Lackó Márta vagyok, 21 éves, kisoroszi lakos. Az általános iskolát a szülőfalumban végeztem el, majd Nagybecskereken folytattam a tanulmányaimat az egészségügyi iskolában. Jelenleg Újvidéken vagyok egyetemista.

Melyik szakon tanulsz, és kinek ajánlanád?

– Az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Kara speciális edukáció és rehabilitáció-logopédia szakán harmadéves vagyok. Mindig is szerettem a pszichológiát, az egészségügyet, illetve a gyerekekkel való foglalkozást, és ez a szak ötvözi mindezt. Az egyetem előtt sokszor volt lehetőségem gyerekekkel foglalkozni, leginkább táborokban, ez számomra nagy feltöltődést jelentett. Ezért is volt fontos nekem, hogy olyan szakmát válasszak, amely közel áll a gyerekekhez. És hogy kinek ajánlanám ezt a szakot? Minden olyan leendő egyetemistának, aki megtalálta magát a fentebb felsoroltakban, illetve aki készen áll dolgozni önmaga fejlesztésén.

Mennyire okoz nehézséget a szerb nyelv a tanulmányaid során, egyáltalán, nehézséget okoz-e?

– A középiskolát magyar nyelven fejeztem be, de voltak olyan tantárgyaim, melyeket szerb nyelven hallgattam, ezért az egyetemre már némi szerb alaptudással indultam. Az elején valamelyest gondot jelentettek a nyelvi akadályok, de az évfolyamtársaim megértőek voltak velem, és ahol csak tudtak, segítettek. Így könnyebben be tudtam illeszkedni az új közösségbe.

Mennyire vagy közéleti ember, és mit jelent számodra a közösség?

– Számomra a közösség emberekből álló csoportot jelent. Olyan emberekből, akik a közös cél elérése közben jól érzik magukat, barátkoznak, és családias légkört alakítanak ki. A közéletiség ilyen-olyan módon mindig is az életem részét képezte. Szeretek részt venni különféle programok szervezésében és lebonyolításában. Leginkább a falumban történő eseményekben vagyok aktív, de a közéletiség végigkísért a középiskolás éveim alatt, és nagymértékben jelen van most is.

A zene mennyire játszik meghatározó szerepet az életedben?

– A zene iránti érdeklődésem általános iskolás koromban alakult ki, amikor beléptem az iskolai citeracsoportba, amely több mint tíz főt számlált, de az idő múlásával egyre kevesebben lettünk. Itt ismerkedtem meg a népzenével. Az általános iskolát befejezve beléptem az újonnan megalakult helybéli Torontál citerazenekarba. Nagyon sokat gyakoroltunk, és a sok befektetett munkának meg is lett a jutalma: nagyon sok helyre eljutottunk Vajdaságban, de emellett felléptünk Erdélyben és Magyarországon is, sok új és felejthetetlen élménnyel gazdagodva. A középiskola alatt a Szathmáry Karolina Leánykollégium lakójaként megtanultam gitározni is. Minden héten a kötelező hétköznapi misén, illetve egyes nagyobb ünnepi szentmisén is, néhány kollégista lánnyal együtt énekeltünk és gitároztunk. Több alkalommal Újvidéken is volt lehetőségem gitáron játszani a telepi Szent Erzsébet-templomban szentmisék és koncertek alkalmával. Másodévesen beléptem az Európa Kollégium énekkarába, amellyel már több alkalommal felléptünk különböző eseményeken. Összességében elmondhatom, hogy a zene mindig is nagy szerepet játszott az életemben, és nagyon sokat köszönhetek neki.

Mióta vagy az Európa Kollégium lakója?

– 2018 ősze óta az Európa Kollégium lakója vagyok. Ezt megelőzően is nagyon sok jót hallottam a kollégiumról, ami aztán mind be is bizonyosodott. Nagyon sok ismerősöm szintén kollégista, így nem volt nehéz beilleszkedni az új közösségbe. Nagy pozitívumként élem meg azt, hogy a kollégium óriási hangsúlyt fektet a nemzeti öntudatunk, a magyarságunk megőrzésére és a szakmai önfejlesztésre. Különféle szekciók, szakkörök állnak a rendelkezésünkre, így minden kollégista az érdeklődési körének megfelelően be tud ezekbe csatlakozni. A kollégium nagyon nyitott az új ötletekre, és segít is ezeknek a megvalósításában. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ősszel egy-két kollégista társammal azt javasoltuk, szervezzenek adománygyűjtést Pál Gajódi Olivér megsegítésére. Az indítványunkhoz csatlakozott a kollégium kézműves szakköre is, különféle ajándéktárgyakat készítettünk, majd licitre bocsátottunk a Facebookon működő licitcsoportban. Továbbá az énekkar is kivette a részét a segítségnyújtásból, jótékonysági koncertet szerveztünk a telepi Szent Erzsébet-templomban. Az ezeken az eseményeken összegyűlt pénzt befizettük Olivér számlájára.

Te vagy az Európa Kollégium Hallgatói Érdekképivseletének az elnöke. Milyen újítások történtek a koliban? Szerveztek-e szórakoztató, illetve további jótékonysági programokat?

– Az Európa Kollégium Hallgatói Érdekképviselete (EKHÉK) a mostani felállásában tavaly decemberben alakult meg, és hét főt számlál. A 2020/21-es tanévben én kerültem ki az érdekképviselet elnökeként. Az EKHÉK legfőbb feladata a kollégisták javaslataival, panaszaival való foglalkozás, majd ezeknek a továbbítása a kollégiumi vezetőség felé. Továbbá feladatunk különféle programok, események szervezése is, amiknek a kollégiumi közösség összekovácsolása a célja. Az eddigi munkánkat igazán sikeresnek mondhatom, hiszen e pár hónap alatt nagyon sok mindent elértünk. Nagyon nagy igény mutatkozott a kollégisták körében a nyomtatási lehetőségre, így a legnagyobb újításnak a multifunkciós fénymásoló-automata beszerzését tekintem, amelyen a kollégisták nyomtatni, fénymásolni és szkennelni is tudnak. A javaslatunkra sikerült beszerezni egy ital- és snackautomatát is. Egy sikeres adománygyűjtést is szerveztünk, melynek célja a dreai Lurkóház megsegítése volt, továbbá márciusban önkéntes véradási akciót is lebonyolítottunk a kollégiumon belül. Elértük a vezetőségnél, hogy a kollégisták számára lehetővé váljon hétvégente is az edzőterem használata, a tanulóterembe órát szereztek be a kérésünkre. Javaslatunkra újraindult a kollégium sakkszakköre, és még számos kérvényünk megvalósítása folyamatban van. Jelenleg az elsődleges célunk a Kolinapok megszervezése, igaz, a járványügyi helyzet miatt az idén nem a megszokott formájában valósítjuk meg. Emellett teljesen nyitottak vagyunk a kollégisták új ötleteire és javaslataira is.

Hogyan látod magad öt év múlva?

– Nagyon szeretnék itthon maradni, leginkább itt tudom elképzelni a jövőmet, hiszen itt van a családom, a baráti köröm. Természetesen szeretnék a szakmámban elhelyezkedni, gyerekekkel foglalkozni, és remélem, hogy az eddigiekhez hasonlóan könnyen feltalálom magam a jövőben is. Továbbá szeretnék a közösség aktív tagja maradni.

Képgaléria: