Az ember a természetéből fakadóan folyamatosan felteszi magának a kérdést, hogy tulajdonképpen mi is az élete értelme, mi a küldetése, miért van itt.

Ha azt gondolnánk, hogy ez egy huszonegyedik századi hóbort, amely a jóléti társadalmak sajátja, hisz ha már van ilyenekre idő gondolkodni, akkor baj nem lehet – de ez nem igaz. Sajnos, aki ezt gondolja, nem is lehetne távolabb az igazságtól, hisz őseink láthatóan több barlangrajzon is foglalkoztak ezzel a problémával, hogy a később érkező görögökről már ne is beszéljünk.

Viszont, ha ilyen sok ideje gondolkodik rajta az ember, biztosan tud egy minden kétséget kizáró választ adni, nemde?

Gondolom, nem lep meg senkit, hogy ez nem ilyen egyszerű.

Tegyük félre azt, hogy ezt a kérdést tulajdonképpen senki nem válaszolta meg átfogóan, és tekintsünk a történelemből vett példákra.

Valószínűsíthetőleg a történelem előtti korban a reprodukció volt a mérvadó, az emberek egész élete a megfelelő utód létrehozása körül zajlott, majd akörül, hogy számára a legjobb életfeltételeket biztosítsák. A mai világgal való korreláció nem a véletlen műve, minden egyes kort átíveli az a gondolat, hogy a létünk értelme egy nálunk jobb utód létrehozása.

Az ókori Görögországban már, és most itt leginkább a felső polgári rétegre és az arisztokráciára gondolhatunk, már nagyon fontossá vált a racionális gondolkodás és a tudás. Mindent tudni szerettek volna, és a lét értelmét is ebben határozták meg – a racionális gondolkodás által szerzett tudásban.

Előre ugorva az időben, a középkor picit más tészta. A középkori ember életét teljes mértékben a vallás irányította, a földi lét elértéktelenedett, megjelent az aszkézis mint fogalom, amely a földi testünk megkínzását jelenti, hogy ezáltal a lélek felszabadulhasson, ami által később a túlvilág számunkra kedvező részébe kerüljünk. Ekörül forgott egy átlagos középkori ember világképe.

Picit szintén előrehaladva, elérkezünk a technológiai fejlődés korszakába, a tapasztalat alapú filozófiához, az empirikus gondolkodókhoz. Az újkortól számít leginkább a vagyon, és innentől kezdve ez határozza meg a társadalmakat, és az emberi életet. Elterjed az a nézet, hogy a létünk alapja a tapasztalás, hogy a létezésünk célja a földön lévő összes dolog megtapasztalása.

És most itt vagyunk mi.

Éppen a tanórákon tespedünk önkínzó gondolatokkal, vagy a munkahelyen tesszük ezt, vagy épp egy fehéren világító dokumentum előtt ülünk, és próbáljuk megfejteni a megfejthetetlent.

Véleményem szerint mindenki önmagának kell meghatározza a célt, a küldetést aminek teljesítésére született.

A „mi az élet értelme” kérdésre sosem tudott az ember olyan átfogó választ adni, amely mindenkire igaz, és soha nem is fogunk rá válaszolni.

Éljünk, és próbáljuk élvezni azt a kevés időt, amit itt kaptunk!