Nem tartom magam fontoskodónak, okoskodónak, minden titkok tudójának, és ezt, remélem, valamint hiszem, hogy az ismerőseim is meg tudják erősíteni, már ha valaki egyszer is az életben rákérdez erre. Szóval nem hiszem, hogy valami mély tudás birtokában vagyok, de az elkövetkező sorokban lehet, hogy jós leszek, vagy legalábbis horoszkópkészítő, és bizony a naptárat is segítségül veszem, holdállástól, csillagjárástól, égövektől függetlenül.

A naptárra pillantva azt állapíthatjuk meg, hogy egymást érik a különféle ünnepek. Alig vagyunk túl a mifelénk csak katolikus húsvétnak hívott húsvéton, máris itt a szerb vagy pravoszláv húsvét (hogy fokozzuk a boszorkányságot, azt ugyebár mindenki tudja, hogy a húsvét dátuma, bizony, a tavaszi napéjegyenlőség és a hold járásától függ – félnetek nem kell), és rögtön majális, a munka ünnepe, amikor kötelezően munka nélkül kell ünnepelni, de ugye a majális ünnepe is korábbra nyúlik vissza, mint a munka megünneplésének igénye, no de erről inkább mindenki olvasson el egy cikket a világhálón, biztosan sok okosságra lehet bukkanni (és most ezt minden irónia nélkül mondom). Szóval, ünnepnapok – és ha már ünnepnapok, akkor azt is tudni kell, hogy szabadnapok. És itt térhetünk rá az eredeti mondanivalómra, az okosságra, a tutira, az észosztásra: ha már ennyi szabadnapunk van, szabad perceinket töltsük azzal, hogy mindent elkövetünk azért, hogy valamennyire utolérjük magunkat. Igen, ilyen világban élünk, felgyorsult az életünk, mindenhova rohanunk, semmire sincs időnk, szeretünk elfoglaltnak tűnni, és szeretjük elpanaszolni, hogy mennyire elfoglaltak vagyunk. Erre a megoldás az ünnep, a szabadnapok – csináljuk ugyanazt, mint munkaidő alatt, hogy a május elseje után tiszta lappal vághassunk bele az új kihívások megoldásába. Jó ötlet, igaz? Én is így teszek…

Egy fenét jó ötlet, és csak azért sem fogok így tenni. Hanyatt dőlök, és nem fog érdekelni, hogy mennyi feladat vár rám, hogy mi mindent kell még megoldanom, hogy mennyire a fejemre nőttek a tennivalók. És tényleg, nem fog érdekelni! Majd megnézek egy halom filmet, sétálok, kikapcsolódok, olvasok, mint a kiskirályok, akiknek semmi gondjuk, bajuk. Akinek meg nem tetszik a hozzáállásom, azt arra kérem, hogy el nem végzett feladataimat végezze el helyettem. Sőt, mivel elég terebélyesek és számosak, többen is elférnek a közelében, többen is hozzáférnek, lehet nekem segíteni. Meg is köszönöm, majd… az ünnepek után… egyszer… a következő ünnepek, szabadnapok alatt… talán…

Ennyit erről. Éljenek a jó tanácsok!

Képgaléria: