss Erzsi Zene, Úzgin Űver, Narco Polo... Csak néhány név az ismertebbek közül. És szinte felsorolhatatlan az a rengeteg zenei ínyencség a listán, ami az ezerarcú underground óceánjából itt kikötött. Avagy éppen itt bontott vitorlát.

R. mester.

Intermezzo: Figyeld meg, hogyan esett az első személyes találkozásunk:

Bittyegek kifele a szállásról, asszem, már két napja zajlik a fesztivál a kanizsai strandon. Sötét van, legalábbis én úgy látom. A veriimportantperszon asztal felől mr. Tad közelít felém kétségbeesve: Ej, ezek szippantanának némi frissebb levegőt, de hol tehetik meg? Mondom, mr. Tad, ha emlékezetem nem csal, én ennél a kurva asztalnál szippantgatom, amióta ideértem, amúgy meg ott van az éjszakai Tisza-part a bokraival, mi itt a para? Erre ez a két (h)őspank – a másik a Kaktusz volt (bocs, testvér, hogy így egyenesen kimondtam!) – meg elunta a sok dumát, felütötték a kis igloot ott helyben az asztal mellett, bemegy, pödörint a bajuszon, benntart, kipufog, kijön, R. mester összepakolja a sátrat, visszabassza a hátitatyójába, indul a buli.

(Órákkal később az akkor már egyetlen működő helyszínen, a DJ stage-nél találkozunk ismét. Csápol. Csatlakozok. Hajnalodik. Csillogó kobakja hajlatán összegyűlik a harmat. Az angyal odapillant, az ördög csak ránk vihog, aztán megértően hallgat.)

A punkból, az első pillanattól, amikor Rupaszov Tamáska zenét először értő fülekkel meghallhatott, minden rokon érzésen, gondolaton, tapintáson, szagonbűzönillaton keresztül a tuttiig, a punkból, HC-ből, etnóból, világzenéből, pszichedéliából, elektronikából, kütyükből és katyókból lepárolta a kibaszott lényeget. A rock and roll az nem egy tánc. Meg nem is szimplán csak egy zene. Minden világhangnak táncot ropó lényege. Here we go. Most itt tartunk. A seholban és a mindenholban, a Talayapa otthonába hívatlan vendég érkezett.

Kopp-kopp.

Még se basszus, se dob – igazán, de csörtögnek –, majd a mélygitár dallamot varázsol. (Innentől nem vállalok felelősséget. Onnantól se.) Kopp-kopp.

Risza-risza, riszpekt! Ilyen grúvokat basszgitáron csak Verebes Ernőtől hallottam eddig. (Tőle persze sokat.) Bepofátlankodik az ajtón. Meg akarja mondani, hogyan éljek. Takarodj innen a kibaszott agyamból, hívatlan vendég – költözz be a szívembe, mennyei muzsika! Új nóta jön, csiggadj. (Hívatlan vendég)

(Flying angels) Úgy tesznek, mintha rájuk abszolúte nem hatna semmilyen tömegvonzás. Szárnyukon a tollak az örökkévalóság felé mutatnak – what a good deal!

Törés a költészetben. Trottel és slam poetry. Hófehérke koromfekete. (Viszont finom selymes a kicsi feneke.)

Wait no more. Faith? De én várok, persze, csodálatos ez a muzsika – de ha most elkezdem leírni, akkor vagy én vesztem el az eszemet valahol Tuzla és az Adria között, vagy te a fonalat punk és punk relációban, éljen a tudomány, mondta Tiborunk, és meghalt.

Így alakulnak ki a dombok. Így jönnek létre a földrajzi formák.

Leestem az emeletről, és meghaltam. Azóta képtelen vagyok elaludni, két láb jó, négy láb rossz. Tünetgazdag torokének. Teremtéssel telehintve.

Aztán a hátára kap, és elúszik veled a pszichedélia (m)Ámora.

Érdekes zene kíváncsi emberek számára.

Zsigeri muzsika, nem lehet ezt szavak börtönébe zárni!

A Talayapa project – a Trottel sokadik nevű és felállású formációja – 2018-ban alakult Rupaszov Tamás basszgitáros és Orosz Csaba dobos felállásban, amelyhez nemsokára csatlakozott még Kardos Rita fúvós. Hangzásvilágát a Trotteltől már megszokott, zenei stílusokon átívelő sajátosság jellemzi. Az eddigiek közül leginkább a Trottel Stereodream Experience Ebryo lemezéhez tudnám hasonlítani, annyiban mindenképpen, hogy itt is rengeteg elektronikus effektust vetnek be, ráadásul most még az ütősök esetében is. A végeredmény lenyűgöző – szavakkal pedig tényleg szinte leírhatatlan, ezt hallgatni kell, és hagyni, hogy elröpítsen. Jó lenne látni is...

Képgaléria: