Lajkó Flóriánnak hívnak. Kavillói vagyok. Valaki Flórinak, valaki Lajkónak becéz. Topolyán születtem 1998. december 7-én. Az életmottóm egy ismert énekesnőnk gondolata, habár lehet, nem szó szerint idézem, de a lényege ennyi: Istenem, mindig adj, hogy legyen miből adni.

Melyik egyetem hallgatója vagy? Miért választottad ezt a szakot?

– Az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Karán vagyok ötödéves orvostanhallgató. Már általános iskolában elkezdtem gondolkodni azon, hogy hol szeretném folytatni a tanulmányaimat. Mindig a természettudományok érdekeltek, például a biológia vagy a kémia, ezért választottam a szabadkai Egészségügyi Szakközépiskolát, ahol egészségügyi nővér-technikus szakon tanultam. Ott érett meg bennem az orvosi szak gondolata, és így esett az Orvostudományi Karra a választásom, s ezt egyáltalán nem bántam meg, nagyon szeretem. Néha azonban vannak hullámvölgyek, amiket hullámhegyek követnek. Esetenként úgy érzem, nincs olyan sok szabadidőm, vagy sokat kell tanulni, de az, hogy szeretem ezt a szakot, segít a nehézségeket megoldani.

Milyen jellemmel kell rendelkeznie annak a fiatalnak, aki orvostanhallgató szeretne lenni?

– Szerintem a legfontosabb jellemzője az egészségügyi dolgozónak, hogy empatikus legyen és megértse a másik embert, ugyanis ha ez megvan, akkor a tudással ötvözve tényleg

gyümölcsöző eredményt érhet el.

Mi inspirál a legjobban a tanulmányaid során?

– Mindig azt tartom szem előtt, hogy minél sikeresebben elvégezzem ezt az egyetemet, majd mindazt a tudást és tapasztalatot, amit itt szerzek, tudjam kamatoztatni. A legnagyobb hullámvölgyekben ez segít túllendülni a nehézségeken.

Mióta vagy az Európa Kollégium lakója?

– Immár ötödik éve lakom az Európa Kollégiumban. Nagyon szeretek itt lenni. Elsősorban nagyon jó közösség alakult ki, sok közvetlen embert ismertem meg. Emellett nagyon nagy plusz, hogy a szakkollégiumi rendszeren belül különböző elemeket választhatunk. Kiemelném a műhelymunkákat, amelyeken nagyon jó mentorral tudtam együtt dolgozni, aki segített bevezetni a diákköri munkák megírásába, így kerültem el a VMTDK-ra. Ennek köszönhetően jutottam el az Ausztria–Németország–Szlovénia kirándulásra, és részt vettem egy szegedi konferencián is. A közéleti estek közül kiválaszthatjuk azokat, amelyek bennünket érdekelnek vagy hozzájárulhatnak a szakmai előmenetelünkhöz. Nagyon jó indítványnak tartom a gyűjtési akciókat, és szerintem az is fontos, hogy jól működik az információcsere a kollégisták között, hiszen mindig van kihez bekopogni és megbeszélni az egyetemmel kapcsolatos dolgokat. Mindemellett részt veszek a kollégiumban működő kórus munkájában is.

Mivel foglalkozol szabadidődben?

– A sok tanulnivaló mellett próbálok időt szakítani a kikapcsolódásra is. Gyerekkorom óta vonzottak a lovak és egy nagy álmom valósult meg, amikor elvégeztem a középiskola első osztályát és megkaptam az első lovamat, Dajkát, aki akkor másfél éves volt. Amióta elkezdtem az egyetemet, azóta a lovaglás egy kicsit háttérbe szorult, de otthon a lovas ismerősökhöz el szoktam járni lovagolni. Amikor azt mondja valaki, hogy teljes mértékben ki tud kapcsolódni, nekem ezt a lovaglás jelenti. Szeretném intenzívebben folytatni, ha több lesz a szabadidőm, ugyanis a lovakkal való munka teljesen megnyugtat és a hétköznapi dolgokból is ki tud ragadni.

Emlékszel még arra, milyen érzés volt először nyeregben ülni?

– Emlékszem arra, amikor először mentem a lovaglóórára, ami körülbelül egy órán keresztül tartott. Leszállva a lóról nagyon fáradt voltam, de ezt az érzést felülmúlta az az élmény és az a szeretet, amit abban az egy órában átéltem.

Milyen a kapcsolatod a lovakkal?

– Teljes mértékben társként tekintek rájuk. A ló és a lovas között létezik egy bizalmi kapcsolat, amelyet bizonyítani tudok. A lovak nagyon könnyen át tudják venni az érzéseket az emberektől, ha az embernek természetes a viselkedése, ezt a ló is érzékeli. Meg kell tapasztalni, és akkor bebizonyosodhat az ember, hogy ez tényleg így van. A ló hatalmas állat, amelynek hatalmas ereje van, mégis együtt tudunk dolgozni. Mindez különleges érzést nyújthat lovaglás közben. Jelenleg három lovam és egy csikóm van. Amikor itt vagyok Újvidéken, a szüleim gondozzák őket.

Milyen lovas eseményeken veszel részt? Hol szeretsz leginkább lovagolni?

– Igazából hobbiszinten lovagolok. Régebben részt vettem a vajdasági lovastúrán, amelynek keretében különböző hosszúságú utakat tettünk meg Vajdaság-szerte. Falunapi felvonulásokon, távlovaglásokon is részt vettem, de elsősorban kikapcsolódásként fontos számomra a lpvaglás. Leginkább nem bekerített pályán, hanem terepen szoktunk lovagolni. Szerencsére Vajdaságban szinte minden települést hatalmas sík földterület vesz körül, és általában ott lovagolunk.

Hol és miként szeretnél elhelyezkedni?

– Középiskolásként is azért döntöttem Újvidék mellett, mert tudtam, hogy Vajdaságban szeretnék majd dolgozni. Mindenképpen itt szeretném kezdeni a karrieremet, de tudjuk, hogy az élet útjai kifürkészhetetlenek, bármi megtörténhet.

Búcsú(s)zó

Szia, Olvasó!

Nehéz szavakat találni most a búcsúzásra. Hiszem azt, hogy a Ki lakik itt? rovat olvasói előtt a fiatal kolilakók példaként szolgáltak, és szolgálni fognak a távolabbi jövőben is. Egyetemistának lenni nem azt jelenti, hogy fel kell adni azt, amit addig szerettél, amivel addig foglalkoztál – gyakorlat teszi a mestert! Ha már egy olvasóm kedvet kapott álmai megvalósításához, ahhoz, hogy egyetemista legyen, vagy csak simán inspirálódott az alanyaim által, nekem már megérte. Olvassátok továbbra is a Képes Ifit, mi pedig találkozunk, ha nem itt, akkor másutt, de ott biztosan!

Barátsággal,

Turi Orsi!