A Fabula Rasa Színjátszó Grund bemutatóján jártunk

A szabadkai Fabula Rasa Színjátszó Grund közönsége már alig várta, hogy ismét a színpadon láthassa a mindig új arcát mutató társulatot, amely ezúttal Michal Walczak Homokozó című művét állította színpadra. A dinamikus és a gyerekkorba visszarepítő előadás középpontjában a kamasszá válás áll, aminek színhelyéül egy homokozó szolgál. A darab egyik érdekessége, hogy a két szereplőt hat fiatal alakítja. A jól ismert arcok – Barna Léna, Dedovity Tomity Lea, Dékány Máté, Greguss Lilla és Kéri Sándor Botond – mellett Szarapka Ákos tűnt fel újoncként a Népkör deszkáin. Ha akarnám, sem tudnám senki alakítását kiemelni, ugyanis kivétel nélkül mindegyikük magára vonzotta a néző tekintetét és figyelmét a sajátos szerepmegformálással és az egyéni játékkal.

A homokozóban egy fontos lefektetett szabály uralkodik: nem lehet átlépni a másik térfelére, elvégre meg kell őrizni a magánterületet, ahol a szerepjáték zajlik. A szuperhősök és a babák két külön világa nehezen fér meg egymás mellett, az idő múlásával egyre idegesítőbb a másik játékstílusa, szokásai. A dialógusokban olyan meghatározó érzések is helyet kapnak, mint a féltékenység, a nemiséggel való szembesülés vagy a szerelem.

Hogy mennyi időt ölel fel az előadás, az meglehetősen szubjektív, a néző fantáziájára és értelmezésére van bízva, és az is lehet, hogy valaki nem a kamaszodás pillanatait látja az előadásban, hanem a felnőtté válásét. Bármelyikről legyen is szó, a szöveg és a rendezés is tökéletesen kidomborítja a fiúk és a lányok viselkedésének legtipikusabb jellemzőit, ezáltal pedig nagyokat mosolygunk az előadás befogadása közben, hiszen magunkra ismerünk a szereplők játéka által.

Greguss Zalán, a Fabula Rasa Színjátszó Grund egyik alapító tagja és állandó rendezője elmondta, hogy miért esett a választásuk erre a darabra:

– A szöveget valójában Hemi (G. Erdélyi Hermina) találta két évvel ezelőtt, és akkor arra gondoltunk, hogy azokkal csináljuk meg az előadást, akikről tudtuk, hogy nem tudják majd folytatni a színjátszó foglalkozásokat – legyen ez egy utolsó jutalomjáték. Mivel a Homokozó egy duó dráma, úgy döntöttünk, hogy három páros játssza el, így mindenkinek két-két jelenete lett. Tavaly február végén elolvastattuk velük a szöveget, és mindenki részéről szerelem lett első olvasásra. Belevágtunk a próbákba, de hamarosan abba is kellett hagynunk, a járvány miatt. Szeptemberben a Fabula Rasa Színjátszó Grund újult erőkkel kezdte el a próbákat a Népkörben, a régi tagok közül ugyanis néhányan visszajöttek a csapat munkáját segíteni, név szerint Dedovity Tomity Dina, Grgity Nikoletta, Budinčević Krisztián, Dudás Dániel, László Roland és Nyári Ákos. Velük közösen indítottuk el az új évadot. Kezdetben olvasgattuk a szövegeket, de november közepén megint leállt a munka két hónapra. Amikor meghirdették a jelentkezési lehetőséget a KSZFV-re, rögtön komolyabban álltunk a próbákhoz. Ekkor főleg Hemi, Ákos és én vezettük a próbákat, amik nagyon jó hangulatban teltek. Végül Ákosra bíztuk a rendezést, de persze mi is figyelemmel kísértük a próbákat.

Zalán azt is elmondta, hogy a tervek között szerepelt a fiatalabb generáció bevonása is a rendezésbe:

– Nagyon örülök, hogy mára meg is valósult ez a terv! El kell mondanom a fiatalokról, hogy igazán komoly szakmai gyakorlatokra tanítják a színjátszósokat, ezért mondhatni, egy mini színiakadémia működik a Fabula csoportban. Persze a jövőben az új előadásokat a fiatalokra bízzuk, de mindig itt leszünk, ha segítség kell.

Nyári Ákos, a csapat tagja ezúttal nem szereplőként, színészként, hanem rendezőként vett részt az alkotói folyamatban.

– Szeptember óta vagyok ismét aktív tagja a Fabula Rasa Színjátszó Grundnak, gyorsan-frissen bele is lendültünk a munkába, megismerkedtem a csapattagokkal, és három bemutatót tűztünk ki célul. Sajnos a folyton változó járványügyi szabályozások sok próbaidőtől zártak el minket. Így lett a fabulás évadunk első bemutatója a Homokozó. Ezzel a darabbal az aktív próbaidőszakot márciusban kezdhettük, és nem lacafacáztunk! A srácok szövegtudással érkeztek a próbákra, és energiát nem kímélve vetették bele magukat a szituációkba. Zalán és Hermina választotta a szöveget, én már a kész szereposztásra érkeztem. A középiskolás végzősök/egyetemi éveik előtt álló diákok örömjátékaként indultunk el. Mégis egy nagyobb csapatról van szó, így született meg ez a páros struktúra. A Homokozó szövegébe nagyon könnyű beleszeretni. Sok teret ad az önfeledt gyermeki játékra, de találkozhatunk komoly téttel rendelkező problémákkal is a férfi–nő (fiú–lány) viszonylatban. Így adva volt, hogy ez a kettősség jól fog állni ennek a korosztálynak, hisz ők épp ebben, vagy legalábbis hasonló helyzetben vannak – mesélte Ákos, aki azt is elárulta, hogy a próbák egyben visszaemlékezések, nosztalgiázások is voltak.

– Sok saját emléket idéztünk fel, ki-ki a saját homokozójából, és ebből merítettünk. A szövegből az olvasópróbákon nagyon keveset húztunk, hisz minden mondatnak fontos szerepe van. Amikor a színpadra jutottunk, rájöttünk, a fiú „Batman-monológjai” erősebben élnek, ha ezek a szereplők saját szavaival hangzanak el. A történethez természetesen hűek maradtunk. Mint egy kifestőkönyv. Körvonalként ott volt a történet, de a színválasztásban szabad kezet kaptak.

Ákos olyannyira élvezte élete első rendezését, hogy a jövőben is szeretne ebben a szerepkörben tevékenykedni.

– Ez az első rendezésem, de inkább úgy mondanám, hogy végig ott ülhettem, amikor megszületett az előadás. És nem is egyedül bábáskodtam! Hisz G. Erdélyi Hermina, Grgity Nikoletta, Dedovity Tomity Dina, Greguss Zalán, Budinčević Krisztián, László Roland és Dudás Dániel óvó tekintettel kísérték a próbafolyamatot. Minden percét élveztem. Lenyűgözött az a közös akarat, ami körbelengte az egész folyamatot. Az első összpróba izgatott összpontosítását sem fogom elfelejteni.

Csak biztatni tudlak titeket arra, hogy lessétek meg a fabulások legújabb előadását, mert jólesik visszautazni a gyerekkorunkba, amikor telement homokkal a zsebünk, a ruhánk, a szívünk, a szánk.

Fotók: Benedek Miklós

Képgaléria: