: Rimini
Rimini

Toszkána... Lazio? Olaszország!

: Rimini
Rimini

Egy ilyen beszámolót talán azzal illik kezdeni, hogy megmagyarázom, hogyan jutottam ki tizennyolc évesen ingyen és bérmentve Olaszországba öt nap erejéig.

Idén június végén is megszervezték a „Kamp multikulturalizma” nevű, versenyjellegű tábort Magyarkanizsán, amely abból állt, hogy szerte Vajdaságból képviseltették magukat középiskolák diákjai, majd miután véletlenszerűen kisorsolták a csapatok összetételét, egy öt napon át tartó csapatverseny zajlott le.

A nyolc csapatos versenynek nemcsak győztese, hanem a játékosok által megszavazott „Fair play-díjat” megkaparintó csapat (amelynek szerény személyem is tagja volt) egy akkor még számunkra ismeretlen helyre való utazást nyert.

Szeptember elején kaptuk a hírt, hogy Olaszország lesz az úticélunk. Talán mondanom sem kell, hogy mennyire felhevült állapotba kerültem a hír hallatán.

Két hetünk volt elkészülni, tűkön ülve vártam az indulás napját.

Nem szeretnék az útról beszélni.

Több mint tizenöt óra, lehetett a busz bármennyire utazóbarát, egy ilyen hosszú utazás meggyötör bárkit.

A kellemes buszozás után megérkeztünk az Emilia-Romagna régióban lévő Rimini városába.

Először tettem a lábam olasz földre, hatalmas volt bennem a felfedezési vágy.

Rimini egy észak-olaszországi kisváros, közkedvelt turistacélpont, lakossága 2017-es adatok szerint majdnem megegyezik Szabadkáéval, mégis teljesen kihaltnak tűnt.

Tipikus turistaváros, a szezon lejárta után embert nem lehetett igazán látni, az egész gyönyörű part a lábam előtt hevert, senki nem volt már lenn, sem turista, sem helybeli.

Reggel kilenckor sétálgattam Rimini utcáin, amikor meglepődve konstatáltam, hogy egy kávézó sincs nyitva, sőt... semmi. Később hallottam az információt, hogy tíz előtt ne várjak igazán semmit, ami nyitva lenne.

Egy kis sétálgatás után egy croissant és egy forró csoki fogyasztása közben töprengtem az élet értelmén.

Az őszintét megvallva, nem voltam elragadtatva a várostól. Gyönyörű és kiépített part, néhány szép épület és megállt a tudomány.

Másnapra Róma volt a tervben, így hát biztos voltam abban, hogy ha ma nem, holnap biztosan lélegzetelállító dolgokat fogok látni.

Róma

Róma

Újabb több óra utazás után megérkeztünk a Lazio tartomány és egész Olaszország fővárosába, az ókori Római birodalom központjába, az antik Rómába.

És ha már panaszkodtam, hogy az előző városban nem volt egy lélek sem, hát itt volt... rengeteg.

Gyönyörű és hatalmas épületek sokasága várja a Rómába utazókat. A Colosseumot sajnos csak távolról csodálhattam meg, hiszen egy bizonyos Emmanuel Macron érkezése miatt lezárták a körülötte lévő útszakaszokat.

Az épületek szépségéről felesleges beszélni, látni kell őket, és megéri látni őket.

Itt megettem életem első és második olasz pizzáját is, amiktől nem voltam teljesen elragadtatva. Tényleg finomabb annál, amit átlagban nálunk lehet kapni, levegősebb tészta, finom paradicsomszósz és sajt, viszont amennyire híres és nagy becsben tartott, véleményem szerint annyira nem nagy szám. Aki csak a pizza miatt gondolkodik Olaszországban, ne tegye, nem marad ki olyan sokból, egy átlagos, finom pizzát kaphat.

Itt elmesélném azt, amire bár engem is figyelmeztettek. Nem gondoltam, hogy ilyen létezik, ezt csak úgy hívom, hogy az olasz „scam”, átverés. Éppen néhány szintén versenyről ideutazóval ettük a pizzánkat, amikor egy nagydarab fekete úriember odajött hozzánk, és megkérdezte, hogy honnan jöttünk, majd valószínűleg csak eljátszotta, hogy tudja, mi fán terem Szerbia, de beszélgetésbe elegyedtünk vele, mondta, hogy nagyon kedvesek vagyunk, és ingyen karkötőket osztogatott... „Ingyen” karkötőket. Miután megkaptuk őket, elkezdte mondani, hogy adjunk neki pénzt, ételre kell, és hát természetesen addig nem ment el mellőlünk, amíg nem adtunk neki. Nekem ez a kedves kis elefántos karkötő 10 eurómba fájt.

A város központjában is voltunk, bejártuk a korzót, hatalmas tömeg, tízből nyolc ember öltönyben, mindenhol számunkra megfizethetetlen dizájner márkák üzletei, fényűzés, minden sarkon katonák és rendőrök.

A kulturális sokkok tömkelege után este a római szállásra visszatérve nevetve konstatáltam, hogy hány embernek van még ugyanolyan karkötője, mint nekem, és miután beszéltem velük, kiderült, hogy majdnem mindenkinek más hatalmas fekete úriember adta ugyanazzal a szöveggel, tulajdonképpen ez egy maffiaként működő rendszer. Érdekes volt megtapasztalni, hogy ilyen tényleg létezik.

Róma hatalmassága után egy újabb nagyobb város következett, a Toszkána régióban fekvő és annak fővárosaként tetszelgő Firenze.

Firenze

Firenze

Róma antikvitásából a reneszánsz ékköveként ismert Firenze hatalmas váltás volt, szűk utcák, számunkra csak filmekben látott egybelakások, hatalmas, szexuális aktusokat kifejező szobrok.

Itt nem találkoztunk sötét bőrszínű kéregető férfiakkal, itt más rendszer uralkodott. Mindenkit ugyanolyan kinézetű, alacsony, görbehátú asszonyok kísértettek meg, többször is, mindegyiknek több gyereke van, ugyanazt mondják, ugyanúgy néznek ki és több tízzel találkoztam egy nap alatt. Számomra ez is felettébb érdekes volt.

Az utolsó város, amit meglátogattunk másnap, az a Veneto régióban fekvő Padova volt.

Padova

Padova

Számomra ez volt a legszimpatikusabb város, olyan volt Firenzéből ide átjönni, mint amikor az ember Szabadkáról átmegy Kishegyesre.

Nyugodt város, hatalmas parkokkal, mosolygó emberekkel, szép, de nem gigászi épületekkel.

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mit lehetne még elmesélni, és bár eszembe jutott sok dolog, úgy érzem, hogy ezek olvasva lényegüket vesztik – az embernek át kell élnie Olaszországot, hogy tényleg értse.

Nagyon örülök, hogy lehetőségem volt egy ilyen helyre eljutni, egy egész életen át tartó élményeket szereztem ezáltal, és mindenkinek ajánlom, ha csak teheti, egyszer látogassa meg Itáliát.

Képgaléria:

Cikk értékelése:

értékelés(ek).

0 Hozzászólás

Szólj hozzá

: Címoldal: Rokon Ilonka Copyright 
Hátsó oldal: Topolya a részletekben lakozik – Fenyvesi Gergő
Olyan helyre Megérkezett a hűvösebb idő, vele együtt a fűtési szezon, és azzal együtt a bűz. Sötétedés után ne...

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Rimini
Toszkána... Lazio? Olaszország! Egy ilyen beszámolót talán azzal illik kezdeni, hogy megmagyarázom, hogyan jutottam ki tizennyolc...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
A zújvidéki lány esete Pesten A PESTI FORGALOM EGY KÜLÖN FOGALOM

0 Hozzászólás | Bővebben +
: A legendás kiadvány újragondolt borítója
Lemezbemutató zenekar nélkül Újvidéken is népszerűsítették a Dobri Isak együttes immár bakeliten is megvásárolható bemutatkozó...

0 Hozzászólás | Bővebben +
:
Húsz évvel később Megjelent a Lacuna Coil Comalies XX című lemeze

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Fotó: Bíró Timi
Vajdaság syép bibliája Rokon Ilonkát mindenki ismeri, és valahol mindannyian Ilonkák vagyunk, leszünk.

0 Hozzászólás | Bővebben +
: Sajnos nem az én képem, de tök így nézett ki a levesem
Sporhetsztori 119. 119. rész – Transzforméjsön in processz

0 Hozzászólás | Bővebben +